Wham! – Andrew Ridgeley
A '80-as évek első felének egyik legnépszerűbb együttese a Wham! volt, csomó világslágerüket a mai napig mindenki ismeri (bár nem feltétlenül szereti). Azt is nyilván mindenki tudja, hogy ezzel az együttessel futott be George Michael, azt viszont kevésbé közismert, hogy a Wham! másik fele, Andrew Ridgeley pontosan mit is csinált az együttesben. Ridgeley ugyanis – bár egy-egy billentyűzetet vagy gitárt néha a kezébe nyomtak – alapvetően nem egy kiemelkedő hangszeres tudású muzsikus, a számokat pedig George Michael szerezte és énekelte. Ridgeley nem sok mindent csinált azon kívül, hogy ott volt a színpadon jóval tehetségesebb haverja mellett, de persze George Michael nyilván úgy érezte ekkor még, hogy szüksége van a támogatásra, különben nem működött volna az együttes ebben a felállásban 5 évig. Sajnos Ridgeley-nek más keresnivalója nyilvánvalóan nem volt a popbizniszben azon kívül, hogy jóban volt (és van) George Michaellel: a Wham! feloszlása után gyér szólópróbálkozásai csendes kudarcba fulladtak, Ridgeley ezen kívül autóversenyzői pályával is kísérletezett, de az se jött össze.
Take That – Howard Donald és Jason Orange
A '90-es évek első felének Wham!-je a Take That volt, egy nagy különbséggel. Gary Barlow nem a haverjait vette maga köré, hogy zenéljenek együtt, hanem lemezkiadója döntött úgy, hogy nagyobb sikere lesz, ha tesznek mellé még négy vadidegen srácot. Így is lett, feladtak egy hirdetést, és összeverbuválták a Take Thatet, amiben a zenét Gary Barlow szerezte, ő volt a szólóénekes is, plusz az egyetlen tag, aki képes volt hangszeren játszani. A többieknek mindössze az volt a feladata, hogy jól nézzenek ki mellette, esetleg menjen a táncolás meg a vokálozgatás. Némi meglepetés lehetett a lemezkiadónál a Take That kezdeti sikerei láttán abban a tekintetben, hogy bár semmit nem csinálnak, a közönség a másik négy srácot is ugyanúgy imádta, mint Barlow-t, sőt, bizonyos esetekben még jobban is. Robbie Williamsnek és Mark Owennek sikerült is kitörni a háttértáncosi szerepből, Howard Donaldot és Jason Orange-ot viszont később is csak módjával engedték a tűz közelébe. A Take That ugyebár a mai napig funkcionál, és hogy ez utóbbi két tag mit csinál benne, az kisebb rejtély, tekintve, hogy így a negyvenen túl már tánc se nagyon fordul elő az együttes fellépésein. Gary Barlow-ból mindenesetre az idők során kész mogul lett, Robbie Williamset meg nyilván nem kell magyarázni.
Depeche Mode – Andy Fletcher
A Depeche Mode-ról 1988-ban készült egy legendás dokumentumfilm, 101 címmel. Ebben az együttes negyedik, vörös hajú, szemüveges tagja ezt nyilatkozza a zenekaron belüli munkamegosztásról: „Martin a dalszerző, Alan a jó zenész, Dave az énekes, én meg lábatlankodom”. Azért ha már ott van, Andy Fletcher besegít a Depeche Mode menedzselésébe, élőben vokálozgat vagy adnak neki egy billentyűzetet, hadd pötyögjön, holott amikor először együttest alakított, akkor még Vince Clarke-kal, basszusgitáron játszott. Alan Wilder állítólag többek között azért hagyta ott a Depeche Mode-ot egy bő évtized után, mert úgy érezte, hogy mindent neki kell csinálnia, az egyik tag alkoholista, a másik heroinista, a harmadik meg nem csinál semmit. Persze valamit azért biztos csinál Andy Fletcher is, különben nem lenne benne az együttesben most már 35 éve. De az több, mint valószínű, hogy amit csinál, annak a zenéhez nem sok köze van.
Happy Mondays – Bez
A Happy Mondays 1980-ban alakult, a '80-as évek közepén lettek híresek és 1993-ban oszlottak fel (hogy aztán pár évvel később újra összeálljanak, megint szétmenjenek, megint összeálljanak, megint szétmenjenek, és most újból együtt vannak). A Happy Mondays frontembere és énekese Shaun Ryder, és annak idején ő hívta meg a zenekarba Mark Berryt, közismertebb nevén Bezt, hogy úgymond jelenlétével emelje az est fényét. Bezt hivatalosan táncosnak szokták nevezni, bár a Happy Mondays zenéje nem 100%-ig tánczene, és őszintén szólva Bez valószínűleg nem táncol sokkal jobban, mint ön. Cserébe viszont egyáltalán nem énekel, és hangszeren is annyit játszik csak, hogy általában rumbatököket rázogat, miközben a színpadon mozog. De az kétségtelen, hogy elég magával ragadó egyéniség annak ellenére, hogy zeneileg nem tesz hozzá a Happy Mondays munkásságához, ennek bizonyítéka lehet az is, hogy 2005-ben megnyerte a brit Big Brother celebes verzióját.
The Prodigy – Leeroy Thornhill
Emlékszik ön a langaléta táncosra a Prodigyből? Már nem tagja az együttesnek, de a kezdeti nagy sikerek idején még az volt, és a szerepe az együttesben nem is volt több annál, mint hogy táncoljon a színpadon az élő fellépések során, annak ellenére, hogy a táncára a Wikipédia szerint azt mondták, hogy az „gyakorlatilag helybenfutás”. A helybenfutáson kívül nem énekelt, nem rappelt, nem MC-zett, és nem is szerzett zenét, viszont a háromszor akkora fordulatszámon pörgő Keith Flinthez képest szinte átlagosnak nézett ki. Thornhill szereplése ennek megfelelően nem is hagyott túl nagy nyomot a Prodigy munkásságán, amikor 2000-ben kiszállt az együttesből, nem sok mindenkinek tűnt fel. Most már nem is táncosként, hanem DJ-ként dolgozik.