horoszkóp

Papucsállatkák a pesti esőben

2004.07.28. 09:35
A bugyiolvasztó nyári forróság sem tart örökké. Vannak napok, amikor minden táska nehezebb kicsit, szél borzolja gondoktól terhes szemöldökünket és a térdtájéki libabőrt is csak szemérmesen sejtető szoknyánkat. Egy mozdulattal kinyitható, sok mozdulattal és cifra káromkodásokkal becsukható esernyők kandikálnak ki szalmatáskánkból, széldzsekik suhogása hallik, csattogása hangos és horgas nagypapa-esernyőknek. Nézzen kicsit magába és kézipoggyászába: Ön hogyan készül föl a hirtelen jött nyári záporokra?

Járőröző plasztik-Batman

Az utca változatosság tekintetében meglehetősen hervasztó képet mutat, pedig mindössze harminc perc telt el azóta, hogy elállt a reggeli eső. Buja színeknek, meghökkentő formáknak nyoma sincs. A piros lámpánál az ember szeme elpihenget kicsit a rend őreinek víz- (és talán golyó-) álló egyenruha-kiegészítőjén, egy áll alatt szorosan összefogott, alul harangszerűen kiterebélyesedő piszkosszürke kapucnis izén. Amely izé mondjuk körülbelül annyira tekintélyt parancsoló egy igazoltatáskor, mint a vízipisztollyal hadonászó Pistike egy Batman-jelmezben a mászóka alatt. Sajnos nem sikerült lencsevégre kapni a szolgálatban lévő fiatalembert, a lámpa időközben zöldre váltott, ám a karkivágástól mentes kiegészítő látványa mókás perceket ígér egy Teve utcában eltöltött esős vasárnap délelőttön. A vállalkozó kedvű köpenykukkolóknak fényképezőgép viselete erősen ajánlott.

Amőbák az esőben

Tekintse meg képeinket!
Van, aki az eső elmúltával nejlonszatyorba rejti összehajtogatott, több generációt is kiszolgált kiegészítőjét, akad, aki egyszerűen hóna alá csapja a cipője színével és a gyíkbőr táskája varrásának szálirányával szigorúan harmonizáló, kissé még nyirkos darabot.

Színeket amúgy alig látni, mindenhol az egyszínű, a terepszínű és a maximum két színárnyalatot felvonultató papucsállatka-mintás ernyők tarolnak. A nyolcvanas évek szupernagyijainak merész nadrágszoknyáit idéző minimum egyméteres darabok szinte kiszúrják az óvatlan járókelők szemét. Időnként pedig tényleg. Merthogy a klasszikus darabok akár emberölésre is alkalmasak lehetnek, csúcsosan fémes végeik fenyegetően birizgálják hol az ember látószerveit, hol a hónalját, súlyosabb esetben pedig lágy belső szerveit is.

Hova tűntek a férfiesernyők?

Színválasztását tekintve egy feltűnően magastalpú cipőt viselő fiatalember volt a legmerészebb, aki a lila-ciklámen csíkozású esernyőt büszkén mutatva külön nyomatékosította fotósunknak: a kezében látható darab bizony férfiesernyő. Jogosan merült fel szerkesztőségünk tagjaiban a kérdés: vajon létezik-e manapság olyan, hogy férfiesernyő? Amolyan igazi férfinyi esernyő, mint nadrágban a balgombos, bicikliben a férfivázas? A választ sajnos Cs. József Hajdú-Bihar megyei esernyőjavító kisiparostól sem tudtuk meg, a vonal végén csak egy üzenetrögzítő válaszolt - illetve nem válaszolt. A problémára igény szerint később még visszatérünk.

Ernyő a testnek és a léleknek

S hogy mi a jó esernyő lényege? Rövid szerkesztőségi körkérdésünkből kiderült: nem az ár és nem is a méret a lényeg. Lehet az japán vagy kínai, középkategóriás, urambocsá' olcsó és egynyári darab, a lényeg, hogy az adott szituációban - ti. esőnek esése - ne hagyjon minket cserben, színe pedig legyen ránk nyugtató hatással. Ha ernyőnk színes és szemet gyönyörködtető, az nemcsak nekünk jó, de utcán szemlélődő embertársaink is örömüket lelhetik benne. Ne fosszuk meg őket az élménytől, elő a színes darabokkal!