Sétálok az utcán és a zebrán átkelve lecicáz egy férfi. Másnap reggel, amint szállok fel a kerékpáromra, egy pasi odaszól, hogy "de szívesen lennék a biciklid helyében!". A városi építkezésekhez közeledve pedig már előre tudom, hogy nem úszom meg a füttyögetéseket és a beszólásokat, amelyekkel az építőmunkások egymáson is túl akarnak tenni. A "szevasz, gyönyörűm" és "ráérsz este, bébi?" csak néhány enyhe variáns, amelyet általában füttykoncert kísér. Első felindulásomban legszívesebben lassan, hogy mindegyikük lássa, beintenék nekik, de általában visszafogom magam és előre meredő tekintettel csöndben továbbmegyek. Viszont van olyan nő, aki odamosolyog vagy máshogyan provokál vissza.
A sztoikus
Persze mindenki tudja, hogy a legszebb a "fordítsd oda a másik orcádat"-elv. D. például arra esküszik, hogy "ha az első beszólásokra az ember odadob egy félmosolyt, azzal elejét veheti a további (különösen az udvariatlan, primitív) megjegyzéseknek. Ha emberszámba veszed őket, azt lehetőségeikhez képest jómodorral hálálják meg."
Mások szerint ez csak egy olyan jófej hozzáállás, ami valójában a gyakorlatban nem működik. Gy. szerint például az építőmunkások gyakori füttyögetése és a szexuális tartalmú megjegyzése nem "cry for help, hanem egy szerephez tartozó viselkedésminta".
Van olyan vélemény is, hogy ha már odadob az ember egy félmosolyt, annak nagyon ütősnek kell lennie. S. szerint "a technika fontos, ha már mosoly, akkor az odadobás az odadobás legyen, akkor finoman benne van az is, hogy elég, kushad, nincs több duma." Ezt nem árt tükör előtt gyakorolni.
Aki visszaszól
Vannak harcosabb lelkületű nők, akik verbális skilljei nem hagyják őket cserben a huszadik leszólítás után sem. O. például általában visszakérdez: "ha egyértelmű ajánlatokat tesznek, megkérdezem, hogy akkor hol? mikor? Vagy szépen megköszönöm".
R. keserűen jegyezte meg, hogy "mindig a munkások szólnak be. Meg a részegek. Az öreg munkások betanítjak a kezdő szakikat, hogy hogy kell ezt rendesen csinálni. Akármilyen ocsmányul néz ki éppen az ember, beszólnak. Egyszer az egyik azt ordította, hogy 'de végigcsókolnám a tested', erre mondtam neki, hogy 'akkor gyere le', mire ő szinte berohant az épülő házba."
Aki beint
A többséget alapvetően idegesítik a beszólások, bár van egy kisebbség, akik szerint időnként kell a figyelem. Sz.-t viszont eléggé bosszantja a dolog és elárulta, "én bizony elég gyakran bemutatok, főleg ha kocsiból szólnak ki, mondjuk azért nem árt a biztonságos távolság az ilyesmihez." Van ugye az a szimpla eset is, amikor az utcai provokálók ráköszönnek az emberre, Sz. ilyenkor csak visszaköszön, bár elmondása szerint ki nem állhatja, ha lesziázzák. És elárult egy olyan, struccfejre és homokra emlékeztető megoldást, amikor "zenét hallgatva bandukol az ember. Ilyenkor esetleg csak a bámulást érzékelheti, de nem hallja az idegesítő beszólásokat." Viszont ez talán még frusztrálóbb, mint végighallgatni és visszaszólni.
Az építőipari szakemberek
Előítéletnek tűnhet, de valódi tapasztalat, hogy az építkezéseken dolgozó férfiak tízből kilencszer beszólnak valami mocskosat, de minimum füttyögetnek. B. vitriolos véleménye szerint "az építőmunkás-castingnál a fő feltétel, hogy tudjanak nők után fütyülni - esetleg még az, hogy felismerjék a téglát. Én amúgy sokáig azt hittem, hogy ez a suttyóság csak itt van Hungariban, de aztán sétálgattam pár éve Párizsban tök normális szerkóban, és az ottani építőmunkások zavarba ejtő füttykoncertet toltak. Annyira meglepődtem, hogy megkérdeztem az akkori francia pasimat, hogy ez náluk is jellemző-e, mire mondta, hogy a jobb nőket mindenhol megfütyülik az építőmunkások, ezzel együtt kell élni." A saját reakciójával kapcsolatban azt is elmondta, hogy rájött, nem vághat vissza túl durván, mert "először is: többen vannak, másodszor pedig: téglák vannak náluk, amivel meg tudnak dobálni, ha túl nagy konfliktushelyzet alakul ki. Ezért inkább megpróbálok együtt élni vele."
