A gasztronómia iránt hevesen érdeklődő nő/férfi vagyunk, szenvedélyünk a főzés. A konyhában nem tartjuk magunkat kezdőnek, szívesen kísérletezünk új hozzávalókkal, technikákkal. Picit néha talán sznobok is vagyunk. Imádunk színes-szagos gasztromagazinokat lapozgatni, de nem töltött káposzta receptet keresünk bennük, hanem inspirációt és ismeretet.

Igazi gasztronómia-kedvelőként hajlandóak vagyunk inkább valamivel többet kifizetni egy kiváló minőségű alapanyagért, és azt magunk elkészítjük, minthogy olcsó, de élvezhetetlen szupermarketes félkész műterméket együnk. Szeretünk komoly szakácskönyveket és kulináris témájú írásokat olvasgatni, nyomon követjük a gasztronómiai trendeket, külföldi utazásainkon minden helyi különlegességet végigkóstolunk.

Nézzük, itthon milyen magazinokból válogathatunk? Vajon találunk-e olyan újságot, amelynek hónapról hónapra izgalommal várnánk a megjelenését? Betértünk egy frekventált helyen található újságárushoz, és körülnéztünk, mi a nagy helyzet. Az áttekintés abszolút nem teljes, szubjektív, továbbá komoly médiaelemzésre sem törekszik - egyszerűen azoknak a lapoknak az aktuális számát vettük meg, amelyeket éppen lehetett kapni, szem előtt voltak, és első ránézésre felkeltették az érdeklődésünket.

Magyar Konyha (Étek Press Kft., 344Ft)

A legrégebbi klasszik. Talán kissé túlságosan is. Néhány éve még kedveltük, még gyűjtögettük is, az igazság azonban az, hogy jelenleg pont olyan, mintha 5-10 évvel lemaradt volna (talán tudatosan?). Értjük, értjük, hogy egy újság a reklámokból él, de kulináris magazinnál elég zavaró tud lenni, ha minden negyedik oldalon a hirdetett termékre épülnek a receptek. A képek (amelyek alapvetően szépek) a feliratok szerint 90%-ban fotóügynökségtől származnak, de akkor a megírt recepteket vajon egyáltalán teszteli az újság? Néhány esetében szinte biztosan kizárt, különben nem kerülne be (2 egész magozatlan chilipaprikát tartalmazó fűszeres mangóleves?). Töltött minipatisszontól szőlőkocsonyáig minden van itt, a jó kis interjúkat és tartalmasabb cikkeket viszont nemigen találjuk -összességében picit kiürült, lepukkant hatású. Kár, pedig már csak a múltja és a patinája miatt is szeretnénk szeretni.

Fakanál (Sanoma, 229Ft)

Az utóbbi években mintha határozottan átalakult volna, mégpedig pozitív irányba. Ez elsősorban a fotók terén feltűnő, amelyek kifejezettem gusztusosak, modernek. Ugyan továbbra is inkább praktikus receptgyűjtemény, mint tartalmas olvasnivaló, de nagy valószínűséggel nem is ambicionál többet. Viszi a legjobb szeptemberi címlapsztori díjat (finomságok gombával), remek vargányás receptek (vargányapaté, vargányás rösztitekercs). Bonyolultabb, kifinomultabb recepteket, inspirációt nemigen találni benne, de kezdő, vagy a napi rutinhoz ötleteket kereső háziasszonyoknak nem rossz forrás, a maga műfajában nagyon korrekt, és gyakran találni benne jópofa kiegészítőket, a mostani számban pl. klassz, képes fűszerkalauzt.

Vidék íze (Geomédia Zrt., 390Ft)

Talán olyan jellegű, mint régen a Magyar Konyha volt. Egy-egy rovat kivételével tudatosan (és nagyon helyesen) marad is a magyaros koncepciónál és tartalomnál. (Picit bezavar az "Egy falat Korea" cikk, ami nyilván kitekintés a nagyvilágba - nem kellene erőltetni.). Rengeteg receptet tartalmaz, a mennyiség azonban némileg a minőség rovására megy, egy-egy bizarr kreáció is becsúszik (kukoricasaláta, amelyben a főtt kukoricaszemeket őrölt hajdinába forgatják, friss sóskaágyra teszik, majd balzsamecetes, lime-os, tökmagolajos öntetet zuttyintanak rá). Remek táj-jellegű ételek, ebben nagyon egyedi és hiteles (csípős lecsó kötözött galuskával, hmmm). Ponty, kacsa, bodzabogyók, rengeteg torta - olyan bájos, kedves, falusi hangulata van az egésznek. Viszonylag limitált szezonalitás, kevés zöldség, határozott hús-krumpli vonal. Kicsit talán szedett-vedett, de nagyon is van létjogosultsága.

