horoszkóp

Lázadnak a magyar divattervezők

hh
2005.03.02. 16:45
Herczeg Zoltán divattervező kezdeményezésére a magyar divatszakmában dolgozók egy csoportja nyílt levélben fordult Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz, illetve az illetékes minisztériumhoz. A levélben felszólítják a kormányt, tegyenek végre valamit, és biztosítsák a törvényes feltételeket ahhoz, hogy a divattervezők is meg tudjanak élni a munkájukból.

Herczeg Zoltán elhatározta, hogy kimozdítja a magyar divat- és könnyűipart a jelenlegi siralmas helyzetéből. "Azért, mert térdig gázolunk a szarban" - magyarázta a Velvetnek indítékát. Ahogy a nyílt levélben megfogalmazta: "Több éves szomorú tapasztalat és a végső elkeseredés" miatt ragadott tollat, hogy "szeretett szakmánk és saját boldogulásunk, de az egész magyar divat- és könnyűipar érdekében szót emeljünk a lehető legmagasabb fórumon!"

Nem álltak mellé

Amikor körülbelül két hónappal ezelőtt elkészült a levél első változata, Herczeg lelkesen közölte, hogy az elkövetkező egy hónapot kizárólag arra fogja fordítani, hogy hazai és külföldi divattervezőket bírjon rá a levél aláírására. A végeredmény az lett, hogy nemhogy nagy külföldi neveket nem sikerült az aláírók közé beszerveznie, de még azok a magyar tervezők sem írták alá, akiknek neve van a szakmában.

Nem írta alá se Náray Tamás, se Zoób Kati, se S. Hegyi Lucia - ők nem is válaszoltak Herczeg megkeresésére - és Kengurun kívül senki, akinek a neve ismerősen hangzana. Herczeg megemlítette Király Tamás divattervező nevét is, akiben nagy bizodalma volt, hogy majd mellé fog állni, de Király csak annyit mondott neki, hogy ha magyar dolgokról van szó, akkor az őt egyáltalán nem érdekli. "Most már teljes mértékben megértem Tamást. Ebben az országban semmi sem működik úgy, ahogy kellene." Királyt mi is felhívtuk, de nem kívánt nyilatkozni az ügyben.

Herczeg szerint: "Akiknek megvannak a bejáratott tévés és politikai kapcsolataik, azok azért nem álltak mellénk, mert féltik azokat, meg nekik már így is jó, és nem hajlandóak a közös ügy érdekében tenni semmit."

"Lehetetlen így élni!"

#alt#
Magyar termék

Herczeg Zoltán a Velvetnek elmondta, hogy ugyan kezdeményezése nem hozta meg a várt sikert - azaz a levelet nem írták alá elegen -, de rengeteget tanult az utóbbi hónapokban. "Ezt az egészet egy kísérletként fogtam fel. Kíváncsi voltam arra, hogy össze tudnak-e fogni a divattervezők egy közös cél érdekében. Hát óriási csalódás ért, teljesen elegem lett az egészből. Ezt a szakmát is a mindent átitató magyar prolizmus, és kicsinyes, irigy mentalitás jellemzi, mint az egész országot. Az alapvető hozzáállással van gond. A mutyizás, a széthúzás, a személyes kapcsolatok féltése, ezekkel találkoztam. Sok szart kaptam az elmúlt hónapokban, de mindentől függetlenül nem adom fel csak azért se. A befektetett energiát azért megérte, mert most méginkább látom, hogy mennyire szükség volna az összefogásra, és a cselekvésre."

Nagy bizodalma volt a több száz szakmabéli taggal rendelkező Magyar Divatszövetségben, akik eleinte szándékoztak aláírni a nyílt levelet, de az utolsó pillanatban visszaléptek. "Elsőre nagyon örültek neki, de voltak fenntartásaik, aztán mégsem írták alá, mert szerintük túl agresszív a levél hangvétele. Voltak, akik azért nem álltak az ügy mellé, mert szerintük a divat nem a kultúra része. De voltak, akik csak azért nem írták alá, mert én írtam" - mesélte el Herczeg a Velvetnek.

"Lehetetlen így élni, e legyünk már ennyire magyarok, legyünk európaiak!" - fakadt ki végül Herceg Zoltán, aki amint végzett a levéllel való teendőkkel, külföldre utazott pihenni.

Hogy mit tudnak tenni a minisztériumok az ügy érdekében - ha egyáltalán történik valami -, arról csak később tudjuk tájékoztatni olvasóinkat. Elképzelhető, hogy Herczeg nem kap választ, mivel a nyílt levél formájában beérkező küldeményekkel a hivatalok nem kötelesek foglalkozni - csak a hivatalos levelekre muszáj válaszolniuk nyolc napon belül. Herczeg pedig nyílt levelet intézett a minisztériumhoz és a miniszterelnökhöz.

Nyílt levél

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Miniszter és Képviselő urak!

Több éves szomorú tapasztalat és a végső elkeseredés ragadta a tollat a kezünkbe, úgy érezzük, most jött el az ideje, hogy szeretett szakmánk és saját boldogulásunk, de az egész magyar divat- és könnyűipar érdekében szót emeljünk a lehető legmagasabb fórumon!

Az alább felsorakozott valahány divattervező, divatcég, vállalkozó, kereskedő vagy üzletember generális problémájáról van szó, amit már sajnos nincs módunkban saját eszközeinkkel orvosolni, kezelni, ugyanis mindnyájan sok-sok éve próbálkozunk ezzel, sajnos mindhiába!

