„Ha ezt az órát felvenném, olyan lenne, mintha a BTK-t hordanám a csuklómon, ami a törvény erejével képes lecsapni” – használta ezt a sajátos hasonlatot egy szálkás öltönyös férfi a vitrinben látott egyik nagy méretű Cartier-órára mutatva. Egy hónappal korábban, csokiszökőkút, légpuszik és bulvárszereplők szellemes anekdotáinak áldásos hiányában a legújabb Piaget-modelleket ismerhettük meg, ezúttal a Cartier téli ajánlatát mutatták be a Kristóf téren található Watch De Luxe szalonban, némileg hasonló, tehetős vendégeknek.
Mégse kelljen szégyenkezni
.jpg)
Az üzlet vezetősége ismét fehér selyemmel takarta le azokat a szekrényeket, ahol a konkurens óramultik modelljeit állították ki, így csak a bemutatóra szánt darabokat láthattuk, ezzel pedig nem tudtunk eltölteni túl sok időt. Pedig az est házigazdája, Ernyey Béla jócskán késett. Mialatt vártuk, legalább néhány, sokat látott újságíró és fotós kolléga a gazdagok világából származó anekdotákkal szórakoztatott bennünket.
A kedvencünk egy aggódó úr története, aki egy autókiállításon kétségbeesetten fordult a Jaguar képviselőjéhez azzal, hogy az autója orrára szerelt „aranymacska” csupán 14 karátos, tömör aranyból készült. Ő azonban egy buliba készült, ezért ki szerette volna sürgősen cserélni egy 24 karátosra. Szintén kedveltük azt a kis színest, amelyik szerint egy európai cégvezető több, szabad szemmel ugyanolyannak tűnő luxusórát vásárolt magának különböző árakon. Az órákat leginkább az áruk különböztette meg egymástól.
Személyes érintettség
Ekkor körülnéztünk, érkeztek-e ismét oligarchájuk megrendelésére vásároló orosz megbízottak, de némileg csalódott tekintetünkre reagálva egy fotós elmesélte, milyen öltözködési trendek jellemzik manapság a Kogart-házat: nőknek fehér miniszoknya horgolt harisnyával és hajban az esőerdők hangulatát idéző zöld virágmotívummal, férfiaknak bermuda színes zoknival javasolt.
Megérkezett a házigazda, aki minden bizonnyal azt az instrukciót kapta, hogy az előző eseményen előadott minimalista, csupán a nagymamája órájára szorítkozó beszéde után ezúttal bővebben is méltassa a márkát. Ernyey Béla pedig az 1850-es évektől kezdve vázolta az óramanufaktúra történetét személyes érintettségével együtt.
Mint megtudtuk, az ékszerészet családi vállalkozásként, amikor Louis-François Cartier–Ernyey szerint a számos jelentős vívmány Louis keresztnevű férfiak nevéhez fűződik – átvette mestere párizsi műhelyét. A cég az exkluzív vevőkör számára nyitott és a A 20. század elejére jelentős vállalkozás lett. „A karóra feltalálása is egy Louis-nak köszönhető, Louis Cartier ugyanis Alberto Santos-Dumont pilóta számára tervezett először olyan szerkezetet 1904-ben, amelyet repülés közben is meg tud nézni anélkül, hogy levenné a kezét az irányítókarokról” – mondta elragadtatottan a házigazda.
Nők férfiórában
A legújabb kollekcióban ezalatt nem túl nagy önbizalmú női modellek jártak körbe a vendégek közt, akiknek egy része nem értette, férfiórákat miért női modellek mutatnak be. Az üzletvezető szerint egy nőre jobb ránézni. Másfelől új trend, hogy a nők is férfiórát hordanak, így végül el kellett fogadnunk ezt a magyarázatot.
„Nekem kicsit pink, ha egy férfin brilliánsokkal kirakott óra van” – jegyezte meg a korábban frappáns BTK-hasonlattal élő férfi egy soron következő modellt látva, és erre a furcsaságra is rákérdeztünk a bemutató után. „Magyar és európai férfiak visszafogottabb darabokat viselnek, brilles órát nem”- mosolygott Szerb Gábor, az óraszalon társtulajdonosa. „Azokat főleg olyan, feltörekvő nemzetek férfijai választják, akik meg szeretnék mutatni, mit értek el. Főleg a kínaiak kedvelik a csillogó órákat, az amerikaiak közül pedig a fekete üzletemberek” – tette hozzá.
Nem vásárolnak partikon
Annyiban észrevehető némi különbség a Cartier és a Piaget iránt érdeklődő vendégek közt, hogy a ruházatukat illetően nem mind annyira visszafogottak ezen a rendezvényen. A néhol nem hétköznapi stílus mellett az egyik férfi vendég hangos nevetése közben látható volt, jobb felső ötös foga mintha aranyból lett volna. A bemutató után néhány nő felpróbálta kollekció pár 5-35 ezer eurós darabját.
„Nem nagyon szoktak partikon vásárolni, amikor fogadás van és a fotósok is jelen vannak. Az a jellemzőbb, hogy visszajönnek egy hétköznap és nyugodtan kiválasztják a nekik tetsző darabot. Az eladóimat mindig arra kérem, ha látják, hogy egy vendég nézeget egy szép órát, vegyék ki a vitrinből és tegyék a csuklójukra” – vázolta a fogyasztási szokásokat és eladási stratégiáit egyben Szerb Gábor. A nevetű úr sajnos hamar távozott, nem tudtuk meg, az arannyal bevont órákat preferálja-e jobban az összehangoltság jegyében.