Az otthonról dolgozó emberek sokkal elégedettebbek a cégükkel és hűségesebbek is hozzá, állapította meg egy tavalyi, Amerikában végzett felmérés. Tízezer ember megkérdezése után az derült ki, hogy a telemunkások 73 százaléka elégedett a munkahelyével, míg a bejáróknak csak 64 százaléka. Hasonló arány jött ki, amikor arról kérdezték a résztvevőket, mennyire büszkék a cégükre: 70 kontra 64 % az arány. A felmérést végző HR-cég ezt azzal magyarázza, hogy az otthonról dolozó emberekkel a cégük egyértelműen érzékelteti, "bízom benne, hogy elszántan fogja végezni a munkáját annak ellenére is, hogy nem állok ott a háta mögött".
A bizalomnak és a tiszteletnek tudja be a kutatócég azt is, hogy a telemunkások 53 százaléka mondta, hogy nem akarja elhagyni a céget egy éven belül, míg a bejáróknak csak 46 százaléka állította ezt. A Velvet évek óta otthonról dolgozó munkatársa két napra újra visszaállt a fix idős irodai munkára, míg az évek óta bent honos kollega otthonról dolgozta le, amit egyébként a szerkesztőségből szokott, hogy kipróbálja, vajon melyik kellemesebb és hatékonyabb: otthonról dolgozni vagy bejárni.
A Wall Street Journal tanácsai a hatékony telemunkához
Rendezzen be munkasarkot. Mindegy, hogy a hálószobában vagy a konyhában, de különítsen el egy sarkot, ahol dolgozhat. Ezzel a környezete figyelmét is felhívhatja arra, hogy munka közben ne zavarják.
Tisztázza az elvárásokat. Találkozzon a munkáltatójával, hogy mindent részletesen megbeszéljenek: milyen gyakran kell a felettesével érintkeznie, kihez forduljon IT-ügyekben, elmehet-e tornázni napközben, ha a munkáját elvégezte.
Maradjon kapcsolatban. Annak elkerülésére, hogy a munkatársai lógósnak higgyék, időnként hallassa a hangját. Találja meg a legjobb módszert (pl. csoportos email, telefon vagy chatprogramok). A kapcsolat fenntartása azért is fontos, mert így a munkájáról is könnyebben kap visszajelzéseket.
A munkaidő vége. Könnyen abba a hibába eshet, hogy a számítógép előtt marad egész nap - fektesse le a saját munkaidejét és ennek lejártával ne féljen kikapcsolni a telefonját és becsukni a levelezőprogramot.
Reggel
Újra benn!: Másfél éve dolgozom otthonról, és ez idő alatt reggel 8 előtti kelésre gyakorlatilag nem volt példa (egész éjszakás munkamaratonok miatti reggel 8-as lefekvésre azonban annál többször). Most mégis gond nélkül felkeltem reggel 7-kor, igaz, valószínűleg csak a bejárás számomra már nosztalgikus hangulata miatt ment a dolog olyan könnyedén, és mert tudtam, hogy úgyis csak két napról van szó. Mindenesetre amikor otthon maradok, általában később kelek és mégis korábban kezdek dolgozni.
Végre otthonról: Az otthonról dolgozásnak az éjszaka aktív bioritmusú munkavállalók számára (mint amilyen a kísérlet másik tagja) a legeslegfőbb adománya, hogy - mivel nem kell nap mint nap elközlekedni a munkahelyre és mondjuk 9-kor a főnök színe előtt széles vigyorral, igazi vagy hamis munkakedvvel megjelenni -, reggelenként akár egy-két órával is többet lehet szenderegni.
Út a munkába
Újra benn!: Persze sírógörcsöt senki nem kap tőle, de nem is öröm egy átlagos hétköznap reggel összezsúfolódni háromnegyed óra BKV-zás kedvéért. Persze a még szennyezőbb, még drágább és a dugók miatt még stresszesebb autózásnál jobb, és próbálok is lelkesen hozzáállni a kezdődő munkanaphoz, de nem tudok nem arra gondolni, hogy ha nem vállalkoztam volna a cserére, most egy gőzölgő teával a kezemben nyugodtan olvasgatnám a legfrissebb híreket. Ez van, a BKV a szükséges rossz.
Végre otthonról: Nyugalmas kelés, tartalmas és gondosan összeállított - és nem kutyafuttában bekapott látványpékséges - reggeli, ON gomb megnyomása a számítógépen - ennyi!
A délelőtt
Újra benn!: Az elmúlt másfél év magánzárka arra is elég volt, hogy bármikor, ha egy olyan helyiségben vagyok, ahol 15 főnél többen tartózkodnak, úgy érezzem, mintha buliban lennék. Körülbelül délre már nyilvánvaló lesz, hogy jóval kevesebbet végzek, mintha otthon maradtam volna, viszont úgy érzem, roppant hasznos dolgokat sikerült ellesnem, megfigyelnem a kollégáktól. Egyszerűen semmi nem pótolja a közösségi együttlétet, még akkor is, ha az sokszor bosszantó, idegesítő is tud lenni. Az egyik kolléga terráriumban tartott élő díszpókja számára aznapi eleségül vett tücskök például egész álló nap kitartóan ciripeltek, egy másik munkatárs pedig több alkalommal feldúltan csapta le a telefont, amire természetesen mindenki összeszaladt. Az ember elszokik az ilyesmitől, ha túl sokat van otthon.
Végre otthonról: Az ember otthona viszont napközben jó esetben üres, és legfeljebb a háziállatok illetve az utcazaj zavarhatja a munkavégzéshez szükséges steril nyugalmat (feltéve, hogy nem kismamaként/apukaként, poronttyal a nyakunkon kíséreljük meg az otthonról dolgozást, de tesztalanyaink esetében nem ez a helyzet). Borzasztóan kellemetlen továbbá, ha a munkához elvárják, hogy az alkalmazottak bizonyos szinten elegánsan is öltözzenek. A nyakkendő, a nejlonharisnya, stb. mind-mind felesleges kínzóeszközök. Ezzel szemben otthon akár mezítlenül / hipófoltos melegítőnadrágban / Harry Potter-jelmezben is dolgozhat az ember, engedelmeskedve aktuális hangulatának. Vagy ha épp úgy hozza úri kedve, akár a balkonon is szorgoskodhat madárcsicsergés közepette és nem kell munkatársai testkipárolgását szagolnia nyolc órán át.