horoszkóp

Az ízeket felfalták a mócsingok

2007.08.23. 12:50
Szeretjük azokat az ételeket, amelyek a fűrészpornál pikánsabb ízvilággal rendelkeznek, a húson nem lifeg zsírcsomó és nem a köret dominál. Az Ebédmester tesztelése közben rájöttünk, hogy ezeket az igényeinket fel kell adnunk. Viszont remek a dobozok csomagolása.

Szerkesztőségi gárdánk már sok ebédrendelés-teszten túlesett, mégis rossz volt nézni a csalódott arcokat az Ebédmester tesztelésének hetében. Az általános vélemény az volt, hogy az ételek íztelenek, zsírosak, hiányzik belőlük az esszencia, egyszóval, pénzkidobás innen rendelni. Pozitívumként említenénk meg, hogy az ételek általában délben megérkeztek, a Teletállal ellentétben, és ráadául a véleményünkre is kíváncsiak voltak. Miután a futár kérdésére közöltük, hogy valószínűleg nem rendelünk jövő héten, ő másnap visszatért a kérdésre és részletesen kifaggatott, hogy mi nem ízlett. Az alábbiak.

Durva mócsingok

Több tesztelő is jelezte, hogy a húsokon tetemes mennyiségű zsír figyelhető meg. Rutinos tesztelőnk első napra szándékosan hagyományos, egyszerű kaját rendelt, "lencsefőzeléket füstölt hússal. Már a látvány elrettentett. A három, vékony szelet tarja ugyanis iszonyú zsíros volt, és meg sem volt sütve rendesen, de legalább a lencsefőzelék hozta a magyar átlagot, ízetlen, barna massza, liszttel jól besűrítve. De se a babér, se az ecet ízének nem lehetett nyomát lelni, ami szerintem pedig alapkövetelmény".

Mócsing doszt, íz nincs

Másik tesztelőnknek viszont a pulykabrassóival (és sült krumplival) nem volt szerencséje. "Amikor kinyitottam a dobozt, már tudtam, hogy ma nem fogok jól lakni. Az állítólagos pulykahúson ugyanis szép, terjedelmes zsírdarabok figyeltek és a sült krumpli is úszott az olajos valamiben. Mivel nem igazán voltam kísérletező kedvemben, ezért csak pár falatot ettem, a többi sajnos a kukában landolt. Jelzem, lehet, hogy én vagyok túl finnyás."

A főzelékbe rejtett hússal sem volt más a helyzet, harmadik tesztelőnk komoly harcot vívott a székelykáposztába rejtett zsírcsomókkal. "Az első napi székelykáposzta csak szimplán ijesztő volt, de miután a látványosan mócsingnak/zsírnak tűnő dolgokat kidobáltam belőle, maradt egy teljesen átlagos székelykáposztám." Egyébként figyelemre méltó tesztelőnk javaslata, miszerint a székelykáposztából "fájóan hiányzott a tejföl, ezt a szállítók helyében vagy opcionálisan rendelhetővé tenném, vagy automatikusan, külön kiszerelésben mellékeltem volna hozzá."

Az ízek teljes hiánya

Szinte mindenkinek hiányoztak az ételek ízei: sem só, sem bors, sem egyéb fűszer nemigen volt érezhető az ételeken. Amikor ezt szóvá tettük a futárnak, elmondta, hogy a korábbi visszajelzések miatt vettek vissza az ízesítésből. Elmondása szerint ugyanis a nyugdíjas ebédrendelők inkább otthon szeretik megfűszerezni az ételeiket, a túl sok sóval készült ebéd nincs a kedvükre. Nos, mi nem tudhattuk, hogy az Ebédmester célközönsége a budapesti nyugdíjasok. A helyzeten sóval próbáltunk segíteni, de nem mindig sikerült.

Egyik munkatársunk a brokkolival töltött, rántott pulykafilé állagáról tudott ugyan mesélni, ami meglehetősen rágós volt és a panírt eláztatta a tömbösített rizs, viszont "az ízéről nem tudok mit mondani, ugyanis nem volt". Másik tesztelőnk viszont mélységesen kiábrándító gesztenyés csirkemellet véleményezett. Szerinte a negatív csúcsot ez az étel döntötte meg, "ahol fűrészpor-szárazságú csirkemellbe fűrészporállagú és -szárazságú gesztenyemasszát töltöttek. A fűrészpor-állag úgy egyébként még megbocsátható lehet, hiszen bő nyállal leküzdhető a termék, amennyiben a finom ízek fokozzák a nyáltermelést. Finom ízek azonban ez esetben nem voltak. Ugyanis semmilyen ízek nem voltak."

