Kelly Knox nyerte meg a BBC3 testi fogyatékkal élő modelleket kereső versenyét. A fődíja az volt, hogy szerepelhet a Marie Claire magazin jubileumi számában. Knox szeretne lenni az első testi fogyatékos szupermodell. A modell a fogyatékos szót soha életében nem használta, hiszen bármit meg tud csinálni, amit a többiek.

„Az egész szürreális volt, ahogy ott álltam, miközben fotóztak. Olyan volt, mintha álmodnék. Azt mondogattam magamban: „Én csak Kelly vagyok Enfieldből, ez nem történhet meg velem!”” – mesélte Kelly Knox a BBC3 testi fogyatékos modelleket kereső műsorának a győztese az első díjként kapott Marie Claire-fotózásról.

A szakemberek szerint Knoxon először az átütő tekintetét, majd a széles mosolyát veszik észre az emberek. Egy szupermodellhez leginkább erre van szükség. Csak később tűnik fel, hogy Knoxnak egy karja van. A The Sun szerint ezért gondolják a divatszakma vezető emberei, hogy Knoxból szupermodell lehet.

A BBC3 versenyének győztese nagyon tartott a fotózástól. „A fotózás előtti estén paráztam be, amikor utánanéztem Rankinnnak, és láttam, hogy Kate Mosst, Britney Spearst és még a királynőt is fotózta már. Amikor másnap a stúdióba érkeztem, nagyon ideges voltam. Egy nagy csapat sminkes lány, fodrász, öltöztető és asszisztens várt. De először Rankin leültetett, és megkérdezte, milyen képeket szeretek. Annyira jólesett” – mesélte Knox a Daily Mailnek.

„Egyszer sem néztem le a kezemre, vagy gondoltam arra, hogy hiányzik egy karom. Az egész életemet úgy töltöttem, hogy nem vettem róla tudomást – ez a természetes nekem. Ha két karral születek, akkor sosem szerepelek ebben a magazinban. Igazából szerencsés vagyok” – látta meg a felhő fényes peremét Knox.

Knox eddig Enfieldben dolgozott eladóként, de az élete úgy látszik teljesen meg fog változni a közeljövőben. A leendő szupermodell 1984-ben született, bal kar nélkül. Hétéves koráig hordott egy protézist, de annyira csúnyának találta, hogy inkább úgy döntött, nem viseli.

„Nem tudnék meghatározni egy konkrét pillanatot, amikor rájöttem, hogy más vagyok, mint a többiek. Kiskoromban volt egy karprotézisem, de a mamám mesélte, hogy utáltam. Egyszer, amikor a posta közepén ültem a babakocsimban, nagyon elkezdtem kiabálni. Annyira őrjöngtem, hogy kitéptem a műkaromat, és bedobtam a terem közepére, a halálra rémült szemtanúk elé. A mama mindig bátorított, hogy annyira önálló legyek, amennyire csak tudok. Bátorított, hogy öltözzek egyedül, amit tökéletesen meg tudtam csinálni egy kézzel is. Ötévesen mindenáron biciklizni akartam, és megtanultam, a bal kezemmel fogva a kormányt. Amikor elmentem az iskolai úszásórákra, nem tűnt fel, hogy nekem ez nehezebb lenne, mint más gyerekeknek, csak beugrottam a vízbe, és kész” – mesélt a Daily Mailnek Knox arról, hogyan vette az élet különböző akadályait.

Mivel természetesnek érzi, hogy egy karja van, ezért Knox csodálkozott azon, hogy a modellverseny néhány résztvevője a nézők érzelmeire akart játszani azzal, hogy elesett embereknek adták elő magukat.

„Én soha életemben nem használtam a fogyatékos szót. Ennek az egésznek a kezdetén azt mondták a barátaim: „Miért indulsz egy fogyatékos modelleknek szóló versenyen?” Tudom, hogy ők nem látnak engem ilyennek, és én sem látom magam ilyennek, de az az igazság, hogy a társadalom fogyatékosnak lát. Néhány lány a műsorban komoly ügyet akart csinálni a fogyatékosságából, és ezzel maguk mellé állítani a nézőket. Én nem. Én csak azt akarom megmutatni, hogy mindent meg tudok csinálni. Ha meg tudom változtatni a hozzáállást azzal, hogy indulok egy ilyen versenyen, az csodálatos. Hasonló helyzetben lévő fiúkat és lányokat inspirálhat, hogy legyen nagyobb az önbizalmuk – nemcsak a modellkedéshez, hanem bármihez, amit az életben csinálni akarnak” – érvelt indulása mellett a modell.