"Ezt a verseny a kultúrák közti kapcsolat erősítésére, hagyományteremtő céllal alapítottuk. A felkészülés során életre szóló barátságokat kötöttek a lányok"- magyarázta narancsságra estélyiben Jakab Tünde egykori modell, a Miss Carpatica szépségverseny főszervezője. A háta mögötti ablakból láttuk, az udvaron egy koboldformájú ember avart lapátol a hóesésben. Sejtettük, hogy a sírig tartó barátság városi legenda, de azt még nem, hogy a győztesek közt kizárólag magyar lány lesz dacára a román, a szlovák, és ukrán jelenlétnek.
Félmeztelenre vetkőzött
A város legsúlytalanabb eseményét kerestük, és Mátyásföldön véltük megtalálni a kertes házak közt álló egyik néptelen udvarban. Két helyen világított csupán a lámpa. Az egyik szobában éppen hittanórát tartott egy pap, a másik pedig az Erzsébetligeti Színház fénye volt, ahol a versenyt rendezték. A labirintusszerű folyosón bőröndök közt a kifutóra alkalmas járást gyakorolta néhány lány, az öltözőben egyikük szőke tincseit göndörítették hajsütővassal, egy másik a fotósunk érkezésével egyidőben félmeztelenre vetkőzött.
"Látszik, hogy lehámlott a hasam. Szolit váltottam, és ilyen lett. A fiúk leopárdmintás lánynak becéznek"- mutatta hámló testfelületét Polgár Ildikó, akinek ez a tizenkettedik szépségversenye, de valószínűleg abban a szoláriumban nem lesz törzsvendég. Javasoltuk, tegyen alapozót a hasára, amikor dr-kolléganő telefonált, hogy a város második legsúlytalanabb eseményének kutatása közben egy arrogáns nő kidobta a Miss Afro szépségversenyről, úgyhogy úton van ide. Fotósa csak azt sajnálta, hogy arról a hölgyről nem készült kép, mert azzal szavak nélkül is be lehetett volna mutatni a rendezvény abszurditását.
Szőrme és szatén szupermini
Szerencsére itt is volt lehetőség a virtuóz fotózásra, a kihívás pedig az volt a fotósunk szerint, hogy olyan képet készítsen, amelyiken a versenyzők véletlenül nem pózolnak. A másik pedig, hogy lebeszélje Socaci Stella-Samirát, a szomorú szemű román versenyzőt arról, hogy minden lépését kövesse.
A tizennégy főből álló mezőny színvonala közepes volt. A nyolcvanas évek vállalati bulijait idéző kék és piros lufikkal kirakott színpadon először utcai viseletben vonultak fel a lányok. Erős túlzással nevezhettünk egy szőrmével kiegészített szatén szuperminit, vagy egy, a teljes hátat szabadon hagyó kreációt utcainak, hacsak nem a város kieső kerületeiben merítettek ötletet az egyébként ügyes szegedi tervezők. A lufik közt feltűnt a zene ritmusára sajátosan mozgó román Keşişian Ligia-Verkin, akit antropológus hallgatónak hittünk még a kulisszák mögött, ezen a számára szokatlan terepen.
Bocs, félrenyeltem
A vonulás közben a versenyzőkről készült műtermi fotókat láthattuk egy kivetítőn. A programot talán nem Commodore 64-ről indították, de a szakaszos képletöltés sebessége nem volt bíztató. Eközben a lányok bikinit vettek, és elsőként az a versenyző indult a színpadra, akit a konferanszié úgy mutatott be, mint "hatéves egyetemistát".
Az lányok átöltözése közben érte a legfeljebb ötven hozzátartozóból álló közönséget az első igazi sokk. Miközben a vészkijáratot lestük, három kajakos fiúnk, Kucsera Gábor, Gyökös Lajos és Benkő Zoltán kapott lehetőséget, hogy a szépségeket estélyiben vezetgesse fel a színpadra. Még arra is volt idő, hogy egy kicsit mesélhessenek magukról, pont, mint egy lottósorsoláson. Egyikük azonban leginkább csak nevetett magában a színpadon, mondván "bocs, félrenyeltem". A pinktaréjos Kucsera segített neki: "mi egész évben elvben nem tudunk szórakozni, most bepótoljuk."
Tapsoljuk meg a szépségeket
Egy újságíró arról beszélt, az imént látta az est hírességét: Torockai Lászlót a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét az előcsarnokban rendezett 56-os emlékkiállításon, mi pedig kihasználva az időt, hogy az est sztárvendégeként felkonferált Crystal együttes a színpadra lépett, futólépésben siettünk ki a teremből körülnézni.
Visszatérve a versenyzőkhöz, a szekciójuk illata erősen emlékeztetett a testnevelésóra utáni öltözőére, ráadásul a fellépők énekhangjai is a erre a hátsó folyosóra szivárogtak. A frontember, Kasza Tibor nem csak énekelt, hanem a zsűri tagja is volt, és ha épp nem volt mondanivalója, a közönséggel megtapsoltatta a "gyönyörű hölgyeket".
Angyali üdvözlet
"Le lettünk szúrva, hogy elrontottuk a koreográfiát"- panaszolta egy szőke lány. Nem tudtak mást tenni, a Jakab Tünde tanította koreográfia egy pontján a hangtechnikus hirtelen egy másik, a Dirty Dancing rémisztő főcímdalát is bekeverte, és egy darabig két dal szólt elviselhetetlen hangerővel, de ezt a fiaskót szolidaritásból már meg sem akartuk említeni.
Amíg a lányok a kivágott estélyiben fáztak a hátsó folyosón, addig a zsűri az előtérben egy Bereckyné Érchegyi Ildikó nevű festő '56-os angyali üdvözletet ábrázoló festménye (vagy inkább reneszánszparódiája) előtt vitatkozott arról, ki legyen a legszebb.
Mindent jelent
A közönségdíjat Bácskai Melitta nyerte, akire a legtöbben szavaztak a fagyos bejárat mellett álló urnánál. Az második udvarhölgy Katona Erika lett, aki többek közt egy kétszemélyes utazást nyert Erdélybe. Az első udvarhölgy is magyar, Vincze Tímea bécsi utat kapott, és egy házimozit. "Az első helyezett nyereménye többek közt egy 150 ezer forint értékű utazás, amelyet akár egyedül is beválthat egzotikus útra"- mondta a konferanszié, amin kis ideig nevettünk, majd kisvártatva kimondta Polgár Ildikó (emlékeznek még, a szoláriumot váltott szépség) nevét.
A győztes a We are the Champions ritmusára a színpad szélére lépett, Nádor György ötvös egymillió forintos koronájában könnyezve mutatta fel nyereményserlegét az egyre fogyó tömegnek, és a Velvetnek elmondta "számomra mindent jelent, hogy a Kárpát-medencében élhetek".