horoszkóp

Saválló Bond-lányok az újpesti kánikulában

dns
2008.07.10. 14:54
A kantáros nadrágot mintha kínai gyerekmunkásokra szabták volna, alakformálásra alkalmas. Az összefonódó kesztyű eldobásához David Merlini segítsége kell. A fényvisszaverő nadrág partiképes, és a festőoverallban Bond-lányok lehetünk. Kollégáink munkaruhákat teszteltek, hogy kedveskedjenek a szerkesztőség szemközti épületén dolgozó tetőácsoknak. Most már értjük, miért félmeztelenül ácsolnak.

Szerkesztőségünk Újpesten található, a kerületet folyamatos építkezésekkel javítgatják, fejlesztgetik. Mindennapos sétáink alkalmával gondoltunk arra, hogy szeretnénk valahogyan kifejezni a nagyrabecsülésünket a kánikulai tetőácsoknak. Ezért elsősorban az olvadó aszfalton tevékenykedő, újpesti dolgozóknak szánjuk ezt, a munkavédelmi ruhákból összeállított divatanyagot, amennyiben olvasnak internetes bulvárlapokat.

Azt hittük, a meleg miatt félmeztelenek

Munkatársaink munkaruhában

Biztosra vettük, a júliusi hőmérséklet lehet az oka annak, hogy az építkezések munkásainak java félmeztelenül, esetleg kantárral a meztelen vállán alakítja a városképet, de miután azonosulva velük, mi is viseltük a katlanmeleg munkaruhákat, már nem vagyunk benne olyan biztosak. Három kollégánk mondta el tapasztalatait a Munkaruhadiszkont évszakoktól, trendektől – sőt rezsimektől - független kínálatáról.

„Munkaruhát hordani alapvetően nagy szívás. Lehet, hogy a jól összeválogatott darabok megmentik az ember életét, ha úgy alakul, de az esetleges baleset néhány pillanatán kívül igazából elég rossz viselet”- összegzi tapasztalatait mm kolléga, csapatunk egyetlen, alkalmi férfimodellje, véleményével mindhárman egyetértünk.

Gondolkodtak a fejlesztők

Köszönet a divatanyag elkészültéhez…

Az ihletért köszönet az újpesti építkezési dolgozóknak, a helyszínek biztosításáért az Index.hu Zrt.-nek, a ruhákért a Munkaruhadiszkontnak, a kellékekért a Total Car két munkatársának, Rácz Tamásnak, és Winkler Róbertnek, ez utóbbi kolléga Yamaha motorját a tudta nélkül, utólagos engedelmével vettük kölcsön a divatfotózáshoz. Modelljeink tartalomipari dolgozók, a Velvet internetes portál újságírói.

„Még a legvékonyabb nadrág is iszonyú meleg, a több kilós esőkabátról nem is beszélve. Viszont a munkacipők amilyen rondák, olyan kényelmesek, tényleg. Nem nehezek és van bennük acélbetét, ami azért jó, mert vagy megússzák a lábujjaink, vagy egyszerre inthetünk búcsút mindegyiknek. A ruhák egyébként nagyon strapabírónak tűnnek, és látszik rajtuk, hogy gondolkoztak a fejlesztők. Például azon, hogy melyik fényvisszaverő csíkot hova érdemes rakni, vagy, hogy a nadrágok zsebei merre és hogyan álljanak és, hogy tépőzárasak legyenek-e vagy sem.”

Habár az előrejelzés szerint a fotózás napján hidegfront vonult át az ország fölött, ennek ellenére 28-30 Celsius fok volt, amikor Anettka űrugrás-szettjéhez hasonló kezeslábasokat próbáltunk a szerkesztőségünk legfelső szintjén található, párás gépházban. De nemcsak emiatt ütközött nehézségbe, hogy a hetvenes évek óta úgy a fazonját, mind a színét tekintve klasszikus, kantáros női nadrágot felvegyük.

Mintha kínai gyerekmunkaerőre szabták volna

„A harmincéves munkaruha annyira szűkre volt szabva, mintha kínai gyerekmunkásokat akartak volna belepréselni. Miután túléltem a kabátba bújást, már csak annyi kihívás maradt, hogy elképzeljem, hogyan lehetett ebben dolgozni. Ez máig rejtély előttem”- mondta dr kolléganő, aki az idő előrehaladtával egyre inkább beleélte magát a hetvenes évekbe, és immár a tetőablak előtt pózolva következőket mondta. „A kádárista korszak legszembetűnőbb munkaruháját is volt lehetőségem magamra ölteni, mert miután teszteltem a harmincéves kabátot, a nadrág is a birtokomba került. Ebbe nem volt nehéz belebújni, és serényen követte testem minden vonalát. A férfiak biztos lelkes támogatói voltak ennek a szabásmintának, mert nem rejtette el a májosztályozók csodás alakját a húsüzemben.”

A nadrágot nem neveznénk bőnek, ezért nemcsak májosztályozó kolléganőknek ajánljuk, hanem azoknak is, akik testtekercseléses narancsbőr-kezelést vesznek éppen igénybe, és a kezelt testfelületükre szoros, meleg kötést ajánlott tenniük. A kantár csatja egyébként mozgás közben gyakran elengedi a nadrágtartót, ez fizikai munkavégzés közben kellemetlen, de akkor értékeltük volna, ha az alábbi kliphez hasonlóan szerettük volna kivitelezni az újpesti munkaruhatesztet.

