A Párbeszéd alcímmel meghirdetett ötödik magyar Design Hétnek az öltözködésre specializált eseményeiről már korábban megemlékeztünk. A Marie Claire sűrűn promotált mai magyar divatikonjainak bemutatóján a feketének temérdek árnyalatát ismerhettük meg, az Ökosztüm bemutatón pedig megtudtuk, hogyan lehet öltözékké alakítani a használt szívószálakat és kábeleket, ha már hajnalban elhaladt az utcánkban a kukásautó. A formatervezők és divatipari újítók hete azonban több műfajt jelent a gyakorlatban, ezért körképünkben az ékszertervezés, a cipőtervezés, a lakberendezés és az építészet terén megjelent újításokra koncentráltunk. Minden helyszínen tapasztaltuk, hogy guide-jaink és a helyszíneken megszólaltatott résztvevők háttérbeszélgetésre örömmel vállalkoznak, interjúra már kevésbé, és azt, hogy a kortárs nem csak a kedvenc szavuk, hanem egyfajta mantrájuk is: valahányszor kimondják, az arcuk felragyog.
Acélgömbből gyöngysor a bátor magyaroknak
Az ékszerkiállítás jelentette a legnagyobb élményt a számunkra. A Ráday utcában található Sterling Galériában a Designékszer módszeresen elnevezésű tárlaton az apró vitrinekben kortárs és kreatív ékszerek láthatók, valamint egy fekete bársonytorzón nagy acélgömbökből kialakított gyöngysor. „A kiállítás egyik célja, hogy segítsenek megszabadulni a sztereotípiától, miszerint a magyar emberek az ékszer szó hallatán az ezüstre, vagy az aranyra gondolnak, és arra, hogy ezeket az évtizedek óta létező hagyományos ékszerkereskedésben kell megvenniük”- mondta a galéria vezetője, miközben Imrei Boglárka ékszertervező hallgató áttetsző plexigyűrűjét vette ki a vitrinből, és két ujjára húzta mutatóban.
A vitrinben a MOME hallgatóinak iskolai feladatai közül láttuk a legjobbnak ítélt darabokat, amelyek közül néhányat elsőre spéci lehallgató-berendezésnek gondoltunk, de a kiírás szerint kézékszerek. A galéria vezetője szerint nemzetközi szinten ismert tény, hogy a hazai ötvös és formatervező-képzés itthon a legjobb, ezért látható, hogy a kiállított darabok messze túlmutatnak azon, amit a hazai vásárlók az ékszerről gondolnak. „Egy ékszertervező mindenből képes ékszert készíteni, legyen az papír, műanyag. Ezek például egyedi ékszergombok”- mutat a galériavezető az átlagosan 80 ezer forintot érő, csillogó tárgyakra. „Ha a magyar ember ékszert vesz, akkor olyat szeret választani, amelyiken látszik, hogy drága. Ezek drágák, de nem mindegyik látszik annak”- véleményezte a látottakat halkan fotósunk, miközben egy levéllel díszített, súlyos acélgyűrűt fotózott, és mielőtt továbbindultunk volna a cipőfétis feltételezett fellegvárába.
Végigtáncolhatjuk az éjszakát
Sokat vártunk Csepleő Viktória cipőtervező I Love Shoes című kiállításáról a hét eseményeit részletező katalógus alapján, de amikor betértünk a Kossuth Lajos utcában található magyar divattervezők ruháit és kiegészítőit kínáló Mono Fashion üzletbe, látható volt, hogy a szóban forgó kiállítás egy polcra helyezett néhány, eladásra szánt női cipőt jelentett. Kérdően néztünk az eladóra, aki a számlatömbjében lapozgatva rákeresett, hogy ezt az úgynevezett tárlatot kinek is köszönhetjük. „Egy nap berobbant ide a tervezőlány, és kérdezte, itt hagyhatja-e néhány cipőjét? Mondtuk, hogy persze, tegye csak fel a polcra.” A S**k Right! márkanév alatt forgalmazott cipők kétségkívül szépek, színesek, mívesek, a női lábak Gauss-görbéjéhez igazodva csupán a legátlagosabb, 38-as méretben kaphatók. Az eladó szerint ezek nem kaphatók majd más méretben. A cipők átlagosan 22-56 ezer forintba kerülnek, amelyek közül is az egyik kedvencünk az I love papa feliratú, fehér körömcipő, amelyik a többi szép darab közt azzal az ígérettel készült, hogy ebben gond nélkül végigtáncolhatjuk az egész éjszakát.
a stílushoz nem kell pénz
A kortárs lakberendezést is egyetlen képviselettel szerettük volna bemutatni, Az ELLE Dekor mozgó projektjétől szintén nem vártunk keveset. A Gödör előtti padokon felállított stand úgy jelenítette meg a lakberendezési trendet, hogy a padokat a hazánkban létező különféle bútoráruházakban kapható lakástextilekből kiválasztott és összevarrt huzattal vonták be, mögöttük pedig néhány állólámpa jelezte, hogy ez itt egy projekt. „Azért az utcán rendeztük be a standot, mert a magazinról sokan azt gondolják, hogy csak a tehetős embereknek szól. Ezzel szerettük volna kifejezni, hogy a stílus és a jó ötletek nem feltétlenül pénztárca-függőek”- magyarázta a standra vigyázó hosztesz, aki színésznő is egyben, és úgy tartja, a hazai emberek az öltözködés terén jóval nyitottabbak, mint ami a lakberendezést illeti, de a legnyitottabb korosztály mégis a 30-35 éveseké. A külső ingerekben nem túl gazdag bázison egy oldshool lakókocsit is elhelyeztek, benne rongyszőnyegekkel, vázákkal és darabonként átlagosan 9 ezer forintot érő díszpárnákkal. „A magazin öt kontinens 24 országában jelenik meg, és a különböző kultúrák lakberendezési szokásait meg szokták jeleníteni a különböző lapszámokban. Ennek megfelelően lakberendező stylistjaink most a nemzetközi stílusra törekedtek”- tette hozzá guide-unk segítségképp. Cinikusabb olvasóink a nemzetközi szót vélhetően a szedett-vedettel helyettesítik majd be.
Hárman betértek
Körutunk végén az Erzsébet tér egykori buszpályaudvarán álló Design Terminált látogattuk meg, ahol 25 európai nagyváros építészetének ikonjait mutatták be Útravaló – Európai designtúra címmel. A tárlat egyik résztvevőjét kérdeztük a kiállítás valódi és kortárs üzenetéről. „A kiállítást megálmodó alkotói csoport felvette a kapcsolatot az itt látható városok építészeivel, és fotókat kértek az emblematikus épületeikről, amelyek az elmúlt évtizedekben, illetve napjainkban készültek. Ez egy szubjektív gyűjtés, amelyik arra motiválja a nézőt, hogy utazzon, tekintse meg ezeket a szépségeket.” A kiállítás nem mentes a közhelyektől, ezt leginkább a budapesti képsorozaton tudjuk nyomon követni. Az emblematikus épületeink pontosan azok, amelyeket a legtöbben emlegetni szoktak: a Puskás Ferenc Stadion, a Dózsa György úti Deloitte irodahát, a Krisztina körúton található, egykori Matáv székház és persze a Művészetek Palotája. Megilletődve álltunk az építészeti csodáink előtt, és vártuk, a napnak ebben a szakában esetleg betér a kiállításra érdeklődő az utcáról. Kis idő múlva hárman betértek.