Merényletek allergiások ellen: Remegve várom a fűnyírást

Rémálomba illő utazás a szatyornyi virággal

"Idén még semmi bajom nem volt mindaddig, amíg egyszer be nem szálltam a metróba" - panaszkodott nekünk egy közös kávézás alkalmával egyik ismerősünk, Tímea, aki majdnem elkésett a munkahelyéről egy csokor virág miatt. "Az ember azt hinné, a buszozással szemben pollenektől védett területen utazhat, de nem. Egy ideig nem is értettem, mi történik: egyik pillanatról a másikra facsarni kezdte az orromat valami, és fél perc elteltével már sorozatban tüsszögtem - amit a reggeli tömegnyomorban nem fogadtak kitörő lelkesedéssel a körülöttem lévők. A könnyeimen keresztül aztán felfedeztem azt az idős hölgyet, aki egy hatalmas szatyor mezei virággal ült nem messze tőlem." Tímea menekülőre fogta, leszállt a metróról, és megvárta a következő járatot. Némi kérdezősködés után kiderült, hogy a munkatársak és a barátok közül nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, embertársaik önhibájukon kívül követnek el merényleteket ellenük.

A parfümözött utas is ellenség

A meleg idő közeledtével az emberekben megnő a késztetés arra, hogy minél több dezodort és parfümöt fújjanak magukra. Ami azonban egyesek számára csak az illendőség határát súrolja, az az allergiások esetében a merénylet kategóriájába tartozik. "Sokan furcsán néznek rám, amikor mondjuk a metróra felszáll egy jóillatú nő vagy férfi, én pedig fintorogok, és lapos pillantások közben zsebkendőt tartok az orrom elé. Sajnos az allergiás reakció nem feltétlenül mennyiség-függő. Van, amikor egy bizonyos illat kis adagban is képes beindítani a kellemetlen folyamatot. Természetesen nem várom el senkitől, hogy mondjon le erről az apró luxusról, hiszen jómagam is használok parfümöt. A vásárlást azonban körültekintő válogatás előzi meg, mivel önmagában nem elég, ha tetszik az illat, arra is figyelnem kell, hogy az adott termék ne váltson ki tüsszögőrohamot" - mesélte Moana kolléganőnk, akinek a legtöbb, púdert tartalmazó dezodor is komoly ellensége.

A főnök kutyája

"Tizenegy éves koromban derült ki, hogy allergiás vagyok a kutyaszőrre, és nagyon sokáig tartott, amire megértettem, hogy mindenféle kontaktust meg kell szakítanom velük. Nagy állatbarátként ez nehezen ment, de minduntalan veszélybe sodortam magam: elég volt egy légtérbe kerülni egy ebbel, és hatalmasra dagadt a szemem, folyt a könnyem. Idén márciusban változtattam munkahelyet, és pár napig úgy tűnt, megtaláltam a számomra ideális helyet. Jófej főnök, tündéri kollégák, stb." - mesélte a harmincas éveiben járó Ildikó, és mindaddig remekül érezte magát az új helyen, amíg az egyik délután a kutyájával együtt megjelent meg az igazgató. "Az állat hosszasan elidőzött a szerkesztőségben. Egyből rosszul lettem, de új munkaerő lévén nem szóltam egy mukkot sem, csak csendesen szenvedtem a zsebkendőbe, gondoltam, ez biztosan csak egy kivételes alkalom. Nagyot tévedtem: a kutyust kétnaponta hordja be a gazdája, az állapotom pedig egyre rosszabbodik, ráadásul nincs is hatásos gyógyszer ekkora szőrdózisra. Még mindig nem merek szólni, féltem az állásom. Ahogy elnézem a főnök-eb kapcsolatot, szinte világos, hogy ki távozna először" - vonta le a szomorú következtetést az újságíróként dolgozó kétgyermekes anyuka.

Átkozott fűnyírók

Bizonyára számos allergiás beteg számára ismerős az a gyomorszorító érzés, amit a fűnyírógép távoli zaja vált ki. "Bár a frissen nyírt fű illatánál szinte nincsen kellemesebb, elég zavaró tud lenni, amikor a levágott halom napokig ott szárad az ablak alatt, bele-belekap a szél, kihordja a járdára, én pedig tonnaszámra fogyasztom a zsebkendőket, tömöm magamba a tablettákat, valamint remegve számolom a napokat a következő nyírásig" - panaszkodott Kitti. A 21 éves kommunikáció szakos diákklány egy gabonatáblába tett kirándulás során döbbent rá arra, hogy életét ezentúl a tavaszi és nyári időszakban a szénanátha fogja meghatározni.

Olcsó zsebkendőnek...

Bár a megfelelő kezelésekkel és készítményekkel lehet küzdeni a folyamatos orrfolyás és könnyezés ellen, bizonyos mennyiségű papírzsebkendőre a legtöbb allergiásnak szüksége van. "Akár tombol a gazdasági világválság, akár nem, az ember szívesen spórol olyan dolgokon, amikre nagytételben van szüksége. Ez a papírzsebkendőnél nem követhető taktika egy allergiás embernek, ugyanis sok noname termék csak a ront a helyzeten. Többször is előfordult már, hogy orrfújás után még rosszabbul lettem, és éreztem, ahogy a zsebkendő részecskéi egységes porfelhőként indulnak meg a nyálkahártyám felé" - nyafogott a bankban dolgozó Balázs, aki a vászonzsebkendők használatát javasolja.

Rongyrázó szomszéd

Andrea vidékről költözött Budapestre pár hete, és mint mesélte, csak panellakásra futotta a felvehető hitel összegéből. Egy tízemeletes háztömb első emeletére költözött. "Sajnos sokszor asztmatikus tüneteket produkálok kiskoromtól kezdve, így hozzá voltam szokva, hogy bármikor büntetlenül kinyithatom az ablakot szellőztetés céljából. Már az első alkalommal nagyon ráfaragtam: az egyik felettem lévő lakó a fene tudja, milyen megfontolásból, az ablakából rázta ki a poros szőnyegét. A szél természetesen egyből a kicsiny hálószobámba fújta be az összes létező mocskot, azonnali mód allergiás reakciót kiváltva belőlem. Azt hittem, megfulladok. Mivel még azóta sem jöttem rá, hogy ki volt az elkövető, csak résnyire merem kinyitni az ablakot, nehogy még egyszer úgy járjak, mint legutóbb. De ez egyáltalán nem jó megoldás: levegőt akarok!" - mesélt a kellemetlen incidensről a 23 éves lány.