Benny Benassi: Satisfaction

Nem lennék paradicsom abban a szatyorban

A fényvisszaverő nadrág úgy a test vonalát követő szabástól, mind a szexualitástól jelentősen eltávolodott, de mm kollégát ennek viselése egy nagy felfedezésre késztette.„A narancssárga nadrág anyaga olyan, mint egy divatos, sokszor használható bevásárlószatyoré, vagy az utcán csak susogósként említett ruhatípusé. Most már tudom, hogy nem lennék paradicsom egy ilyen szatyorban. Elsőre könnyű, szellős, nyári viseletnek tűnik, partiképes színekben, de kb. egy perc után rájön az ember, hogy iszonyú meleg a darab. Borzasztó és szörnyű meleg. Annyira, hogy télen is lehetne hordani, pedig a katalógus szerint ez nyári munkákhoz van.”

A szezontól független viselet az egyszer használatos, fehér festő overall. Kissé áttetsző, nagyon meleg, és hangulatos viselet, mert csupán fehérneművel felvéve a nyolcvanas évek Bond-lányának érezheti magát benne egy festőasszony, főleg, ha nem gumicsizmával, hanem például Manolo Blahnik-tűsarkúval viseli. Rendeltetésszerűen használva is tökéletesen ellátja a feladatát, és annak ellenére, hogy egyszer használatos, csak könnyű, de nem gagyi az anyaga.

Örökre így maradok

A kiegészítők is óriási élményt jelentenek a számunkra, elsőként a kesztyűkről emlékezik meg mm kolléga. „Biztonságtechnikai piaci rést találtam a különféle anyagokkal bevont kesztyűknek köszönhetően. Az elnyúló fotózás egyik üresjáratában egymásba fontam a kesztyűs ujjaimat, aztán néhány pillanattal később már az futott át az agyamon, hogy talán örökre így maradok. A kesztyűk összeragadtak megbéklyózva az ujjaimat. Aztán David Merlini kényszerzubbonyos szabadulásánál ellesett mozdulatoknak köszönhetően – Ivan dalszövegével élve - lekerült az állatról a lánc, és ujjaim újra éltek. A kesztyűk egyébként összeragadva maradtak.”

A hegesztőszemüvegeket ugyan nem próbáltuk ki terhelés alatt, inkább csak az arcunk karakterét módosítottuk azok viselésével, de arra is nagyban alkalmasak. Dr kolléganőnek nemcsak a szemüveget, de a páratlan hegesztőkötényt is volt alkalma felpróbálni. „A szemüveg páratlan élményt nyújtott, hiszen semmiben sem változtatta meg a látási viszonyaimat. A fekete keretét dizájnelemként definiáltam, ami miatt még kellemesebb érzés volt viselni. A hegesztőkötény akkor simult volna a testhez, ha legalább harminc kilóval több vagyok, és egy átlagos férfi magasságával rendelkezem. Mivel ezeknek a paramétereknek nem tudtam megfelelni, csak abban találtam élvezetet, hogy simogattam a marhabőrt, aminek az érintése felért egy ujjmasszírozással.”

Hamis képet festettek a védősisakról

Munkatársaink munkaruhában

Az arcvédő maszk viselése praktikus a melegfelvonuláson, de egy tömött trolin is, véd ugyanis az agresszió szándékától, az ellenőr tekintetétől, és kis részben utastársaink szagától is. Ami azonban a színes védősisakokat illeti, nem találtuk meg a számukra megfelelő közeget. „Az amerikai filmek hamis képet festenek a védősisakokról. Az első és a legfontosabb különbség: ez a kiegészítő a világon senkinek nem áll jól. A hatalmas csalódás után arra jutottam, hogy sose mennék el vacsorázni egy építésvezetővel.”

A gumicsizmára elsősorban nem amiatt volt szükségünk, mert még nem éltük át a viselésének élményét, hanem gondolva az előttünk álló Sziget Fesztiválra úgy döntöttünk, nem az esőnapon próbálunk majd beszerezni odakint egy Spongya Bobos, sárga rettenetet. Ebben a diszkontban csodaszép, fehér csizmákat találtunk. „A gumicsizma nálam régi fétis, szeretem. Aznap iszonyú meleg volt, és nem volt zoknim sem. Mégis, miután kibújtam ebből a fehér csodából, nem estek hanyatt szomszédaim a szagtól, csak kellemes gumiillat lengte be a fotózás helyszínét”- emlékezett vissza dr kolléganő.

Végül munkaruhás divatanyagunk készítése közben abban a szerencsében részesülhettünk, hogy kipróbálhattuk autós újságíró kollégáinknak tanulmányozásra küldött 2008-as Mahindra Goa terepjárót. Az indiai gyártmányú – a gyártó így írta az autóra – Pik Up teteje csak egy kicsit horpadt be, amikor kantáros nadrágban kúsztunk rajta, és nadrágunk sem szakadt szét, amikor leugrottunk.