horoszkóp

Pillanatképek Magyarország legborzalmasabb irodáiból

2008.04.14. 12:31
Spontán "elviselhetetlenségi" verseny alakult ki a magyarországi egyterű irodákat alkalmazó munkahelyek között a múlt hétfőn megjelent cikkünk nyomán. Hiába adtuk mi a tippeket, úgy tűnik, a hétköznapok borzalmai elől néhány olvasónknak nincs hova menekülnie. Így aztán, bár nem is tudtak egymásról, mégis mintha direkt egymásra licitáltak volna abban, hogy kinek keservesebb a munkahelyi lét abban az egyetlen, nagy és feszült légtérben. Következzenek az "open space" borzalmai, ahogy azt önök átélik - nap mint nap.

Gázos hely

Évának, leveléből úgy vettük ki, alapvetően nincs különösebb gondja munkahelyével, feltéve azonban, hogy "parfümidióta"-ként bemutatott kolléganője nincs benne az egy légtérben. Az önmagát a többiek számára tolerálhatatlan módon illatosító hölgyről és az általa kiváltott reakciókról így számol be Éva: "az igazán borzalmas az volt, amikor ő maga is konstatálta, hogy már nem érzi az illatot, és magára locsolt egy másik fajtát. A nap végére konstans hányinger alakult ki mindenki másban. Egy alkalommal aztán az éjszakás takarítónő felkészületlenül - értsd: befogatlan orral - közelítette meg a parfümidióta munkahelyét. Plusz várandós is volt a lelkem, úgyhogy a kétféle émelygés összeadódott. Mit mondjak? Padlószőnyeget olyan sűrűn még nem sikáltak át, mint mi azt a foltot, többen is."

Nyakig benne

Jó munkához szól a nóta

Barbitól az alábbi részletes zeneajánlatot kaptuk:

Határidős munkákhoz: Anima, Prodigy

Excel táblákhoz: Morcheeba, Massive Attack

Kreatív feladatokhoz: Basement Jaxx, Emil Rulez

Unalmas hétköznapokhoz: bármilyen jazz

Trisit nem egy konkrét munkatárs kínoz, hanem kibírhatatlan kollégák egész hada. Levelében így mutatja be őket: "kettő válik, három éppen gyereket vár, talán éppen egymáséit, de lehetnek bonyolultabb összefüggések is köztük. A többiek csendes elmebetegként egy monitort bámulnak naphosszat, és MSN-en beszélgetnek a mellettük lévővel." És ha mindez nem lenne elég, a fentiek fényében valami megfejthetetlennek tűnő okból a szülési szabadságon lévő kolléganők is vissza-visszajárnak. "Behozzák újdonsült újszülöttjüket. Dicsekszenek! Szép is, rózsaszín is, üvölt is... Ez az a pillanat, amikor fülhallgató ugrik fel a fülünkre, majd a közös szerver egy eldugott részén elérjük a "Csirkefarm elleni - csacsogáselhárító" nevű mappát. Majd eljön a dologidő, a gyerek betrottyant! Ki is szedik mind a húszan, a szoba közepén álló egyetlen szabad asztalon. Ablakok becsukva, központi légkondi működik... Nehogymár csak egy szoba érezze a fiatalság orrfacsaró és figyelemfelkeltő illatát! Tudják meg odafent a sokadikon is, milyen az amikor valaki nyakig benne van..."

Minden tilos

Sajnos azonban Trisiék zajelhárító trükkjét nem mindenkinek van módja kipróbálni. Gyula, úgy látszik, még nála is rosszabbul járt, hiszen lakonikusan rövid emailjében ennyit közölt: "ahol dolgozom, tilos a fejhallgatózás és a paravánra tűzés". Gyula üzenete után nem sokkal azonban Psancheztől is kaptunk egy levelet, aki még őrá is rátett egy lapáttal. Az ő irodájának - szerencsére már múlt idejű - leírása a Brazil című film legnyomasztóbb jeleneteit idézi: "nálunk mindenki egy légtér alatt dolgozott, de ez annyira egy volt, hogy semmiféle paraván vagy elválasztó nem játszott. Csomó asztal összetolva. Nekem mint kisfőnöknek annyi előnyöm volt, hogy én ültem az asztalfőn, az én asztalomra merőlegesen voltak elhelyezve a beosztottak asztalai. A főnökömé ugyanúgy nézett ki, de őneki az egész cucc feljebb volt tolva, mert ő főnök, és ezt így is ki kellett fejezniük. Privát max. a számítógép desktopja volt. Elvileg kávézni sem lett volna szabad, de ezt a passzív ellenállásomnak köszönhetően nekem elnézték."

A hal adja a másikat

Anikót hagytuk a végére, mert neki mindkettőből kijutott: a főnökök tilalmai mellől nem hiányoztak az összezárt, de összeférhetetlen munkatársak sem. "Amikor beindítottuk a légkondit, a senior szekció vad sipákolásba kezdett, hogy huzat van és fáj a fejük. Az egyik kolléganőm papírcsákót húzott a fejére. Mi ezen nagyon jót nevettünk, meghallotta a főnök, és szólt neki, hogy ezt itt most inkább ne. Másnap baseball sapiban jelent meg." Ebből az irodából az egyetértésen kívül valószínűleg a mikrohullámú sütő is hiányzott, az egyik dolgozó ugyanis alternatív ebédmelegítési módszert fejlesztett ki - a többiek legnagyobb bánatára. "11 órakor felbontott egy olajos halas konzervet és rátette a radiátorra. Délben fogyasztotta csak el." Mivel szagot emailben nem lehet küldeni, Anikó kénytelen volt a többit a fantáziánkra bízni. A helyzet komolyságát érzékelteti mindenesetre, hogy ő is a lehető legbiztosabb módszert választotta a gondok elsimítására: "hamar megtaláltam a megoldást: felmondtam."

Tud rosszabbat?

Ha úgy gondolja, az ön (reméljük, régebbi) munkahelyéhez képest a fentiek relaxációs luxusközpontnak tűnnek, írjon nekünk ön is! Valószínűleg úgyis jót tesz, ha kibeszéli magából a rémes irodában elszenvedett traumákat.