Nők Lapja konyha (Sanoma, 285 Ft)

Lajos Mari és Jenei Tamás 50 oldalon, kicsit sok késztermék, kicsit sok zselatin (itt is szőlőkocsonya). Palacsinták és rengeteg tésztás étel, mint őszi specialitás, számos praktikus tipp (tartósítás, fagyasztás). Korrekt, de nem túl izgalmas kis kiadvány, szokásos, profi nőklapjás színvonalon. Nagyon nem is tudunk róla mit mondani. Tartalmaz viszont remek két oldalt sós rétesekről, ez ihletadó, az egyiket ki is próbáljuk. Ha jól látjuk, csak negyedévente jelenik meg.


Príma konyha (Príma Konyha Kft., 259 Ft)

Töredelmesen bevalljuk, hogy ennél az újságnál kb. a 4. oldalon feladtuk. Annyira nehezen áttekinthető, és szerencsétlen a kivitelezése, hogy a receptekig gyakorlatilag el sem jutottunk. Némely fotó ráadásul nemhogy kedvet csinálna, hanem egyenesen elriaszt. Vajrózsák, koktélparadicsomok, fodros petrezselyemhalmok tömegesen, jujj. Paradicsomleves, rizses lecsó, almásbéles, pulykavagdalt Stefánia módra, talán kezdő háziasszonyok értékelhetik.


TV Paprika magazin (Napocska Kft., 395 Ft)

Meglepő, de az az igazság, hogy ebből akár lehet egyszer jó újság is, ha picit több energiát, szakértelmet és eredetiséget csempésznek majd bele. A jelenlegi főzős újságok között, ebben a műfajban mindenképpen dobogón a helye, sőt. Tele van tartalommal, normálisan néz ki, és nagyrészt szépek a fotók. Szerintünk lehetne strukturáltabb, beazonosítható rovatokkal, most valahogy olyan érzése van az embernek, mintha csak úgy, koncepció nélkül összetűztek volna mindenféle cikkeket. A receptek nem igazán kidolgozottak, gyakran egyértelműen nem lektoráltak, és néha innen-onnan "ismerősek". Ha az étteremtesztjükhöz (paprikakommandó) és géptesztjükhöz (célszerszám) hasonló színvonalú, vicces és hiteles, minőségi írásból több lenne, akkor akár máskor is megvennénk.

Az áttekintésből persze nyilván számos újság kimaradt, pl. a Gusto magazin, amelyet rendszeresen veszünk, és nagyon szeretünk, de amely egy teljesen más műfajt képvisel, hiszen elsősorban csúcsgasztronómiával foglalkozik, és mind külsejét mind tartalmát mind árát tekintve luxusmagazin. Kimaradtak továbbá a különböző női neveket viselő receptes újságok, ezeket nemigen fogjuk máskor sem forgatni. Tudomásunk szerint még ősszel meg fog jelenni egy új gasztronómiai magazin is (Ínyenc, Ringier kiadó), kíváncsian várjuk.

A fentiek alapján úgy látjuk, hogy a magazinok többsége nem igazán ízlésformáló és ismeretterjesztő - kevés valódi információt tartalmaznak, sokkal inkább gyakorlatias receptgyűjteményként értelmezhetőek, amely elsődleges célcsoportjának a praktizáló háziasszonyok tűnnek. Sem külsőre, sem belsőre nem találtunk olyat, amelynek célcsoportjának éreznénk magunkat, melynek megjelenését remegve várnánk. Továbbá, félreértés ne essék, a főzés egyáltalán nem kizárólag női műfaj, sőt. Tapasztalatunk szerint rengeteg pasi szeret és tud főzni, úgy tűnik azonban, hogy a kulináris témájú újságok jelentős része rájuk egyáltalán nem gondol.

Önnek van kedvence?