A győri Árkád toalettjei kapták a Magyarország legjobb vécéjének járó díjat. A dijkiosztó során megtudtuk, hogy a nyilvános vécék alapján jellemezni lehet a lakosságot, valamint azt is, hogy a világ más részein sem rózsás a helyzet, ha a budikról van szó.

Szerdán délelőtt átadták a Magyarország legjobb vécéjének járó díjat. Az eseményt stílszerűen egy nyilvános illemhelyből átalakított szórakozóhelyen tartották meg. A meghívottak között szerepelt a szavazást kiötlő és lebonyolító BUDITIME kabalaállata, Breki-a-Béka, aki egy ikognitóját megőrizni kívánó újságíró segítségével áprilistól novemberig közel száz toalettet vizsgált meg.

Szilágyi Mihálytól, a BUDITIME-projekt vezetőjétől a felvezetőben azt tudtuk meg, amit amúgy is sejtettünk: a férfiak szívesen beszélnek az anyagcsere folyamatokról. A kezdeményezés főtámogatóját képviselő Pataki Judit pedig kifejtette, hogy sajnos ma Magyarországon nincs "klasszikus értelemben vett nyilvános vécé" . Szilágyi szerint egyébként "a nyilvános illemhelyek az ország lelkének a tükrei", és a hazánk illemhelyein uralkodó állapotokból a három következtetést vont le: nem figyelünk egymásra, hiányzik belőlünk a kreativitás, és nem szeretünk kilógni a sorból.

Budidíjasok!

Külföldön sem jobb a helyzet

A helyzetelemzés után Tövishegyi Ferenc higiénikus tartott egy rövid toalett-történeti előadást. A vidám és oldott hangulatot ellensúlyozandó megemlítette, hogy Toalett Világszövetség november 19-én, a vécé világnapján közzétett egy tanulmányt, miszerint évente másfél millió gyermek hal meg a rossz higiéniás körülmények miatt.

Ezután a Godot Dumaszínház főszerkesztője, Litkai Gergely külföldi élményekről való sztorizással derítette jobb kedvre az egybegyűlteket. Megtudtuk például, hogy amikor Szibériában járt, egy "klasszikus dobbantós" illemhelyen kellett könnyítenie magán, illetve Bolíviában kiderült számára, hogy a fizetős nyilvános vécé tulajdonképpen egy trükkös útvesztő, ami az utcára vezet.

A szervezők egy különdíjat és egy közönségdíjat is kiadtak. A MÁV-különdíja a szavazásban résztvevők szerint a szegedi pályaudvar mosdóját illeti meg. "Világos, tiszta, karbantartott. Minden ott töltött perc egy élmény" - jegyezte meg Szilágyi Mihály. Ez nem is csoda, hiszen az állomás épületét nemrég újították fel.

Ági mama, a szétrockolt vécésnéni

A közönségdíjat Ági mama, azaz Pivó Ágnes kapta, aki nyáron a Császár-Komjádi Uszoda tetején található Fecskében, télen pedig egy másik szórakozóhelyen gondoskodik az illemhelyre betérő fiatalok lelki világáról, valamint különleges igényeikről. A városszerte ismert hölgy, aki már könyvet is írt munkásságáról WC Requiem címmel, egy hivatásos komikust megszégyenítő modorban adta elő köszönőbeszédét. Ági mama többek között elmondta, bár hálás a díjért, szomorú, hogy azért számít különlegesnek, mert mosolyogva, szeretettel végzi a munkáját, és vannak jó ötletei.

Klikk!

A magát nagydumás csajként definiáló vécésnéni másik szívfájdalma, hogy az idősebb korosztálynak nincs túl jó véleménye a mai fiatalokról, pedig hajdanán "ők sem tartották szentelt vízben a feneküket". Ági mama, aki saját állítása szerint fiatal korában "szétrockolta az agyát" viszont szívesen segít a buli közben bajba jutott ifjúságon, akiket csibéimnek nevez - tudtuk meg. Különösen büszke arra, hogy vicces szolgálati közleményei tizennégy nyelven vannak kiírva.

... és a győztes

Az első díjat pedig a győri Árkád piros és fehér színekben pompázó illemhelyei kapták. Az bevásárlóközpont képviseletében Hegyi Ferenc centermenedzser vette át a szobrocskát, amit Botos Péter üvegművész készített. Szilágyi Mihály a kicsit szűk körű díjkiosztó végén elmondta, a kezdeményezés ezzel nem ért véget, tevékenységüket 2008-ban is folytatni fogják, vagyis nem árt, ha az üzemeltetők idén különös figyelmet szentelnek a következő szempontoknak: a felszereltség, tisztaság, esztétikum és kényelem, ugyanis ez alapján pontozza őket Breki-A-Béka.