É. ennél valamivel (ál)tudományosabb oldalról közelíti meg az építőipari szakemberek lehetséges motivációit. "National Geographic-oldalról ez egy összezárt férficsoport, akinek munka közben ez az egyetlen szórakozása. Náluk ez a menőség, a 'faszapasi vagyok'-megnyilatkozás. Így ha durván szólnak be, azt általában a férfiasságuk fitogtatása jelenti, ami farokméretre és potenciálra vonatkozik, vagy ezekkel bárminemű kapcsolatra. Ha durvák és te felidegesíted magad, és ezt látják is, az csak őket erősíti. Csak valami ütőset érdemes beszólni, de akkor lemész az ő szintjükre, tehát jó-e ez bárkinek?"
Munkásfiú, muti, mi van a nadrágodban!
A növekvő mell esete
Elképzelhető az az eset, amikor a pubertáskor nehézségeit amúgy is nehezen viselő lány annyira retteg a kandi tekintetektől, hogy nem megy építkezés közelébe. Erről mesélt R.: "amikor kislány voltam és éppen nőtt a mellem, (szóval mikor még melltartót sem hord az ember), akkor kerültem az építkezéseket nyáron. Szerintem az a legrosszabb időszak a lányok életében". Majd megosztott velünk egy olyan sztorit, aminek már a gondolata is spanyol művészfilmért kiált: "akkor történt meg az is, hogy az osztályfőnök behívott a szertárba, hogy leordítson azért, mert megint egyes dolgozatot írtam matekból. Csakhogy a fenyítést a nem túl nagy melleimnek sikerült mondania. Volt ugyanis egy hűs áramlat, amire reagált a testem, valószínűleg felettébb érdekes látvány lehetett. Azóta hordok melltartót."
A kis pöcsös és a szatír
P. kedvenc története sommázza, hogy hányféle ember szólítja le a nőket. "Az utóbbi évek legaranyosabb beszólása az volt, amikor egy nyolc év körüli kisfiú akart felszedni azzal, hogy 'figyellek, babám, ráérsz este?'. A legdurvább viszont egy szatír volt a buszon, aki megmutatta a táskája mögül, és annyira megdöbbentem, hogy valamiért az a mondat jött ki belőlem, hogy 'ez minden?'. Erre leszállt a következő megállónál, én meg elhűlve utaztam a végállomásig."
E. szintén gyomorforgató történetet mesélt: "a kilencvenes évek derekán utánam fütyültek egy rendőrautóból. Teljesen kiborultam tőle, hogy ez milyen már. Ja, akkoriban proli bőrdzsekiben és szakadt farmerben jártam és akkorákat léptem, mint a birodalmi lépegető".
Az esetek egy részében tényleg beválik, ha olyan dolog hagyja el a szánkat, amire a molesztáló férfi nem számít. Ha visszadobjuk a labdát, az általában meglepi a beszólogató férfiembereket, emiatt nem is tudnak mit kezdeni a helyzettel. De vajon mi lehet a molesztáló férfiak motivációja? Papp Orsolya pszichológus utalt arra a kísérletekkel bizonyított tényre, hogy a férfiak sokkal jobban ingerelhetőek vizuálisan, mint a nők. Szerinte "a beszólás az utcán egyfajta verbális agresszió is lehet, amivel a túlingereltségüket próbálják a férfiak lereagálni. Ezt nem igazán szabad megerősíteni, tehát jobb, ha elengedjük a fülünk mellett nem reagálsz a leszólítást és füttyögetést, és az esetenként keletkezett feszültséget máshol vezetjük le."
|