Pár napja elérhető a különféle torrentoldalakon a Depeche Mode Sounds of the Universe című lemeze, hála a Coda.fm-nek, aki mostanában rendre jó minőségben szállítja megjelenés előtt az albumokat. A Depeche Mode lemeze április 20-án jelenik meg hivatalosan, az internetről elérhető verziót már eddig is több tízezren töltötték le. Legalábbis az alapján, hogy hány emberhez lehet kapcsolódni a letöltésekkor.
Az új lemezt nagy várakozás előzte meg, a zenekar utoljára 2005-ben adott ki albumot, de nem biztos, hogy megérte. Erről mindjárt. A lemez számai már február elején elkezdtek kiszivárogni, de ezek vagy nem albumverziós darabok, vagy gyenge minőségűek voltak. Az a verzió viszont, ami március 26-án elárasztotta az internetet, úgy tűnik, a teljes album, és remek a minősége is.
Az új album nem lett valami erős, persze hallgatható, de csak a lemez utolsó számainál eszméltem arra, hogy most Depeche Mode-ot hallgatok és nem valami egészen mást.
Hova lett a szintipop?
A Wrong című számhoz már készítettek is egy klipet, ami a hétvégi klipes versenyünket toronymagasan meg is nyerte. A Wrongtól nem voltak elájulva a rajongók, sok helyen lehetett róla azt olvasni, hogy ne izguljunk, a Depeche Mode ahhoz a marketingtrükkhöz nyúlt, hogy nem a lemez legjobb számából készítette az első kislemezt. Nyugodjunk meg, a lemezen majd sokkal jobb számok lesznek.
Tény, hogy nem a Wrong a legjobb, de azért mindenképpen a lemez jobban sikerült darabjai között van. Az első számot, az In Chainst hiába hallgattam meg eddig háromszor, semmire sem emlékszem belőle.
Az anyag egészét nézve azt mondhatjuk, hogy nagyon belesimul a mostanában divatos elektronikával és gitárokkal megbolondított popzenébe. Mondhatnánk azt is: Hol marad a szintipop, Depeche Mode?
A Hole To Feed például kifejezetten kellemes szám, de olyan, mintha a House of the rising sun valami furcsa feldolgozása lenne, nem Depeche Mode.
Sokszor az az érzése az embernek, hogy a Depeche Mode ennek a műfajnak nem az egyik emblematikus zenekara, úttörője lenne, hanem csak a hullámokat meglovagoló ügyes divatérzékkel rendelkező fiúk csoportja. A Spacewalker például simán lehetett volna a Goldfrapp Felt Mountain című lemezén is, csak az a baj, hogy azt már 2000-ben kiadták. A Jezebel meg még a Goldfrappnél és korábbi időkre emlékeztet, konkrétan a Planetáriumra.
Cserébe a lemezt záró Corrupt viszont nagyon jó, klasszikus Depeche Mode hangzást hoz, pont annyira haladva a korral, amennyire kell.
Azt azért nem lehet mondani a lemezre, hogy rossz lett, de mindenképpen hullámzó. Viszont egy ennyire régóta jelenlévő zenekar nagyonsokadik lemezénél az, hogy a tizenhárom szám között 3-4 egész jó van, egyáltalán nem utal rossz teljesítményre.