„Amit ma itt láttunk, az egyfajta Őrült nők ketrece. Vagány, fölvilágosult, provokatív nők összetornyosulása ez. Egyrészt itt van egy kilencszáz éves arisztokrata családból származó nő, Pallavicini Zita, aki a fejébe vette, hogy színésznő lesz, másrészt a botrányairól híres írónő, Karafiáth Orsolya, aki jött és támogatja a szintén írónő barátnőjét, Baróti Györgyit, akinek az erős szövegét vitték itt színre. Ez egy olyan cucc, amihez hasonló a XVIII. századi nagy, francia szalonokban lehetett, ahol vagány és formabontó, botrányos irodalmi estek történtek” - összegezte Lakatos Márk stylist a látottakat.
Veszett lelkek
Nem sok sejtésünk volt arról, milyen estnek nézünk elébe, amikor elindultunk Zoób Katalin divattervező újlipótvárosi szalonjába. Pallavicini Zita újságíró-őrgrófnő Baróti Györgyi Klón Zoé című elbeszélés és verskötetéből összeállított előadásra hívott bennünket, amelynek szereplői Katti Zoób ruhában adnak elő részleteket a kötetből.
Őrült nők ketrece
Jean Poiret művének hősei valójában nem nők. A történet szerint Armand és Albert együtt élnek békésen, van egy éjszakai lokáljuk, amelyik híres a remek transzvesztita show-iról. Egy nap Armand egykori házasságából származó fia bejelenti, hogy megnősül. A kiszemelt jövendőbelije egy szenátor lánya, aki konzervatív családból származik, és a két családnak hamarosan találkoznia kell. Armandnak és Albertnek tehát rövid idő alatt ki kell találnia, hogyan látszódhatnának hagyományos házaspárnak.
A Csengetett Mylord rajongói közül bizonyára sokan ábrándoztak már arról, hogy vicces lenne részt venni a sorozatbeli dadaista költők felolvasásához hasonló, teljesen képtelen irodalmi esten, ahol a Veszett lelkek vándorolnak című költemény csak a kezdet. Ezeket az álmokat megvalósította a hegedűjátékkal kísért felolvasóest, amelyik időnként irodalmi performansznak, időnként pszichodráma kurzusnak tűnt.
Két állandó eleme volt, egy barokk kanapé, amelyen a közönséggel szemben ült Karafiáth Orsolya és a kötet szerzője, Baróti Györgyi, valamint egy idegesítő, csörgő telefon, amelyet valaki az előtérben felejtett bekapcsolva. Az előadók mindegyike Katti Zoób kreációban volt, kivéve Bárdos Deák Ágit, aki más felolvasásokon és performanszokon is viselt csíkos nadrágjában jelent meg. A vendégek közt Horthy-leszármazottakat, néhány korai kulturális nevelésben részesített gyereket, kimonóba öltözött ázsiai párt, és Fabricius Gábor reklámszakembert fedeztük fel.
Napi életünk 80 százaléka kép
Az előadás után Lakatos Márk elmondta, szerinte ez a műsor fontos esemény a főváros életében. „A fene egye meg, ha sok ilyen kulturális szalon létezne - mint amilyen ez, ebben a vagány környezetben - akkor azt mondhatnánk, kultúrfőváros vagyunk”. Beszélgetésünkben a Klón Zoéból megismert részletekre is kitértünk, amelyről még a riport írása idején is zavaros képünk volt.
„Ez a mű azt mutatja meg, hogy ezek a megveszekedett, vadmacskanők hogy látják a férfiakat és hogy látják saját magukat. Ebből jött ki ez a bizarr hangulatú, érdes, kicsit sikamlós hangulat. És még valami. Olyan világban élünk, ahol a képek kultúrája dominál, a napi életünk 80 százaléka képből áll össze. Ezért is tartom fontosnak, hogy az emberek leülnek és egy-másfél órán keresztül szöveget hallgatnak” - tette hozzá Lakatos Márk.
Danny Blue gondolatokat klónoz
A mű értelmezésével kerestük meg a vendégek közt Danny Blue mentalista-bűvészt, aki a TV2 Kiválasztott című vetélkedőjének a győztese. A nyári kánikula ellenére a mentalista a műsorban is megszokott fekete zakóban volt. „Számomra ebben a darabban a reprodukálás, a klónozás volt a lényeges elem. A munkám egy része arról szól, hogy reprodukálom valakinek a gondolatát, vagyis gondolatokat klónozok. A kommunikáció alapvető képlete ez: mondok valamit neked, ami hozzád eljut, és lecsapódik valamilyen gondolatban” - fedezte fel a párhuzamot a meghasonlott női személyiségekről szóló írások és saját tevékenysége közt Danny Blue, akit a filozofikus felvetésre reagálva arról kérdeztünk, fontosnak tartja-e, hogy mások gondolataiban olvasson.
„Bizony fontos, mert szeretem az embereket szórakoztatni, kiragadni őket a valóságukból és elvinni a gyermeki mosoly időszakába. Ha ez sikerül, akkor úgy érzem, tettem valami lényegeset. Arra, hogy ráérezzek mások gondolataira, egykor a szükség vitt rá: a nagyszüleim süketek voltak, úgy éreztem, meg kell tanulnom velük kommunikálni, és ennek az a módja, hogy megismerem a gondolataikat. A gyerekkoromban elsajátított képességemet használom azóta.”
Mert szépek voltunk
Végül Karafiáth Orsolyát kerestük meg a felolvasás után, hogy ossza meg a gondolatait a látottakról. "Ha úgy olvastam volna az írásokat, hogy nem ismerem a szerzőt, akkor hasadt személyiségnek gondoltam volna, egy őrült nőnek. Most úgy gondolom, hogy egy ember az énjei különböző részeit jelenítette meg. Az előadást szerettem, mert szerintem tök szépek voltunk. Azt szerettük volna, hogy úgy nézzünk ki, mint egy élő festmény, és azt sikerült” - zárta a műelemzést Karafiáth Orsolya.