horoszkóp

Fehér ruhás Epres Panni és légpuszi a Fashion Weeken

vb
2006.03.13. 14:03
Miután novemberben megrendezték az első Budapest Fashion Weeket, márciusban a második első Fashion Week Hungary is lezajlott. Akkor a nyitónapot teszteltük, és most sem tettünk másképp: láttunk sok szép ruhát a kifutón, légpuszizkodó dámákat, és egy túldimenzionált reklámspotot.

Az őszi Kenguru-féle Budapest Fashion Weekben és a tavaszi Náray-féle Fashion Weekben a nevükben szereplő két szón túl még az a hasonlóság, hogy mindegyiket az elsőként hirdették meg és hogy a magyar divatszakmát szeretnék bekapcsolni a nemzetközi divat-vérkeringésbe. Amúgy minden tekintetben elhatárolódnak egymástól, hangzott el a mostani, Náray-féle Fashion Week sajtótájékoztatóján. Mi előbbire a fiatalos-lendületes jelzőpárost, utóbbira a nagystílű-lendületes jelzőpárost alkalmazzuk.

Minden a helyén

Nem azért nem írunk semmi rosszat a hétvégi Fashion Week első napjáról, és annak fő produkciójáról, Náray Tamás divatbemutatójáról, mert kímélni akarjuk az épp elég érzékeny magyar divatszakmát, hanem mert nincs benne semmi kritizálni való. Színpompás anyagok, szép szabások, profi modellek - ennyi, amennyit a laikus szem levett a szép hosszú divatbemutatóból.

Unalmas reklám, izgalmas vendégek

Klikk a képre!

Egyetlen szívfájdalmunk fotós kollégával mindössze annyi volt, hogy a divatbemutató előtt végig kellett néznünk, ahogy egy Audi jön lefelé egy hegyről a veszélyes szerpentinen. Olyan volt, mint egy vágatlan werkfilm: autó a szerpentin bal kanyarjában, autó a szerpentin jobb kanyarjában, autó áthajt egy álmos-napernyős falun, autó lámpáján végigfut a csillogó napsugár. Ha nem érdekelt volna a kollekció, a tizenkettedik szerpentines kanyar után biztosan kimegyek és otthagyom az egészet, de így mégis maradtam és elkezdtem bámulni a jelenlévőket.

Sötét színekbe öltözött fontos vendégek, légben csattanó puszik, kinyújtott karú integetések, szigorú tekintetű dámák: a divatbemutatók kísérőjelenségei számomra mindig ugyanolyan szórakoztatóak, mint az a fél óra, ameddig a modellek a kifutón lépkednek. (Míg ezt végiggondoltam, az autó pont leért a hegy lábához. Nem tudom, mit szóltak ehhez az egészhez az esztétikumra az átlagosnál érzékenyebb egybegyűltek, de a főszponzor biztos örült.)

Helyzetbe hozzák a fiatalokat

A divatbemutatóban, mint írtuk, nem volt hiba: a modellek vállalhatók a nagyvilágban - élükön a Görög Zitához hasonlóan vérprofi Epres Pannival -, Náray Tamás kollekciója szintúgy. Kalap, bokréta, masni, flitter, kis-és nagyestélyik, esküvői ruhák, könyékig érő kesztyűk - csak hogy néhány részletről szóljunk, a továbbiak megtekinthetőek a galériában. Az esküvői ruhák pedig sokkal szebbek voltak, mint amiket eddig az összes esküvő-kiállításon láttam.

Náray Tamás ruhatervező - amúgy az esemény fővédnöke -a sajtótájékoztatón nagy jelentőségűnek nevezte az első Fashion Weeket, mivel úgy véli, egyfelől "esélyt ad" a fiatal tehetséges tervezőknek, másfelől "helyzetbe hozza őket". Definiálta a tehetség fogalmát is - ezek szerint "tehetség az, akinek van affinitása és ambíciója a saját életéhez", végül egy szemléletes metaforával nyitotta meg a Fashion Weeket: "Letérdelünk a rajtvonalhoz, fenekünk mögött elhangzik a startpisztoly és rohanunk."

Vissza az ízlésrendőrséget

A négynapos rendezvényen a divatbemutatókon kívül voltak még szakmai előadások és fiatal alkotók munkáiból összeállított divatkiállítás is, szóval az egész olyan volt, mint egy nagy divatmisszió. Egyébként az utóbbi időben úgy néz ki, kezd felpörögni a magyar divatszakma. Már csak a vicceskedő ízlésrendőrséget kéne újra felállítani, és akkor talán öt év múlva az átlag magyar sem úgy nézne ki, mintha a 93-as Csillagfény diszkóturnéról jönne.