horoszkóp

Beszélő mandzsetták és halálfejes babák

vb
2005.03.14. 21:25
Berlin belvárosában, a Leipziger Platzon felépített kiállítási csarnokban rendezték a To Shoe nevű nemzetközi cipőkiállítást, ahol a Velvet dizájnerekkel beszélgetett, megtudta, hogy a mandzsettagombok is beszélnek, valamint hogy idén alapvetően a halálfejes alapon halálfejes minta a divat.
A háromnapos hétvégi seregszemlén elsősorban exkluzív, esetenként luxus, de többnyire nem Kelet-Ázsiában készült termékeket vonultattak fel a világ minden tájáról.

Egyéni trendmegfigyelő értékrendünk alapján három csoportba soroltuk a kiállított cipőket: 1. sznob és amúgy is megfizethetetlen, így számunkra érdektelen 2. artisztikus, de hordható és trendi 3. artisztikus és hordhatatlan. (Mivel utóbbi kategória bizonyult leginkább fotogénnek, erről láthatják a legtöbb képet itt jobbra.)

A dizájnerek

Tekintse meg képeinket!
Az első kategóriához tartozó standokat másfél méteres körön belül meg sem mertük közelíteni, talán azért, mert a standoknál elhelyezkedő - többnyire - hölgyek Kiszel Tünde- és/vagy Sophia Loren-hasonmásnak tűntek. A második kategóriába tartozó dizájnerekkel jól elcsevegtünk, róluk kiderült ugyanis, hogy lazák és még a magyar cipőtrendek iránt is érdeklődnek. A harmadik kategóriát azért szerettük meg, mert ők olyan szobrászművésznek hatottak, akik valamilyen félreértés folytán márvány-vagy fatömb megmunkálása helyett bőrt, gumit és cipőfűzőt összeragasztva fejezik ki magukat.

Az NDK-s Tisza és a tetkó-veszkó

Kedvenceink a mintás gumicsizma, a Tisza cipő történetét szinte egy az egyben megidéző NDK-s retrócipő, a Zeha (az 1960-as NDK olimpiacsapat hivatalos felszerelése), a holdjárók továbbfokozott változata, a city agenten táskák, és a tetoválást idéző veszkócsizmák, utóbbi egy holland tervezőpárostól. Divatos az ufó és a cápaforma, a halálfejes alapon halálfejes minta és a papucs orrán pamutbojt.

Beszélnek a kiegészítők

Szombaton kora délután a háromnapos rendezvény inkább hasonlít egy nagyszabású családi összejövetelre, ahol a többség épp sushit eszik vagy a bácsikájával társalog. Talán ezért örültek nekünk mindenhol annyira és pakoltak meg roskadásig prospektussal, promócédével és névjegykártyával.

Klikk a képre!
Míg egy szinglibárban a dekoltázst vizslatják először, itt öt emberből négy a cipőmre vet egy röpke oldalpillantást. Az eseményhez tartozó sajtóanyagból kitűnik, ez nem véletlen, mert a "kézitáskák és a cipők kommunikálnak - a mandzsettagombok, a pecsétgyűrű és az óra érthető nyelvet beszél". Ránézek a cipőmre, hátha van valami mondanivalója, ám az induló párbeszédet megzavarja egy hang: "Mi azért vagyunk itt, hogy megpróbáljuk megérteni a német piac működési elvét" - fordul hozzám egy víg kedélyű külföldi kiállító. "De egyelőre még nem értjük" - teszi hozzá társa. "Itt nehezebb betörni a piacra, mint például Angliában" - mondja, ám ezt már csak fél füllel halljuk, ekkor ugyanis már halálfejes babákat nézegetünk, elhaladunk a DJ mellett, végül felvetem a cipőimnek, hogy távozzunk. Oké, bólintanak és három perc múlva már mindhárman a szomszédos Potsdamer Platzon állunk.