Péntek este „Celebrate the 80s and the 90s”, azaz „Ünnepeljük a 80-as és 90-es éveket” címmel tartottak fesztivált Mogyoródon, az Acceleration nevű autós rendezvény kapcsán, aminek a futamai végül is elmaradnak, csak a koncertet tartották meg. Autó itt csak egy volt, KITT, a Knight Riderből, ezen kívül még volt ott egy csomó, jobbára egyslágeres előadó a megjelölt két évtizedből. Plusz jelen volt természetesen maga David Hasselhoff is az est házigazdájaként, továbbá eljött egy megdöbbentően nagy tömeg, akiknek a leglátványosabb-leghangosabb része elég egyértelmű elvárásokkal kezdte meg az estét.

Hoff, Hoff, Hoff!

Ilyen koncerten se voltunk még: a tájékoztató szerint a bemelegítő buli után a fellépéseknek 9-kor kellett volna kezdődnie, de David Hasselhoff már háromnegyed 9-kor megjelent a színpadon, hogy elénekelje aznap esti első dalát és felkonferálja az első fellépőt, a Twenty 4 Sevent, akinek a neve addig sem csengett ismerősen, és amikor megjelentek a színpadon, kiderült, hogy az arcok és a számok sem rémlenek. Mindegy, a lényeg, hogy attól volt elvileg fesztivál ez az este, hogy sok-sok fellépő volt, és a többség egyslágeres előadóként csak azt az egy bizonyos híres számot adta elő, plusz előtte egy-kettő másikat felvezetésnek.

A fellépők között pedig maga David Hasselhoff jött ki a színpadra, minden alkalommal más ruhában, hol énekelt, hol csak vicceskedett, hol magára boríttatott egy vödör jeges vizet, hol a VIP-jegyek birtokosaival csörgött egyet a színpadon.

De az nyilvánvaló volt, hogy végig remekül érezte magát, amit annak fényében még kevésbé csodálunk, hogy egyszer elárulta: pont most jön Baliról. Az összes fellépőt a barátjának nevezte, és nem egyszer legendásan szőrös mellkasát is megvillantotta. A közönség jó része már ettől extázisban volt, szóval Hasselhoff tényleg egy nagy tömeget vonzó sztár, igaz, az est legnagyobb üdvrivalgása akkor volt, amikor a fellépők közötti videós nosztalgia-összeállításban egyszer csak felcsendült a Dallas szignálja.

Girls, Girls, Girls

Van azonban valami, amit az itt nosztalgiázni összegyűlt közönség egy igen hangos része még Hasselhoffnál, sőt, még a Dallasnál is jobban szeret: a csöcsöket. A második fellépő Samantha Fox volt, és őt mellettünk egy kisebb társaság a „Samantha Fox, ma szopni fogsz” rigmus skandálásával köszöntötte. Persze a jelenleg leszbikus kapcsolatban élő, 48 éves énekesnő anélkül is tudta, hogy hova jön, hogy értette volna a skandálókat, és megadta a közönségnek, amire vágyott: tisztességesen kipakolta továbbra is hatalmas melleit.

Kolléganője, Sabrina, aki annak idején a Boys Boys, Boys című szám klipjében még mellbimbót is villantott, így 46 évesen viszont már kevésbé bevállalós, átlagosan, szexisségmentesen öltözött fel, két számot nyomott csak le, az is elég uncsi volt – Sabrina már nem is hasonlít régi önmagára. De még így is visszasírtuk őt, amikor megjelent a színpadon a Vengaboys.

Nekik ugyan nem egy számuk lett híres, hanem több is, kár, hogy mindegyik számuk ugyanolyan. Ebben a formációban két nagymellű nő van, plusz két férfi, akik valamelyik bolygón bizonyára szintén szexinek számítanak. Na, ők egyszerűen nem mentek le a színpadról akkor sem, amikor már a végére értek briliáns saját szerzeményeiknek, pedig ekkor a közönség már bő három órája volt talpon, és csak a 2 Unlimitedet várta. Vengáék ekkor fogták, és mások számaira kezdtek trollkodni tátogni és kínos koreográfiákat előadni, többek között a Party Rock Anthemre, de hozzá kell tenni, hogy az I like to move it move it kezdetű népdalt nemcsak ők, hanem szinte valamennyi fellépő beleszőtte a műsorába.

No, no, no, no. No, no, no, no

És igen, a finálét a 2 Unlimited szolgáltatta. Csak emlékeztetésül annyit, hogy leghíresebb számuk refrénjének a szövege így hangzik: „No, no. No, no, no, no. No, no, no, no. No, no, there's no limit.” Az együttes énekesnője szintén nyakig felpolcolt mellekkel érkezett a színpadra, bizarrfrizurás kollégája ugyanolyan komolyan vette nevetséges rapjeit, mint annak idején, szóval volt min kacagni!

A többség persze jó adag alkohollal rá is segített a jókedvre, pedig a jóféle lehúzós zsetonrendszer működött. Azaz először be kellett váltani a pénzt zsetonra és csak azzal lehetett fizetni a bárpultnál, természetesen ilyenkor a be nem váltott zsetonokat a rendezőknek „nem áll módjában” visszafizetni. Na de az ilyesmihez a jól edzett magyar közönség már nyilván hozzá van szokva, és olyan önfeledten szórakozott, hogy szinte menekültünk haza a végén, hogy a kihajtáskori dugót elkerüljük. Közben láttunk konkrétan pogózókat és kinyitott taxiajtón keresztül kocsiból földrehányókat, volt, aki teljes testsúlyával nekünk esett, más a seggünket tapperolta, megint más viccből ránk öntött egy kis sört, plusz nagyon sokat beszélgettünk egy szőke lánnyal, akiről végig nem derült ki, hogy mit akar tőlünk. De ha önt az ilyen extrém kalandok nem vonzzák, akkor is szerencséje van, mert nálunk az összes fellépőt megnézheti mellestül a képgalériában!