Sztrapacska helyett kimcsi
A zuglói Ilka utcában található Han Kuk Kwan-t egy koreai család üzemelteti négy éve, az egykor a város legjobb sztrapacskáját felszolgáló Aranyhordó nevű étterem helyén. Nemrég felújították, így egy fokkal elegánsabb lett, mint az alap lerobbant keleti éttermek Budapesten, de nem is kell feleslegesen feszengenünk sem, a szalvéta például továbbra is papírból van. A szinte csak koreaiak által látogatott étterem nem tudjuk, hogy miről kapta nevét, de mivel minden nagyobb világvárosban van egy ilyen elnevezésű, hasonlóan koreai étterem, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a Han Kuk Kwan olyan triviális dolog a koreai néplélekben, mint a kínaiéban a Nagy Fal vagy az indiaiban a Taj Mahal. Amatőr nyelvészünk tippje szerint egyébként a Han Kuk Kwan egész egyszerűen annyit jelent: koreai étterem.
A koreai konyháról annyit érdemes tudni, hogy éppúgy, mint a legtöbb távol-keleti konyha, zöldségből, húsból, rizsből és levesekből áll, amely mellé banchant, kisebb kiegészítő fogásokat szolgálnak fel. A banchanok közül a leghíresebbek a fermentált zöldségek, gyűjtőnevükön kimchik, melyek funkciójában étvágygerjesztők, jellegükben viszont főleg a magyar savanyúságokra emlékeztetnek, azoknál viszont jóval változatosabbak, finomabbak és főleg csípősebbek.
Ízvilágban a koreai ételekre a szezámolaj, a gyömbér és a fokhagyma a jellemző. Utóbbiból több fogy Koreában, mint az egész délkelet-ázsiai régióban. Az ételek a gochujangnak, a fermentált szója és csili elegyének köszönhetik csípősségüket, ami olyan erős, mintha az alap erőspistába mondjuk még madárszemcsili-magokat is kevernénk.
A teríték része a Fiskars-olló
Étkezéshez ezüstből készült pálcika és egy hosszú nyelű kanál jár, de ne lepődjünk meg, ha egyes ételekhez ezüsttálcán hatalmas Fiskars ollók is érkeznek. A hajdinából készült hideg levesben tálalt tésztaételt (naengmyeont) például, máshogy nem lehetne megenni, a tészta ugyanis egyben összeáll, és kezelhetetlenné válik még azok számára is, akik jól bánnak a pálcikákkal. Így az elsőre furcsának tűnő szokásnak később nagy hasznát vesszük, ha pedig azt gondolnánk, hogy ez valami külön eljárás a bunkó európaiaknak, tévedünk. Ollót Koreában is kapunk néhány fogás mellé. Jól tesszük azonban, ha rögtön szólunk, hogy pálcika helyett kést és villát kérnénk, azt ugyanis nem hoznak a pincérek maguktól. Eddigi tapasztalataink alapján viszont úgy tűnik, hogy az étterem legeldugottabb fiókjában tárolhatják.
Teljesen egyedi
Ha már itt tartunk a naengmyeon az egyik legjobb fogás az étteremben, amit annyira szeretnek Koreában, hogy van, hogy a Han Kuk Kwanban is elfogy hétvégenként. Az elsőre meglepő összetevőkből álló, zöldségek mellett gyümölcsöt, főtt tojást, jégkockát és nagymennyiségű kézzel gyúrt hajdinatésztát tartalmazó hideg tésztaleves a maga nemében teljesen egyedi és nagyon finom is. Nyáron pedig talán a legjobb hűsítő, ami simán leveri az itthoni éttermekben gyakran túl édesre és töményre sikerült gyümölcslevesek bármelyikét, vagy a Budapesten valamiféle sűrű paradicsomlevesnek hitt, teljesen félreértelmezett gazpachót.
|
Kötelező emellett bulgogit is rendelnünk. A szójában, szezámolajban, fokhagymában és körtében pácolt, kissé édeskés sült marha vagy sertéshús jól kiegyensúlyozza az egyébként sokszor meglehetősen csípős ételeket. Ha mi magunk szeretnénk sütögetni az asztalokon található mélyedésbe elhelyezett gázsütőkön, akkor kérjünk galbit, amelyet hasonlóan a bulgogihoz, gyümölcsös, szójás, fokhagymás marinádban pácolnak. Ehhez a fogáshoz is kapunk ollót, a nagyobb darabban érkező húsokat ugyanis sütés után ezzel kell felvágni, kisebb, pálcikával is ehető darabokra. Ha nem akarunk kétfajta sült húst kérni, akkor inkább a bulgogit válasszuk, mert az egyrészt olcsóbb, az asztalon sütögetős verziók pedig úgyis csak show-elemek, amitől valakinek az asztalnál biztosan kellemetlenül melege lesz, és különben is maximum egy percig izgalmas nyers húsdarabokat a grillrácsra pakolni.
Nem olcsó
Ne hagyjuk magunkat csőbe húzni, és felejtsük el a pincér által ajánlott palacsintatésztás, "magyar embernek is fogyasztható" verziókat, és rendeljünk bármit, ami az étlapon van. Ha egyik sem ízlik, a minden fogáshoz járó rizzsel, káposztalevessel és kimcsivel úgyis jóllakunk majd valamennyire, ha meg nem, megmarad az élmény, hogy Budapest egyik legjobb éttermében ettünk. Pont ezért ne is próbáljuk olcsón megúszni. Négy ember húszezer forint körül fizet, ha jól akar lakni, bőven sok gyömbérrel, ásványvízzel és két sörrel.