A FoodExpress, valamint a Gastroyal kajatesztjei már felkészítették a Velvet szerkesztőségét a megindító élményekre. A Gasztria tesztelésekor azonban nem sok hasznát vettük mindezeknek: a legnagyobb élményt az ételszállító dobozok formája és felirata okozta.

Az internetes kajarendelés lényege, hogy egyszerűsítse és gyorsítsa az ügymenetet. A Gasztria weboldala ezzel szemben nem túlságosan felhasználóbarát: dátumokat például nem használnak, így naptárral kellett kiderítenünk, vajon a 38. vagy 39. hét lesz a soron következő. Információval se árasztják el az érdeklődőket: Moon, szerkesztőségünk vegetariánus tagja alapjában szelíd lélek, így azt elnézte, hogy nincs külön vega menüsor, azt viszont már joggal kifogásolta, hogy csak az ételek neve alapján rendelhetünk, így az étel összetétele egész a tálalás pillanatáig rejtély marad.

Mehet a levesbe

Levesekben a Gasztria nem domborított nagyot: Dóra szerint több cég minestrone-levesének tesztelése után elmondható, hogy a Gasztriáé a legjobb, de még így sem közelíti meg azt a szintet, amit jónak szoktunk nevezni. "Néhány apró zöldség és tészta található benne ugyan, de a levest érdemes utánfűszerezni kicsit" - javasolja.
Nézze meg képeinket!

Dóra Moonhoz hasonlóan képes pozitívan és megbocsátóan viszonyulni az élet nehézségeihez, így ha a brokkolikrémlevese híg is volt, azért értékelte a megnyugtató világoszöld színét. A tejszínes-kapros kukoricalevesben sem talált kaprot, sőt kukoricát is csak alig, "de mivel inkább édes, mint nem, felfoghatjuk különlegességnek".

A fejtett bablevesre sem volt különösebb panasz: főszerkesztői vélemény szerint "tökéletesen hozta a menzák tökéletesen átlagos színvonalát, bár lehetett volna több". Az étlapról nem derült ki, ebbe járna-e bármilyen húsféle, a beszámoló szerint nem volt benne, és "némi ecetet vagy erőset is elbírt volna" - írja még Zappe, aki a Velvet kollektívájának többségétől eltérően tud főzni, tehát hiszünk neki.

Lényegtelen lényeg

A főételek szintén nem kényeztetnek: annyi kiderült, hogy a Gasztriának elég jól megy a sztrapacska, és ennek örültünk, hiszen másnak nem nagyon tudtunk. "A sztrapacska egy nagyon finom étel, és erről most megint megbizonyosodhattam. Igaz, ennek kezdetben nem tetszett a külseje, de mivel nem szoktam ilyen kajákat enni, nem tudtam, hogy ez még jól néz ki. Aztán rájöttem, hogy jól néz ki tényleg, és az íze is olyan volt, amilyennek lennie kell. Most ennék egy adag tojásosnokedlit is" - írta a belelkesedett Eszti. Az ő adagjának szalonnamentesített másik felét Moon vállalta be, aki szintén elégedetten számolt be élményeiről.

Dóra kellemes élménye a sonkás karfiolfelfújt volt, melyben ugyan a vártnál több tojás és a vártnál kevesebb sonka található, "de a karfioltömb tetején található vastag sajtréteget öröm volt látni". Kevésbé volt lelkes sörben pácolt jércemelltől, de pozitív életszemlélete itt még átsegítette a nehéz pillanatokon: "a pulykamell aszpikos mártásban találóbb megnevezése lett volna, de az ízével nem volt különösebben probléma. Köretnek tejfölös puliszkát készítettek, ami ugyan nem illik a húshoz, de egymás után elfogyasztva azt az érzést kelti, hogy sikerült jól bekajálni". Az őszibarackkal töltött rántott csirkemell teljesen jellegtelennek bizonyult, a krumplipüré köretről pedig "nem lenne helyes megemlékezni".

