A mi kokárdánkon manapság a piros van kívül, 1848-ban ősapáink viszont épp fordítva hordták: a zöld volt kívül, a piros pedig belül. Szóval amennyiben a korhűség a legfontosabb szempont, idén hajtogassanak fordítva. De nemcsak mi viselünk piros-fehér-zöld kokárdát: noha az iráni zászlóban a színek épp fordított sorrendben jönnek, kokárdájuk pont olyan, mint a miénk.
A franciáktól nyúltuk
A magyar kokárda szövevényes szimbólumrendszerébe mi itt most nem megyünk bele, vizsgálódásunk tárgya kizárólag a trikolor külső megjelenése. Anyaghasználat szempontjából a textília a leggyakoribb, variációs lehetőségeinek pedig csak a felhasználó képzelete szabhat határt.
Az abszolút klasszik kokárda a kör alakú, felülnézetből rózsára emlékeztető, amit először 1789-ben, a forradalomra induló franciák használtak Lafayette márki vezényletével, majd átvette tőlük a fél világ.
A két lelógó szárral ellátott rózsa az előbbinek egy közkedvelt változata, és elkészítése már óvodás kézügyességet igényel. Ám bárhogy kutattunk, nem akadtunk nyomára, hogy vajon van-e szimbolikus jelentőssége annak, hogy a megcsavarintás után a jobb szára hajlik-e rá a balra, vagy a bal a jobbra.
A rózsamentes, csak száras kokárdák között az egyik alapmodell az egyszerű hurok, ami a piros AIDS ellenes kampány masnijára emlékeztet. Ehhez hasonlóan az eredeti rózsától elrugaszkodott, amikor valaki egyszerű masnit köt a nemzetiszínű szalagból, és nem átallja gyereke vagy kutyája hajába tenni. Ez legalább annyira hányaveti emberre vall, mint az, amikor valaki piros-fehér-zöld színű sodort madzagból készít magának kokárdát.
Minimalisták illetve lusták évről-évre lobogóra emlékeztető minicsíkot tűznek hajtókájukra, ami nem más, mint a szimbólum szimbóluma csupán. Ennek ellentéte a teljes mellkast befedő king size méret, amikor a szalag átmérője minimum öt centi, és amíg a rózsa a nyakat csiklandozza, a szárak a köldök vonaláig érnek.
Idáig a klasszikus vonalak, innentől lássuk az extrémitásokat: egyik legfelkapottabb a jelvényes kokárda, a kitűzőn Petőfi Sándor vagy valamely élő politikus arcképével. Szintén a középpontra irányítja a figyelmet a horgolt kokárda színben harmonizáló horgolt gombbal a közepén.
Még mindig a textíliák világában maradva kell megemlékeznünk arról a cipzáros kokárdáról is, amit egy kollegánk látott az előző szezonban: három cipzárcsík volt összehúzva, egy piros, egy fehér és egy zöld, melyek bármelyikét el lehetett távolítani a többitől.
"Egyszer nagymamám vett nekünk domború, kabátra ragasztható matrica kokárdát. Nagy volt, kb. 5x10cm, ellipszis alakú, fekete-fehér Petőfi fotóval" - emlékezett vissza egyik kollégánk gyerekkorának halmozott extrémitására. A csütörtöki események gócpontjait előzetesen bejáró munkatársunk pedig a következő üzenetet küldte: "Március 15. tiszteletére újra kapható a villogó zászlós kitűző. Nagyon ocsmány."
A matrica és a ledes-villogós kokárda mellett természetesen a képzőművészeket is megihlette ez a szép, ám bonyolult szimbólum: láttunk már tűzzománc, nemezelt és batikolt kokárdát is.
És aki siet, még éppen odaér: egy körúti boltban a két centi széles, egy méter hosszú - mely pont fedezi egy négytagú család szükségletét - nemzeti színű szalag 160 forint, de aki tudja, inkább vidéken vegye meg: veszprémi tudósítónk elmondása szerint ugyanis a két és fél centi szélességű trikolor szalag métere 140 forint, de a tíz centi széles métere is csak annyi, mint egy tükrös mézeskalácsszív ára.
A stilizált zászlótól a king size méretig
A matricástól a cipzároson át a villogóig
Négytagú családnak százötvenért
Mi az a kokárda?
A kokárda rózsaalakú szalagcsokor, melyet kalapra vagy sapkára tűznek. Nemzeti jelvényként használják. Franciaországból terjed el a kokárda egész Európában és Amerikában. Minden polgárnak joga van a nemzeti kokárda viselésére. A színeket rendszerint a nemzeti címerből veszik; a magyar kokárda piros-fehér-zöld színű. A francia forradalom idején a színek különböző dolgokat szimbolizáltak: a fehér a király színe, a kék és a piros pedig Párizs városának címeréből származott.
(Forrás: Wikipedia)