Amíg a korábbi New York-i divathétre alapvetően az amerikai szellem ünneplése és a felfokozott, választás előtti hangulat volt jellemző, addig a londoni bemutatók borúsan indították a múlt hetet. A ruhák voltak talán a legkevésbé fontosak a divathét napjaiban. Ehelyett visszafojtott lélegzettel mindenki az egyre nagyobb méreteket öltő New York-London szakmai szkanderezést figyelte, ugyanis London divatfőváros-pozíciója került veszélybe.
London dinamikus és bátor: szeressük!
Még véget sem értek az őszi divathetek, de a következő bemutató-szezon előkészítése már elkezdődött. Jövő tavasszal a New York-i divathét szervezői az eredeti időponthoz képest néhány nap csúszással kívánják bemutatni az őszi-téli kollekcióikat. A szakmai berkekben hatalmas port kavaró manőver miatt a londoni divathét így valószínűleg lényegesen kevésbé vonzó eseménnyé válna. Félő, hogy a divatvilág krémje, a sajtó és a világ figyelme egyszerűen átsiklana London felett és New York után egyből Milánó következne, ezzel pedig London elveszítené rangos pozícióját. A Guardian szerint a jövő év februárjában esedékes New York-i divathetet azért szeretnék később megrendezni, hogy az eseményen szereplő tervezőknek több ideje legyen a kollekciójuk elkészítésére. Az amerikai tervezőknek az olaszországi textilgyárak munkáját megnehezítő munkaszüneti napok miatt lenne szükségük a további egy hétre. Ezzel a lépéssel azonban megrövidítenék a New York-it követő, londoni divathetet. Az amerikai Council of Fashion Designers of America azt a kompromisszumot szeretné felvetni, hogy a Londoni Divathét öt napig tartson.
Amíg az óceán két partja közt megy a szervezési huzavona, addig a szakma, a modellek, a tervezők, a vevők, a sajtó, de még a miniszterelnök felesége, Sarah Brown is masszív ellenkampányba kezdett. A nagyobb lapok hasábjait elárasztó lelkes és az amerikai elképzelések ellen protestáló nyilatkozatok már-már egy Szeressük Londont!-mozgalommá nőtték ki magukat. Mindannyian a város dinamizmusát, sokszínűségét, a brit divatvilág bátor, kreatív törekvéseit és merész újításait dícsérik.
A nehéz idők termelik ki a nagy tervezőket
Hilary Riva a londoni divathét fő szervezője és a British Fashion Council igazgatója szerint London a fiatal tehetségek felkutatásában és támogatásában is egyedülálló. A BFC tizenöt éve futó New Gen névre hallgató ösztöndíj-programja, melynek fő szponzora a Topshop, évről-évre egyengeti a feltörekvő tervező generációk útját 5-10 ezer font (1.5-3 millió forint) közötti anyagi támogatással és a divathéten való ingyenes részvétellel. Itt kezdték pályafutásukat olyan nagy tervezők, mint Matthew Williamson és Alexander McQueen is.
Az angol Vogue főszerkesztője, Alexandra Shulman szerint az amerikai hitelpiaci válság és a globális pánikhangulat, minden negatívumuk ellenére, mégis nagy lehetőséget teremtenek a változásra és a tervezőket különösen kreatív törekvésekre késztetik: „ne feledjük, hasonlóan rossz idők termelték ki a kilencvenes években Alexander McQueen-t is” – nyilatkozta a Times Online-nak.
A határok feszegetése a britek vérében van
Szintén a Times által megkérdezett Russell Marsh, a legrangosabb bemutatók modell-castingjainak felelőse szerint a másik három divatfővároshoz képest London különösen vakmerőnek és provokatívnak tekinthető. A határok feszegetése Marsh szerint egyébként is az emberek vérében van a szigetországban: „a génjeinkben van és az utcai kultúránkban, hiszen mindig is voltak avantgárd „törzseink”, gondoljunk csak például a punkokra!”.
A londoni divathét egyik kuriózuma, az idén öt éves Estethica nevű program, melynek fő szponzora a Monsoon és a divatipar környezettudatos és etikusságra törekvő kezdeményezéseit tömöríti. Ennek keretében például a mára globális mozgalommá duzzadt, eredetileg angol Oxfam arra buzdítja az embereket: vásároljanak vintage és luxus dizájner ruhákat, de tegyék ezt a szervezet boltjaiban és a divathéten működő standjaikon. Itt ugyanis olyan ruhákat árulnak, melyek adományokként érkeztek és az utánuk befolyó bevételt pedig a szervezet különböző világméretű programjaira, elsősorban a szegénység visszaszorítására fordítja.
Skót kocka és selyem
A divathét kapcsán a szakmai háborúzás mellett azonban illendő megemlékezni a ruhákról is. A három európai divatfőváros közül London egyértelműen a multikulturalizmus fellegvára, a város sokszínűsége pedig tökéletesen tükröződik a tervezők kreációiban is. A skót kockás anyagoknak tehát ugyanolyan létjogosultságuk van, mint a selyemnek.
Az 1960-as, ’70-es évek meghatározó márkájának, az Ossie Clark-nak újjáélesztésében kulcsfontosságú izraeli tervező, Avsh Alom Gur, az ország magas színvonalú művészeti iskoláit dícsérte az International Herald Tribune-nek. A márka revitalizálása kapcsán kifejtette, nem szabad leragadni a múltnál, finom vonalvezetésű, nőies ruhákkal kíván új életet lehelni a márkába, melyek kihangsúlyozzák viselőjük nőiességét. Élénk színű, visszafogott kreációi pontosan ezt teszik.
Virágszirmok és üvöltő majmok
A londoni divathét futurisztikus elemekben, geometriai formákban és harsány színekben sem volt szegény. Christopher Kane vad, nosztalgikus hatású ruháit hatalmas virágszirmokat idéző bőr-, illetve selyem köröcskék díszítik, egy másik darabon pedig egy üvöltő majom fotójával szemezhetünk. Kreációiról a tervező a Herald Tribune-nek elmondta, leginkább a ’70-es, ’80-es évek és az olyan klasszikusok, mint például a Majmok bolygója és a Flintstone család ihlették.
Stella McCartney is előrukkolt legújabb kollekciójával, melyet az Adidasnak tervezett. A sportruházatot trambulinon ugráló, gerendán lépegető, illetve teniszpályán cikázó olimpikonok mutatták be. A nőies és kényelmes McCartney darabok legnagyobb rajongói természetesen a tervezőnő barátnői, Gwyneth Paltrow és Madonna.