Sokáig azért vele sem lehet mindent büntetlenül megetetni: a sajtos tonhalsalátával már szigorú, mivel szerinte nem friss, és erről szerinte sóval próbálták elterelni a figyelmet. A badeni rakott metélt - ami gyümölcs, lekvár, tejszín összetétele eleve ijesztően hangzik- pedig még őt is képes volt rávenni, hogy leírja a "teljes gasztronómiai zsákutca" szókapcsolatot, és azt, hogy "még ha íze is lett volna, az sem mentette volna meg".

Zappe a szicíliainak nevezett spagettivel fogott mellé: "konkrétan műanyag ízű parmezánnal volt leöntve meg némi tejszínnel", és a tészta is messze volt az al dentének nevezett állapottól: "túl volt főzve, de szerencsére még nem szét". A juhtúróval rakott húsos makaróniról is csak annyi derült ki, hogy tartalmas étel: "ha a tömb közepén el-elrejtett nagy császárszalonna-darabkákat nem számítjuk, a hús mennyisége megnyugtató, juhtúróból lehetne benne több".

Sokkoló saláta

Barbit ezzel szemben sújtja a sors: egész héten egyetlen örömét abban lelte, hogy az ételszállító dobozok szerinte úszómedencére emlékeztettek. Beszámolója szépívű, kerek egész, erőteljes érzelmi elemekkel.

Sokkoló élmények a dobozból

"Egy hétnek kellett eltelnie ahhoz, hogy feldúltság nélkül tudjak nyilatkozni a Gasztria ételszolgálat nyújtotta élményeimről. Egy héten át ugyanis elég sokféle ételüket végigpróbáltam, de csak egy olyannal találkoztam, ami tetszett, és egy olyannal, amit mind meg tudtam enni. Beszéljünk is mindjárt ezekről: a sztrapacska kifejezetten jó volt, még ha nem is derengett fel előttem rágás közben a pozsonyi tévétorony, de azért megközelítette azt a fogalmat, amit bármely értelmező- vagy gasztroszótár a címszó alatt tárgyal. A másik a palacsintatorta, ami palacsintaként megállta a helyét, és két nap alatt meg is tudtam enni, mivel nem volt sem kiemelkedő, sem rossz.

A sötét oldalon a legnagyobb sokk a gyümölcssaláta volt, ahol az elnevezés alapján friss, szeletelt gyümölcsöket vártam, aztán ahogy feltéptem az alumíniumfedelet, valami furcsa, rottyantott, befőttszerű izé meredt rám cukrozott szószban.

A legnagyobb szörny azonban a cukkínis aprópecsenye volt, ezzel ugyanis annyira nem tudtam mit kezdeni, hogy leettem a barnarizs tetejéről a díszként felhelyezett répakarikákat, beletúrtam a rizsbe, aztán úgy, ahogy volt, kiborítottam az egészet a kukába és éhen maradtam.

A Gasztriát tehát tiszta szívből nem ajánlom senkinek, pedig a többi ételhordó szolgálathoz hasonlóan zengzetes elnevezésben itt sincs hiány."

Hogy jót is mondjunk

Az egyhetes tesztelés során az első kellemes meglepetés akkor ért bennünket, mikor hétfőn reggel kiszállították a dobozokat. A Gasztria forradalmi újítása ugyanis, hogy a fedőfóliákon nem csak a beszédes K3, F7 vagy J2 kódok szerepelnek, hanem az adott étel neve is, így a kinyomtatott megrendelésből való beazonosítgatás és/vagy a weboldal feltúrása nélkül is azonnal kiderül, melyik a bableves és melyik a tonhalsaláta. Hasznos tud ez lenni nagyon, ha egy cégtől többen rendelnek.

Klikk!

A kellemes meglepetések azonban itt véget is érnek, bár eddigi tesztjeink fényében már annak is örülünk, ha legalább kellemetlenek nincsenek. Jó, a Gasztriánál főleg azért nincsenek, mert annyira unalmas, hogy kiemelkedően rossz élményeket sem képes okozni. Nem, azért még mindig nem fogjuk feladni: mi tudunk reménykedni, és szeretjük a kihívásokat.