A pesti szmog gyógyító ereje
Hihetetlen történetet írt egyik olvasónk:
"Kőszegen, egy nyugati határszélen található hegyvidéki kisvárosban nőttem fel, ahol 15-20 évvel ezelőtt még tüdőszanatórium is működött. Tehát a levegő tisztasága messze földön híres. Úgy 12 évvel ezelőtt állapítottak meg nálam allergiát, abban az időszakban az utcán nem bírtam már végigmenni, folyamatos tüsszentés rohamok jöttek rám, állandóan folyt az orrom, szörnyű volt. Egy Claritine nevű gyógyszert írtak fel, ami remekül bevált, minden tünet elmúlt, évek alatt az enyhe álmosító mellékhatása is megszűnt.
Időközben lediplomáztam, és a nagy büdös-szmogos Budapestre költöztem. Érdekes módon az allergiám teljesen megszűnt, még a háziporra sem vagyok érzékeny, a gyógyszert sem szedem. Azonban akárhányszor meglátogatom a szüleimet otthon, újra előjönnek a tünetek, ugyanazzal a szénanáthával küzdök, mint azelőtt sokáig.
Ez szerintem a légszennyezéssel lehet kapcsolatban. Az allergia kiváltó oka, ha jól tudom, éppen az, hogy szervezetünk rengeteg természetben elő nem forduló anyaggal érintkezik, ezáltal változik meg az immunrendszer reakciója némely természetes dologra. Budapesten pedig olyan dózisban lélegzem be ezeket a természetellenes anyagokat, hogy az immunrendszer újra normálisan működik. Vagy éppen pont annyira eltelítődik tőlük, hogy az allergén anyagokra már csak álmosan legyint."
Oldschool megoldás: a jó öreg svédcsepp
Mi azt hittük, ez már nem tartozik a divatos gyógyhatású készítmények közé, de íme mégis: "Immár felnőtt fiam hosszú éveken át nagyon szenvedett az allergiától. Jószerével mindent kipróbáltunk ellene, de tényleges eredményt semmi sem hozott. Pár évvel ezelőtt fiam úgy határozott, hogy szigorú svédcsepp kúrát tart, a saját elképzelése szerint: napi rendszerességgel, hónapokon keresztül napi háromszor-négyszer egy-egy nagy evőkanál svédcseppet fogyasztott. Talán egy évig folytatta a kúrát, de allergiája teljesen elmúlt és nem is tért vissza."
Az új szuperhíró: az aloe vera
"Szóval kisebbik leányzóm allergiás (volt), tavaly a szeme nagyon bedagadt, csak egy kicsi résen tudott kinézni. Ez nemcsak azért zavarta, mert nem annyira jó, amikor az ember nem lát, de azért is, mert a társai csúfolták. Elég durván nézett ki, az biztos is.
Mindenesetre én idén meg akartam ettől kímélni, úgyhogy kitaláltam némi netes keresgélés után, hogy nekünk az aloe vera fog beválni. Úgyhogy elkezdtem neki már a télen adni, nem túl sokat, de folyamatosan, és sem tavasszal, sem nyáron, sem most, ősszel nem jött elő nála semmilyen allergiás tünet" - írta egyik kedves törzsolvasónk.
Nagyon sok C-vitamin
"Személyes tapasztalataim szerint C-vitaminból olyan 6000-7000 mg körülit kell szedni, naponta. Nekem a 100% szenvedést kb. 10%-ra csökkentette az első alkalommal, második alkalommal (egy évvel később) ebből kb. 5% lett. Az orrdugulás és a megállíthatatlan orrfolyás már elsőre megszűnt, a tüsszögés/gyakori zsebkendőhasználat ugyan maradt, de jóval kisebb mértékben. Annyit még hozzá kell tennem, hogy 1. nekem nem parlagfű-allergiám van, valami más növény (nem tudom, mi) 2. folyamatosan szedek a többi más vitaminból is, RDA-nál magasabb adagot. Az első alkalomkor kb. 5 hónapja szedtem a többit, a másodikkor 1 év + 5 hónapja. De a lényeg az extra mennyiségű C-vitamin" - írja egyik olvasónk, amit egy másik - szinte azonos szavakkal - is megerősít. Egy harmadik pedig arra hívta föl a figyelmünket, hogy a kalcium az új nézetek szerint voltaképp erősíti az allergiás tüneteket, ahelyett, hogy gyengítené őket.
Sóban úszó bútorok
"Háromból két gyerekem allergiás és mivel sorozatban voltak légúti betegségeik (főként a hörgők gyulladása), az egyik kipróbált módszerünk az volt, hogy elárasztottam a gyerekek szobáját (Somadrin) sós vízzel. (Na, jó, lavórokba és más edényekbe raktam, hogy ott párologjon.) Fiúgyerekek lévén óriási önfegyelemre volt szükség részükről is, hogy egyik edény se boruljon ki, ne essenek bele stb.
Kerülgettük vagy másfél hónapig az edényeket és nem is volt rossz, bár minden nap hétszer elmondtam a gyerekeknek, milyen hatása lesz rájuk a tengeri klímának (bármilyen gyógymódnál ajánlom a módszert), így placebóként legalábbis tökéletes. Akkor szabadultunk meg tőlük, mikor a tüdőgyógyász mondta, hogy nem egy nagy szám és a bútorokat egyébként is tönkreteszi a rájuk kiülő só. Ez egyébként tényleg megtörténik a párolgás során: az edények közelében lévő bútorok felülete rendszeresen állt a sóban."
Végezetül két érdekes olvasói vélemény:
"Nézetem szerint mindenkinek más-más válik be, ezért is próbálok ki mindent." Illetve egy kitűnő pénzszerzési javaslat: "Legalább a helyi önkormányzatok komolyan vehetnék a parlagfüvet, hisz ez számukra egy komoly bevételi forrás lehetne (a büntetésekre gondolok)."