Gasztronómiai utazásra invitált Gianni, pontosabban az Édességgyártók Szövetsége. Csak éppen az olasz séf szájából minden jobban hangzik, és a Nestlé vagy a Kraft képviselőinek lehet, hogy kevésbé hinnénk el, milyen egészséges a csokoládé, mint neki, meg egy csinos dietetikusnak.

Mintegy két órán keresztül mesélt Gianni az éttermében a csokoládé történetéről és a praktikákról, majd öt percet Györki Niké dietetikusnak is hagyott. A séf a sokak étrendjéből száműzött édesség örömeiről beszélt "lehet, hogy nem teljes helyességgel, de szívből." Majd a dietetikus picit árnyalta a képet, de azért nem törte össze magát.

Az újságírók egy-egy egész tányérnyi, csokidarabokkal ízlésesen megpakolt tányért kaptak, amiről Gianni hektikus monológja közben lehetett csipegetni és kóstolgatni. Résen kellett lenni, mert tízféle csokit kóstoltunk végig, így üres gyomorra különösen megterhelő lehetett volna az összes csoki befalása. Gianni egy kedélyes köszöntő után azzal indított, hogy felvázolta a csokoládé történetét.

Az italtól a tábláig

Juliette Binoche Csokoládéja óta mindenki tudja, hogy a csokoládét az aztékok kezdték el fogyasztani, méghozzá folyékony formában. Anélkül, hogy a történetbe annyira belevesznénk, mint Gianni, eláruljuk, hogy Európába Hernand Cortez hozta be a folyékony mannát, mert csípte, hogy a katonái gyorsabban menetelnek tőle.

A belga csoki a közös tudatban egy gasztronómiai orgazmussal is felér, nem is véletlenül: a legjobb minőségűnek tartott étcsokoládé készítésében először ők tűntek ki. A kakaóbab-pörkölési eljárások és a bab beszerzési forrásának titka apáról fiúra szállt a készítők között. Olyan ínyencségek is születtek, mint a chilis és borsos csokoládé, vagy a feketeribizlis étcsoki.

Ez utóbbit és sárgabarackos ízesítésűt a teszt során magunknak is kellett kóstolni, de nem voltunk elragadtatva tőle. A csokoládé vagy legyen tiszta és keserű, vagy tej- és mogyorós. Megtudtuk közben, hogy az első táblás csokit a XVII. században állították elő, de tejcsokoládét csak a XIX. században: ehhez ugyanis tejjel kellett keverni a kakaót, de az csak a tej sűrítése révén lehetséges. Éljen a svájci Daniel Peter, a nagy kondenzátor!

Mil+Ka és Girbaud

Gianni és a dietetikus

A lendületes monológból olyan praktikusságok is kiderültek, hogy nem mindegy, milyen hőmérsékleten ízlelgetjük a csokoládét és milyen sorrendben: 18-25 fok között ideális, és a gyengétől (tejcsoki) az igaziig (étcsoki) kell haladni. Így is tettünk, először egy Ferrero Rocher-t kellett kóstolni, majd egy belga pralinét, melynek élvezetéhez talán nem vagyunk elég kifinomultak.

Következett a Milka, majd több gyümölcsös csokoládé, de Gianni nem hagyott fel az ismeretterjesztéssel. Elmesélte, hogy a Milka a Milch (tej) és a Kakao szó összetételéről kapta a nevét, és azt is, hogy a lila csoki a Kraft multicégé (mellesleg a Toblerone, a Suchard és a Côte d'Or, sőt még a svéd Marabou is, hogy csak néhányat emeljünk ki). Együttérzésünk a multiellenes csokiimádóké.

Nem sok tipp érkezett az MC-nek felcsapott séf kérdésére, hogy vajon Magyarországra hogyan érkezett az aztékok kedvence. Hát persze, hogy a svájciak hozták be, majd Girbaud készített belőle bonbont 1884-ben és később Stümmer Frigyes virágzó gyárat vezetett: a csokiját pedig elnevezte unokájáról, Tibiről. A Tibi most egyébként a Bonbonettié, ami pedig egy német cégé.

Csoki vörösborral

Az igazi pikantéria a chilis étcsokoládé kóstolásával kezdődött: ehhez száraz vörösbort kaptunk, és miután a két különböző halmazállapotú terméket megszagolgattuk, megettük a csokit. Először a kesernyés íz terjedt szét a szánkban, majd előtérbe került a chili ereje. Erre kortyoltunk a borból, és elégedettek voltunk a fanyar, de furcsa ízzel.

Ennél még sokkal jobb volt Gianni saját meglepetése. Egy szicíliai, tiszta csokoládét (amihez nem kevertek kakaóvajat) kínált körbe, balzsamecettel. Az elsőre furcsa párosítás sokk az ízlelőbimbóknak, de élvezetes. A séf szerint ízelítőt kaphattunk abból, hogyan kell csokoládét kóstolni, ami még fejlődőben van ugyan, de "ez lesz a jövő tudománya."

A dieteikus ellensúlyoz kicsit

Hogy önöknek se legyenek illúzióik: az esemény célja nemcsak az volt, hogy elterjesszék az ecetes csokoládé hírét. Az ötlet az Édességgyártók Szövetségétől származik, amiben a hazai cégek (multik és kisebb gyártók is) tömörülnek érdekképviseletté. Csontos Csaba, a szövetség elnöke - és nem mellékesen a Nestlé vállalati kapcsolatokért felelős vezetője - szerint eleget kampányoltak már az egészséges életmódért, most a promóciónak is helyet adnak.

Györki Niké dietetikus kissé szűkszavúra fogta: szerinte egy átlagos testalkatú, aktív ember étrendjébe heti 2-3 alkalommal simán belefér a csokievés, de aki túlsúlyos, az mérsékelje ezt heti egyre. Azért egészséges a csoki, mert van benne B1, B2 vitamin, magnézium és antioxidánsok (E-vitamin, szelén és cink), és boldognak érezzük magunkat, mert endorfint szabadít fel – de ez nem bizonyított. Már csak arra kell figyelnünk, hogy a csokit ne tartsuk hűtőben, mert ott elveszti az ízét. Viszont testhőmérsékleten meg elolvad.