Japán kutatók hat és hétéves gyermekeket vizsgálva jutottak arra a megállapításra, hogy a napi nyolc-kilenc órát alvó gyerekek között kétszer, a nyolc óránál kevesebbet alvók között pedig háromszor annyi túlsúlyos volt, mint azok között, akik kilenc-tíz órát aludtak éjszakánként.
Hormonális
Megállapításaik szerint a testsúlynövekedés jelentős részben az alváshiány okozta hormonszint változás negatív következménye lehet. A kialvatlanság által előidézett fizikai és érzelmi stressz a cukor-, fehérje, -ásványi anyag, és -zsíranyagcserét szabályozó kortizol hormon szintjének ingadozását, illetve emelkedését okozza. A magasabb kortizolszint a szénhidrát- és zsíranyagcserét bonyolító inzulin szintjének emelkedését vonja magával, a magasabb inzulinszint viszont a zsírraktárak lebontását gátolja. Az alváshiány más módon is akadályozza a testsúlycsökkentő program hatékonyságát, illetve ugyanannyi kalória bevitel esetén fokozatos hízást idéz elő.
Alvás helyett evés
A kialvatlan személy egész nap gyengeséggel küzd, és energiahiányának pótlására a szükségesnél jóval többször fordul az ennivaló felé, holott az így magához vett többlet kalóriákra nem is volna szüksége szervezetének. Ráadásul ilyenkor a vércukorszintet gyorsan növelő édességeket, édes süteményeket, csokoládét nassol a fáradt ember. Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha a folyamatos, túlzott szénhidrát bevitel miatt inzulin rezisztencia alakul ki a szervezetben.
Mormoták
Az alváshiánnyal küszködő embernek nem csak könnyű magához vennie a szükségtelen plusz kalóriákat, de a kialakult zsírpárnák elégetése is nehezebb, hiszen kevésbé van kedve bármiféle testedzésre. Ha sikerül is rászánnia magát arra, hogy kimenjen kocogni, vagy elmenjen az edzőterembe, általában ösztönösen "takaréklángon" dolgozik, kevésbé intenzíven mozog.