A rendszerváltás óta a liberális versenygazdálkodás, a kapitalizmus feltételei és keretei között szerencsésnek éreztük magunkat, hogy végre szabad országban korlátok és határok nélkül tevékenykedhetünk, alkothatunk és boldogulhatunk, de sajnos az utóbbi évek történései és tendenciái egyre inkább beárnyékolják ezt az amúgy is törékeny és átlátszó illúziót!

A szabad versenygazdálkodás gazdasági-jogi ismereteink szerint ugyanis azt jelenti, hogy a mindenkori törvények által meghatározott gazdálkodási feltételek minden egyes piaci szereplőre egyaránt érvényesek bőrszíntől, állampolgárságtól, nemzetiségtől, nemtől, kortól stb. függetlenül!

Tehát adekvát a kérdés: hogyan is vehetnénk fel a versenyt pl. az ázsiai, kínai piacok szereplőivel, akik köztudomásúan még számlát sem adnak silány minőségű és legtöbbször hamis márkajelzésű "termékeikről", így nem fizetnek ÁFA-t, iparűzési adót, nyereségadót és egyáltalán semmilyen adó- és közterhet, a különböző járulékokról nem is beszélve, sőt leggyakrabban még vámot se (ez is nyílt, mindennapi főcímtéma bármely médiában). Ez milyen piacvédelem, milyen protekcionizmus, melyik tisztességes magyar vállalkozó érdekeit védi, hogyan tudnánk így tisztán versenyezni, vetődik fel a jogos kérdés.

Hogyan létezhet továbbá az, hogy a hazánkban tevékenykedő külföldi divatcégek különböző adó-, járulék- és egyéb fizetési kedvezményekben részesülnek, amíg a legtöbb hazai tervező és vállalkozás csak és kizárólag a saját erejére és kitartására támaszkodhat, amíg bírja a lépést tartani ezen cégek nevetségesen alacsony áraival és hihetetlen tőkeerős és agresszív reklámkampányaival? Nem inkább a hazai szereplőket illene inkább dotálni egy talán újra felvirágzó magyar divatélet reményében?

Emellett manapság egyre többet hallani a "föld alól áruló" zugkereskedőkről, akik az Európai Unió által liberalizált határokon keresztül szintén vámmentesen szállítják be ipari mértékben a márkás nyugati holmikat és ezt itthon a létező összes jogi-adminisztratív intézményrendszert megkerülve árusítják a boldog és elégedett vevőiknek ilyeténképpen színesítve az amúgy is jól felhízlalt hazai feketegazdaságot! Mert ki ne lenne boldog, ha egy Armani, Versace, Gucci, Dior vagy éppen Chanel portékát olcsóbban vehetne meg, mint egy Kenguru vagy Aquanauta terméket! Hol itt az egyenlő teherviselés elve, a tisztességes verseny feltételei, a tiszta, szabad játék tere? Ez egyszerűen dühítő és végtelenül lehangoló!

Számtalan hasonló visszaélést és szabálytalanságot tapasztaltunk még kis hazánkban, amelyek felderítése és kezelése szintén nem a mi feladatunk, tehát azt kérnénk kollektíve nagy tisztelettel az általunk választott képviselő és miniszter uraktól, hogy zengzetes és hangzatos, de a legkevésbé hatékony, így sajnos tökéletesen felesleges kis- és középvállalkozói fejlesztési programok, projektek, tervek és rendszerek helyett az igazi és létező akadályok és visszásságok eltűntetésével, felszámolásával és a korrekt, törvényes piaci viszonyok helyrehozatalával szíveskedjenek a még nem teljesen elveszített, a tisztességes és szabad alkotómunkába vetett HITünket visszaadni!

Mert ha ez nem történik meg, két választása marad a végképp kiábrándult tervezőnek: abbahagyja az önálló, kreatív, gondolkodó munkát és beáll az óriási, személytelen, tömegigényt kiszolgáló ipari gépezetbe és felhagy nemes, de értéktelen illúzióival vagy külföldön próbál szerencsét, ahol valószínűleg százszorta méltóbban ismerik el tehetségét, munkásságát és érdemeit, innentől kezdve viszont egy idegen ország színeiben lesz kénytelen alkotni, de az egész földkerekségen nincs annyi pénz, elismerés és jutalom, ami elfeledtetné vele, hogy magyarnak született. Ez kinek az érdeke?

Ezúttal szeretnénk megkérni a Tisztelt Címet, hogy részünkre, ill. a magyar divatszakma prominens képviselői számára tegyen lehetővé egy személyes találkozót, konzultációt, melyen összegezhetnénk ezen szomorú helyzet javítására, kezelésére kidolgozott ajánlásainkat, javaslatainkat, elképzeléseinket, ill. kedves szakmabeli kollégáinkat, akiket eddig sajnos nem sikerült elérnünk, hogy amennyiben egyetértenek törekvéseinkkel, álljanak még több számban nemes és közös ügyünk mellé.

Tisztelettel és köszönettel:

ARTELLI, ART'Z MODELL, AQUANAUTA, Balance 2004 bt - Ukrydance, B-BOX, Bencsik Andrea, ENVY, Fehér Olló, FISE- Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület 500 taggal, Fóris Barbara-BARBRO, Hegedűs Zsanett- AIAIÉ, Kemenesi Tünde-TATU, KENGURU, Nicole Design, MÁRTON Rózsa és VÉGSŐ Gizella tervezőpáros, PUCC, VASSEVA, Vágó Réka, Vidák Györgyi,

HERCZEG Zoltán