Eddig bizonyára csak úgy simán ellőtte magáról a szelfiket, esetleg csücsörített a képeken, netalántán ironikusan csücsörített, igazán hiú pillanataiban megpróbálta a jobbik profilját mutatni a kamerának. Itt merült ki valószínűleg önnél is a tudományos faktor a jellemzően vécékben, poros fesztiválokon, piával félig teli poharakkal megrakott asztalok mellett készített szelfik elsütésekor. De a helyzet a York-i Egyetem kutatóinak hála mostantól alapvetően fog megváltozni. Az egyetem pszichológusai most publikálták a Proceedings of the National Academy of Science of the United States of America (röviden PNAS) oldalán egy ezerfős mintán alapuló kutatásukat.
A yorki kutatók azt vizsgálták, hogy milyen arcvonások, jegyek alapján hozzuk meg az első sablonos ítéleteinket valakiről, amikor az illetőt először látjuk, illetve milyen dimenziókban hozunk ítéleteket.
Korábbi kutatások alapvetően három témakörre bontották, hogy milyen ítéleteket hozunk valakiről első látásra. Az egyik a megközelíthetőség (approachability), amkor egyszerűen fogalmazva azt nézzük, hogy az illető vajon puszit vagy pofont akar adni. A másik a dominancia (dominance), vagyis amikor felmérjük, hogy az illető képes lenne-e pofont adni nekünk, ha úgy alakul, a harmadik pedig a fiatalság-vonzóság (youthful-attractiveness), ami azt jelenti, hogy potenciális romantikus partnerként, esetleg riválisként tekintünk-e az illetőre. Igen, ennyire egyszerűek vagyunk, arc alapján elég nehéz megmondani, hogy ugyanaz-e valakivel a kedvenc filmünk, és hogy ugyanazt gondoljuk-e a világ fontos kérdéseiről.
A kutatók 65 részre bontották az emberi arcot, ezután fogtak egy 1000 arcból álló mintát, a 65 vizsgált pont alapján grafikákat készítettek róluk, majd megvizsgálták, hogy ki, mit gondol az egyes arcokról. Ezután olyan megállapításokat tettek, hogy például a szélesebb fejjel rendelkezőkről inkább gondoljuk azt, hogy nem akarnak minket megverni, mint hogy igen. Vagy például, hogy a vastag szájjal rendelkezőkhöz szívesebben lépünk oda, mint a vékony szájúakhoz. Mivel 65 pontról van szó, nincs itt hely felsorolni minden lehetséges opciót, ráadásul a kutatásból úgy tűnik, az egyes pontok csak elég kicsit változtatnak az összképen.
A lényeg a fenti képből kiolvasható, itt a bal oldali oszlopban a kvázi negatív szélső érték, míg a jobb oldaliban a kvázi pozitív szélső érték van, közte meg az átmenet. A felső sorban a megközelíthetőség, a középsőben a fiatalság-vonzóság, míg az alsóban a dominancia dimenzióját látjuk.
Ebből a képből már el tudunk indulni a tudományos szelfi irányába. Ha például olyan arcot szeretnénk vágni, amin vonzóak vagyunk, nem tűnünk aggresszívnek és azt a képzetet sem akarjuk kelteni a másikban, hogy adott esetben szándékaink szerint eltaposnánk, akkor egyszerre erőltessük a képünkre a jobb felső, a középső sor jobb szélső, valamint a bal alsó arcot.
Sajnos a kutatók nem adtak pontos instrukciókat ahhoz, hogy melyik a mindenvivő arcforma, melyik típusú kacsaszájazással érhetjük el a legnagyobb sikereket a Facebookon, a kutatásuk nagy része arról szól, hogy örülnek neki, hogy megalkották az illusztrációk közt láható, tudományos alapossággal készült South Park bonyolultságú arcokat.
Azt ők is elismerik, hogy a mai világban az arcképeknek talán minden eddiginél nagyobb jelentőségük van, kezdve onnan, hogy egy politikus alkalmasságát simán megállapítjuk egy plakát alapján, azon keresztül, hogy a munkahelytalálás esélyeit is nagyban befolyásolja egy megfelelően kiválasztott kép, egészen addig, hogy az internetes ismerkedésre is nagy hatást gyakorol egy jó fotó.
Amíg nem készül el a következő tanulmány a tökéletes grimaszról, addig nincs más lehetőségünk, mint a most megjelent tanulmány megállapításait megpróbálni az arcunkra erőltetni.
A teljes tanulmányt erre találja meg.