Lassan kezd kikristályosodni, mi is a gond manapság a férfival és a nővel - legalábbis közel hetven levélírónk fáradozott azon, hogy ezt megvilágítsa. A kánon szerint a nő nem pénzre, hanem figyelemre vágyik, Budapest a legkevésbé ismerkedésre alkalmas terület, és sem a férfiak, sem a nők nem ismerik magukat és igényeiket, ezért nem találnak megfelelő társat. Az egoista hozzáállás meg csak ront a dolgon.

Nem is a lányokkal, inkább ezzel a Budapesttel történt valami rossz

Nem mindegy az sem, hol él a férfi és a nő: "Rengeteg különbség van a fővárosban és a vidéken, városban és faluban élők viselkedése között, illetve meg lehet különböztetni a nőket szociális és szellemi tulajdonságok alapján is. Nyilván egy diplomás, magas fizetésű hölgy sokkal igényesebb, mint egy érettségit nélkülöző betanított munkás. Az élethelyzetük is teljesen különböző" - közelíti meg a kérdést a szociológia tudománya felől egyik olvasónk.

"Nem is a lányokkal, talán inkább ezzel a Budapesttel történt valami rossz. Ha rossz dolgokat kell említenünk, akkor az a budapesti lányokról mondható el, a vidéki lányokat viszont meg kell védenem! Nem véletlen mondta egy kollégám, hogy vidéken érdemes ismerkedni."

Többen hangsúlyozták a vidéki közösségek erkölcsösebb, konzervatívabb, zártabb világának témánkra gyakorolt pozitív hatásait: "Nehezebb megcsinálni egy 10-20 ezres kisvárosban, hogy porig alázok valakit, aztán továbbállok."

Nem találják a társukat, mert rossz helyen keresik

"Az alapprobléma az, hogy ellenségként tekintünk a másik nemre, és a lehető legkisebb energiabefektetéssel próbáljuk kihalászni magunknak a legjobb példányt" - írja egyik olvasónk.

"Úgy látom, hogy a magyar embernél az a legnagyobb baj, hogy szeretnek egymásra mutogatni, és a másikat hibáztatni, ahelyett, hogy magukba néznének, hogy talán bennük van a hiba" - írja egy másik, és ebben szinte valamennyi levélíró egyetért.

"Sok érdekes embert ismerek, akik nincsenek tisztában saját kvalitásukkal, ezért bár tudják, hogy milyen pasi/nő lenne álmaik netovábbja, egyelőre nem találják, mert rossz helyen keresik." Majd felhívást intéz a nőkhöz: "Gondolkodjatok el kik vagytok, kivel képzelitek el a jövőt, mit vártok az életetektől, és mindenekelőtt legyetek nagyon pozitívak, mert egy örökké depressziós, negatív kisugárzású nő senkinek sem szimpatikus!"

Ezt ragozza egy másik olvasónk is, kicsit más szemszögből: "Nézzünk mélyen magunkba, és csakis annyit várjunk el a csajtól/pasitól, amit mi is tudunk prezentálni. Akkor kevesebb lesz a sérelem mindkét oldalon. Önismeret alatt azt értem, hogy mindenkinek saját magához kellene mérnie az igényeit és akkor találkoznának egymással a szerelmek." Egy harmadik olvasónk a mindennapokból hozott példával csatlakozik a kánonhoz: "Egy pultoslány ne várja el a pasitól, hogy minimum érsebész professzor legyen, vagy inkább plasztikai."

Többen abban is látják a problémát, hogy a magyar nő és férfi sokszor nem lép túl az első szűrőn, vagyis a külső vizuális jegyeken, és nem mindig ostobaságból. Ha pedig mégis átlépett, nem kommunikál megfelelően vagy éppen eleget - elsősorban párkapcsolati szinten. És míg a férfiaknak az udvarlás kultúrájának hiányát róják fel, a nőket azért kárhoztatják, hogy nem adnak elég jelet a férfinak, aki ezt a tényt hajlamos elutasításként értelmezni.

Végül egy hét éve boldog párkapcsolatban élő olvasónk teszi fel a pontot az i-re: "Tehát ha egy szingli tartós párkapcsolatot szeretne, akkor egyrészt az egóját kell levetkőzni, másrészt az igényeit kell súlyosan lejjebb adnia, ez sokkal nehezebb ha nem lehetetlen ilyen idősen. És persze olyan értékeket kellene keresnie a partnereiben, ami valóban érték lesz egy tartós együttélés folyamán."

Ne legyen unalmas és szürke, mint a politika vagy a pornó

Az érdemi párbeszédet hiányoló olvasónk igazán szép gondolatával zárjuk a meglehetősen parttalannak tűnő, de mégiscsak reményteljes vitát: "Naivan vallom, hogy az egész párkapcsolatosdi mégiscsak elemi, pozitív és nélkülözhetetlen mosolyognivalók miatt érdekes egyáltalán. Inkább erről az oldalról beszéljünk minél többet, különben ugyanolyan unalmas lesz és szürke mint a politika és a pornó."

Bölcsességes idézetfelhő olvasóink leveleiből
"Több angol és ír ismerősöm egy-egy magyar szórakozóhelyen nem hitte el, hogy nem egy reklámfilmet forgatnak, hanem itt ilyen a felhozatal."

"Miért van az, hogy sok harmincas nő vonzóbb, mint a huszonévesek többsége?"

"Mikor értik már meg végre a nők, hogy mindenkinek az a hajszín áll a legjobban, amelyik az eredeti hajszínéhez közelít?"

"Ha meghívok egy hölgyet egy italra, akkor mérnem lehet a végén kibökni egy köszi szépen-t egy szolid mosollyal?"

"Miért csodálkoznak a férfiak, hogy a magyar nők nem optimisták? Miért, az ország az?"

"A magyar társadalomra igencsak ráférne egy kicsivel nagyobb önbizalom és egy hatalmas nagy szerencse."

"Szokás azt mondani, hogy a helyes fiúk bunkók, a kedves fiúk rondák, a helyes és kedves fiúk pedig homoszexuálisok."

"Tetszik, ha egy lány kocsit vezet, önálló keresete van, művelt, van szakmai célja is az életben."

"Ez egy oda-vissza játék, a nők azért ribancosodnak, mert ez kell a pasik egy részének, s mert erre megy a világ; és nem mindenkiben van annyi gerinc és tartás, hogy kiálljon a sorból és ő valami olyat képviseljen, ami több és jobb, mint az átlag."

"Sajnos a magyar férfiak nehezen kezelik a kritikát, pedig néha sokat segítene saját személyiségünk fejlődésében."

"A médiák meg csak azt sulykolják, hogy akinek műmelle meg műszája van (szilikon), az a normális, az összes többi pedig vesztes."