Áfonyás mustár kecskesajttal a keselyűnéniknek

A szakma, ínyencek és ingyenélők - ez a három lazán összefüggő csoport vonult fel a IFE Foodapest keddi nyitónapján a Budapesti Vásárközpontban. Viszonylag jól el is lehetett őket különíteni: a szakma fekete ünneplősben volt szíve fölött kis táblácskával, az ínyencek egész hasonlóan néztek ki, de táblácska nélkül, az ingyenélők pedig lestrapált műanyagszatyrokat cipeltek magukkal, amibe felváltva szórtak prospektusokat, teamintákat, de még olyat is láttunk, hogy csipszet (szívesen megtudnánk, mi lett belőle a túra legvégén).

Potyázók

A Foodapest évek óta sétálós-kóstolós esemény, ahol nézelődés közben néha szert lehet tenni egy kis üveg mustárra, teamintára vagy néhány kocka sajtra. Van például olyan stand is, ahol óránként egész tortákat szeletelnek fel és osztanak ki. Mi egyébként a második csoport szemével néztünk körül, bár esetenként a szakma és az ingyenélők helyébe is beleképzeltük magunkat. A legérdekesebb egyébként a harmadik, jórészt frissen nyugdíjazott hölgyekből álló csoport volt, akik laza hálóként, de azért módszeresen átszőtték az egész termet. Ők az esemény egyértelmű keselyűi, akik válogatás nélkül - és bizonyára már nem is annyira rugalmas ízlésük ellenére is - csapnak le mindenre, ami ehető vagy annak tűnik.

Ínycsiklandozó képek!

Kellemes megjelenésű magyarok és piacunkra igyekvő külföldiek

Utoljára kb. tíz éve voltam Foodapesten, akkor pezsgőtablettákat osztogattak vadul, az idei év nagy slágere a juh-és a kecskesajt (nekem mondjuk még idén is nagyon szimpatikus a tavalyi sztár, a csokiszökőkút, akár le is cövekeltem volna mellé arra a három órára, ami alatt az alábbi riportot készítettük).

Kellemes meglepetés volt, hogy milyen jól prezentálták a fogyasztható (sőt! olykor még egészséges) magyar ételeket, illetve azoknak azt a részét, melyek megkapták a Kiváló magyar élelmiszernek járó minősítést. És öröm volt nézni, hogy a szalámi-pálinka-kenőmájas vonal egészen modern (valójában ősrégi, csak itt túl sokáig nem volt divatos) élelmekkel is bővült, mint például a roppant egészséges kecskesajt.

Voltak továbbá külföldiek is, akik közül többen arról számoltak be nekünk, hogy a következő hónapokban szándékoznak megvetni lábukat nálunk: ilyen a görög olíva, az angol almabor, a német biolimonádé, a japán csodacsepp, a kenyai kávé.

Színes élelmiszerfotók!

A trend: get remixed!

Mint minden eseményen, itt is kialakultak nagy kedvenceink: például az Aranyszarvas, mely szarvasgombás pástétomokat, pestókat készít mindenféle mixben, meg egy csomó egyéb más, újító jellegű dolgot (magyar). Továbbá a nagyon egészséges, csodaszerként számon tartott áfonyalé (osztrák), és a minden ellenséges bacilust irtó yin-yang cseppek (japán), melyeket rögtön induláskor belélegeztettek, megetettek és a tarkónkra kenettek velünk. A Balatoni Halászati Zrt. standján meg az volt a legjobb, hogy kis táblácskákra kiírták a kiállított halak nevét, és ezzel egy biológiaórához mérhető küldetést töltöttek be, mivel kiderült, hogy ezüst kárász, szürke harcsa vagy éppen balatoni nyurga ponty mered-e ránk üveges szemekkel. Levesben úgyis a felismerhetetlenségig megváltoznak.

Aztán a Lambéta nevű cég ministandjánál már kétségünk sem volt afelől, hogy manapság az a divatos élelmiszer, mely megszegi az eddigi tradíciókat, és merészen társít: például a már említett szarvasgombát pestóval, juhsajtot paprikával, mustárt áfonyával, áfonyalavet almalével, meggyet karamellel és így tovább.

El is gondolkoztam kifelé ballagva, hogy ha húszéves exvalóságshow-hős lennék, ezek után nem azt mondanám, hogy a magyar médiában szeretnék dolgozni, hanem hogy a magyar élelmiszeriparban.