A magyar férfiak udvarlási szokásait taglaló cikkünkre számos felháborodott email érkezett. Férfitársaink szerint magunkba kellene néznünk, úgy vélik ugyanis, hogy a bókok hiányának az oka, hogy a magyar nő pénzéhes, igénytelen és öntelt cafka.

Pénzvadász ringyók

Több férfi azt találja a magyar nők legnagyobb hibájának, hogy haszonlesők, és gátlástalanul költik a pasijuk által izzadságos munkával megkeresett pénzt. Zs. feltette a kérdést: "Miért tart a legtöbb nőnek 500 vagy 50 ezer forint ugyanúgy 5 percig?". Másik olvasónk arról vallott, hogy szerinte azért nem értékelik szíve választottjai a saját szerzésű verseit, mert inkább a "kocsi meg az ékszer kell nekik".

Elképzelni sem tudjuk, hogy milyen merítéssel dolgozott az a férfiolvasónk, aki a következő, piaci szemléletű elemzést írta: "bocsánat a kifejezésért, de a magyar nők egyre inkább a pénzvadász ringyó kategóriába mennek át. És mint ilyeneknek, a 'piaci értékük' egyre lejjebb esik. Hülye lesz egy pasi a lelkét kitenni egy nőért, aki úgyis lelép, amint pénzesebbet lát, vagy jobban lehúzhatót". Meglepő őszinteséggel hozzátette, hogy ha a nők haszonra hajtanak, akkor maguk is haszoncikké válnak, "amit pénzért megkapunk, majd ha nem kósér, eldobjuk, és 'veszünk' egy másikat. Így tényleg nem fognak érni többet, mint egy tévé."

Kövér disznók

Több férfiolvasónk érzékeli úgy, hogy a magyar nők viszonylag keveset törődnek a kinézetükkel. Sőt, volt olyan, tüzes hangvételű email is, amely szerint a legtöbb magyar nő dagadt: "kövér disznók vagytok majdnem mindannyian! Kilóg a csíkos hájatok a szoros divatgatyából, esetleg ha fokozni akarjátok, akkor még jól le is barnultok, hogy ne csak hurkák legyenek, hanem foltos meg csíkos hurkák. Olvassátok a sok hülye női magazint, ahol azt tolják a buta kis agyatokba, hogy a férfiak azokat a nőket szeretik, akiken van mit fogni." Ez a vélemény egyrészt azért furcsa, mert a külföldi férfiak pont azon szoktak meglepődni, hogy a magyar nők a körmük legvégső szegletét is karbantartják, nyugati emancipált társaikhoz képest; másrészt az is nyilvánvaló, hogy az anorexiás modellek nemcsak a kifutókat lepik el, hanem a televízió képernyőjét és a magazinokat is.

Ugyanez az olvasónk azt is kiemelte, hogy a magyar nő előnytelenül öltözik, ráadásul csúnya a szemöldöke és a frizuradivatban a kiirthatatlan padlizsánszínt favorizálja: "lepukkant ruhákban és koszos cipőben pompáztok, a szétnapozott, zsíros, a hamburgerzabálástól ragyás arcra, tövig kitépett és olcsó ceruzával berajzolt szemöldökre, a hányásszínűre lúgozott csíkos, vagy padlizsánszínű zsíros hajra fel legyek figyelmes?" Á. emiatt arra megállapításra jutott, hogy "egy 45 éves nyugati nő lemossa a 25 éves magyar szingli öregasszonyt!" Nos, ha az újpesti utcaképet hasonlítjuk össze München belvárosával, akkor biztos így van.

A magyar nő nem tud őszintén örülni a világba

T. arról írt, hogy több külföldi nővel randizott már, és ugyan lehet, hogy a magyar nők általában szebbek, viszont a nyugati lányok sokkal pozitívabb gondolkodásúak. Természetes módon árad belőlük az optimizmus, ahogy P. látja, aki amerikai lánnyal randizott: "ami miatt sokkal 'versenyképesebbnek' éreztem az itthoni lányokkal szemben, az az volt, hogy ő helyből olyan nyitott, barátságos, életvidám volt, mint amilyennek sok itthoni lány szeretne lenni. Ami nála természetes volt, az az itteni lányoknál egy átvett, tanult, sokszor mesterkélt viselkedés". Ráadásul a külföldi lány úgy tudott izgató lenni, hogy "nem tette ki mindenét és még neki is feltűnt, hogy kis hazánkban a prosti divat megegyezik az itteni lányok 'bulizós' ruhájával".

Követelőzők és önteltek

Talán szinglibetegség, mindenesetre T. 30 körüli, egyedülálló lányismerőseit olyannak ismerte meg, hogy sokan közűlük önmagukkal szemben igénytelenek, ám annál követelőzőbbek és önteltek. Ezzel szemben szerinte például az "osztrák nők nőiesek (nem csak testileg, hanem lelkileg is), udvariasak, kedvesek, és a modorukkal sincs semmi probléma. A lengyel nőkről is elmondhatjuk ugyanezt. Egyszerűen érdemes és _lehet_ nekik udvarolni. A beléjük fektetett energia nem megy kárba". T. végkövetkeztetése az, hogy felesleges a "garantáltan zsákutcát jelentő budapesti szinglikkel" fáradnia az embernek.

Magabiztos, mégis romantikus pasi kell nekik

B. szerint azért kemény dió a magyar nő, mert a magabiztos férfit keresi, ugyanakkor mégis vágyna a romantikára. Márpedig olvasónk szerint a "romantikus pasi önmagában legtöbbször bizonytalan, nyámnyila, 'nőies' férfit takar, ettől meg igen irtóznak a nők. Legfeljebb arról álmodoznak, hogy a határozott férfi felszedi őket, aztán néha egy kicsit romantikussá válik, pl. vesz virágot, szerelmet vall vagy ilyesmi".

No de...
Mi az, amiben ön szerint a magyar nő alulmarad a külföldi nővérével szemben? Vagy pedig mindez hülyeség? Akkor védje meg a magyar nőt!