Pár ehető étel

Volt néhány olyan étel is a hét során, amit ehetőnek tartottak a tesztelők, bár kiemelkedő szakácsteljesítményeket nem találtak. A fűszervajas zöldséggel töltött gomba, grill zöldségkörettel közepes értékelést kapott: "a só ismét hiányzott, amúgy semmi kivetni valót nem találtam benne azon kívül, hogy kicsi gyomorkapacitásom miatt megint csak a felét sikerült megennem". Ez utóbbi megjegyzés érzékelteti azt is, hogy az Ebédmesternél az adagok általában méretesek, viszont mivel nincs ízük, de zsírosak, kevés tesztelő fogyasztotta el a teljes porciókat.

A múltkor tesztelt Tőzsdefutár siralmas halétele ellenére itt is bepróbálkoztunk egy hallal, mégpedig a paprikás hekket választottuk tepsis burgonyával. A köret kissé száraz volt, a hal valóban paprikás, bár némi fokhagymás beütést is felfedezni véltünk rajta.

A várva-várt vargabéles már több kételyt csalt a szívünkbe, mivel a hatalmas adag ételben elvétve találtunk csak túrót. Tehát csaknem olyan érzésünk volt, mintha főételnek egy halom túlfőzött vékonymetéltet fogyasztanánk, amelyben rapszodikusan felbukkan egy-egy mazsola, és olykor egy túrógöb is. Miután leettük a megpirult tésztát az étel tetejéről, feladtuk a bányászatot.

Az egyetlen ötös

A tésztát a répa uralja

Tésztaételek terén volt olyan tesztelő, aki teljes mértékben leminősítette az Ebédmestert, de olyanok is, akik véletlenül pont belehúztak a jóba. Egyikük a húsos lasagne-t választotta, amit úgy kommentált, hogy "hiba volt, átkozom magam érte. Ez ugyanis konkrétan vizesre főzött tésztalapokat jelentett, közte némi darálthússal, nyomokban répával. Paradicsomnak, bármilyen fűszernek nyomát nem leltem, le volt lögybölve némi besamellel, azon meg némi reszelt sajt. Minősíthetetlen, de legalább gusztustalanul is nézett ki.

A répát, mint oda nem illő alkotóelemet, megtaláltuk egy másik tésztafélében is, a bolognai spagettiben. Itt a tészta finom volt, nem volt sem kemény, sem túlfőzött. A szósz ezzel szemben már elütött a várttól, "élénk narancssárga színben pompázott. Ezt valószínűleg az a töménytelen mennyiségű sárgarépa okozta, amit a szintén óriási adag darált hús mellé pakoltak a szakácsok. A tipikus bolgonai íz így egy kicsit késleltetve jött elő".

Volt viszont olyan szerencsés tesztelő, aki kimaradt a répás tésztából, viszont pont jól választott és övé lett az egyetlen ízletes étel, a paradicsomos penne juhsajttal. Az mondjuk felmerült kérdésként, hogy a füstölt ízű sajt, ami nagylelkűen beborította a tésztát, valóban juhtejből készült-e. A szósz pont megfelelően volt paradicsomos és krémes, ez az étel ötöst érdemelt, és mérete miatt még meg is tudtuk osztani szerencsétlenebbül járt tesztelőnkkel.

A dobozban és a gyümölcsben a remény

Az összes negatívum ellenére meg kell hagyni, hogy a csomagolás kiváló: egy mozdulattal lejön, műanyagból van, így ha mikróban melegítjük az ételt, nem kell azon aggódni, hogy egy apró tetődarabka felrobbantja az egész készüléket. A másik reményforrás a gyümölcsöt tartalmazó ételekben rejlik. Tesztelőnk megkóstolta a "csirkegombóc ribizlimártással" nevű ételt, ami némi hiányérzetet is okozott, viszont érezhetően valódi ribizliből készült. "Ezt a klasszikus menzakaját a főttmarha-meggymártással iránti nosztalgiából választhattam, és nyilván azt vártam, hogy majd a karakteres ízű gyümölcsszósz adja meg a harmóniát. Nem jött be: bár a ribizlimártás eredetiségéhez kétség sem férhetett, ugyanis látványos ribizliszemek voltak a tejszínesnek tűnő szószban, valamilyen speciális eljárással sikerült teljesen ízmentesre főzni az egészet."

A tejszínes málnaleves viszont a kevés ízletes étel közé tartozott. Hatalmas adag volt, tele pürésített málnával, ami feldobta a levest. Öröm tudni, hogy néhol igazi gyümölcsből is készítenek még gyümölcslevest.

Egyszóval: nagy adagokat szállított az Ebédmester, de ez sovány vigasz, mivel a felét amúgy is kidobtuk. Dícséretes a gyümölcshasználat, viszont ahhoz, hogy minimálisan értékelhető legyen az étel, meg kellene tisztítani a legtöbb hússzeleten ott ficegő zsírcsomóktól. És be kellene szerezni néhány fűszert.