Kaucsuk és anyaföld
Négy tesztszemélyünk hét egymást követő napon rendelt háromfogásos ebédet a házhozszállító cég nemrég megújult menüjéből, így a lehető legnagyobb merítéssel dolgozhattunk. Kétség nem volt bennünk afelől, hogy sokat tapasztalt tesztszemélyek vagyunk: mindannyian jártunk óvodába, iskolába, egyikünk pedig egyetemi tanulmányaival egyidőben a kamaraerdei Pocakos Manó menzán már megismerte a munkaebéd műfaji követelményeit a kaucsuk-ízű rántott sajttól az anyaföld-ízű resztelt májig, és emellett a ruhába ivódott sült olajszag eltávolítását is könnyed, napi rutinná tette.
Ilyen alapok után meglepetést okozott az elsőként kóstolt tejfölös bableves, amelyet bármely, magasabb kasztban elhelyezkedő vendéglátó helyiségben is el tudnánk képzelni az étlapon, feltéve, hogy tejfölt is adnak hozzá. Erre ez esetben nem került sor, de legalább a leves sűrűje ígéretes volt. Az édes levesekről, különösen a málnakrémlevesről ez kevésbé mondható el.
Levesek: barackkonzervvel bolondítva
„Azt nem mondanám meg róla azonnal, hogy málnából van, szimpla gyümölcslevesnek tűnik, ami viszont nagyon édes. A krémleves is eufemizmus, ahhoz túl híg, de legalább a tejszín stimmel” – nyilatkozta egyik tesztszemélyünk arra utalva, ez a fogás minden a napi fitnesz-menü teljes kalóriaértékét tartalmazza, részben azért is, mert óriási adag, egy kevéske barackkonzervvel bolondítva.
A következő napra mintha némi gyakorlatra tett volna szert a személyzet, a cseresznyeleves ugyanis nem volt túl édes, sem túl sűrű. Ami azonban a sajtos-tejszínes hagymalevest illeti, ez a diétézás gyakorlatára épült kultúránk ellenlépése lett. „A tejszínt nem spórolták ki, utána nem győztem törölgetni a szám, és még percek múlva is zsírosnak éreztem. A sajt jelenlétére csak pár nyúlós szálacska utalt, ízben nem igazán volt jelen” – mondta a fogást kóstoló munkatársunk.
Főételek: Az egészséges táplálkozás illúziója
„A Food Express biztosan hozza mind a fűrészpor ízű krumplipürét és a közepesen eltalált rizseshús hatféle változatát” – mondta a főételekre specializálódott tesztszemélyünk. A menü valóban sokféle változatot kínált főfogásokból, ötletesen egyik-másik hasonló alapanyagok variációja volt, hogy kis munkaerő is minél hatékonyabban és változatosabban tudja előállítani.
„Nagyon finom a füstöltsajtos pulykarolád. Elsőre kicsinek tűnik, de talán a füstöltsajtos töltelék miatt mégis kiadós, nem is kell belőle több. A köretként párolt ceruzabab és bébirépa is jól megy hozzá, és legalább meghagyja az egészséges táplálkozás illúzióját” – tudtuk meg tesztszemélyünktől. Ennek a tendenciának a hagyományos székelykáposzta némileg ellentmond, amely még annál is nehezebbre sikerült, ahogyan egy autentikus magyar étterem készíti. Ami a fűszerezést illeti, a parajfőzeléket sikerült eltalálni, hogy ne legyen „ordenáré módon fokhagymás”, a rántott palacsinta azonban kevésbé fűszeres, annál inkább bő olajban sült.
Új menük: aktívvá tesznek
A speciális menük közül a gluténmentes Glücky-menüt és a vegetáriánus menüt is teszteltük. Ez utóbbi még igényel némi innovációt vega-teszterünk szerint. „A penne arrabiata-értelmezés sajátos: parmezán helyett trappista sajtot alkalmaznak a tésztán, melyet vékony rétegben piros szósz borít. A szószból nagyon hiányoznak a paradicsomdarabok és a bazsalikom íze. Legalább a csípősségmérőt feltolhatták volna, így hiányérzetünk marad”.
A Glücky menü aktívabbá tette másik tesztszemélyünket. „A bundázott csirkemellcsíkok kicsit kevésnek tűnnek, a zöldborsós sárga rizs mennyiségével ellensúlyozták. Magában finom, az édes-savanyú mártás viszont inkább édes, és mártás helyett vízsűrűségű, ami felveti a problémát: ha ráöntöm a rizsre, az egész úgy néz ki, mint egy levesbe tálalt köret, ha pedig a csirkét próbálom beletunkolni, lefolyik róla, mielőtt a számhoz ér. Végül kieszem belőle az ananászt” – oldotta meg a dilemmát kolléganőnk.
A füstöltsajtos, zöldséges rizottó elfogyasztása ezzel szemben nem igényel különösebb kreativitást, legfeljebb az emlékezetünkben kutattunk, hogy a rizibizit mióta hívjuk rizottónak. A nem könnyen megnevezhető fogás mindenesetre finom. A tejszínes-gombás spagetti minden alkotóeleme jól felismerhető, lévén a mártás nem túl sűrű, és a szakács nem tudhatta, hogy a tésztát nem túlfőzve kedveljük. A tejszín ellenére is könnyű fogásnak tűnik.
Saláták: a külvárosi kertiparti világa
|
Amennyire egy légmentesen zárt műanyagdoboz esetében ez lehetséges, a salátákat általában kifejezetten gusztusosan tálalták. „A színes zöldsaláta provance-i pulykamell csíkokkal, a zöldfűszeres majonézmártás nagyon jó, bár a majonézmártás helyett kalóriaszegényebb, és finomabb is lett volna valami zöldfűszeres olívás öntet, ezt azonban eddig még egy salátánál sem tapasztaltuk sajnos. Ami viszont pozitívum, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a salátákhoz jégsalátát használnak, ami gusztusos és ropogós” – értékelt tesztszemélyünk.
A pulykasonkával tálalt franciasaláta pont azt az ízvilágot képviselte, amelyet egy külvárosi kertipartin: kicsit édes, laktató, kis szünetek és megfelelő zene mellett fél kiló is könnyen elfogyasztható belőle.
Édességek: korszerű, sportos, rugalmas
Sokan fel tudjuk még idézni a piskótatekercs nevű, leginkább a magyar oktatási intézményekre jellemző, szivacsízű hungarikumot, amelynek különleges ízét a sárgabarack aromával lehetett fokozni. A nosztalgia kedvéért rendeltünk ebből a süteményből, amelyik ma már korszerűbb, és hozzáadott vaníliapudinggal a szárazsága is könnyen kompenzálható.
„A fatörzs szelet pozitívuma, hogy a krém nem túl vajas, akár még könnyűnek is mondható. Negatívuma ellenben, hogy teljesen íztelen” – értékelt egy másik édességet kolléganőnk. A banános szelet íze emlékeztet a banánra, a piskóta állaga nem omlós, inkább sportos, rugalmas, szivacsos.
Gazdaságos megoldás
Mindent összevetve, a kaják minőségben és árszempontból is versenyképesek a sarki menzával, különösen, ha az ember lusta kitenni lábát a légkondícionált 22 fokból, és egy hétre előre tudja, hogy mit akar enni ebédre. Ínyenceknek ellenben továbbra is a Gundelt és a Matteót javasoljuk, bár sajnos, ők nem szállítanak házhoz.