horoszkóp

Réz András szerint a jó, disznó pletykák kellenek

2008.02.29. 19:10
Kapcsolódó cikkek (1)
Egy könyvbemutató alkalmából egy testhezálló, fehér csipkeruhás férfit állt a könyes pódiumra, és róla fontos gondolatok jutottak Lakatos Márk eszébe a mai kor embereiről. Réz Andrásnak még több fontos gondolat jutott az eszébe. Ezt a riportot azoknak ajánljuk, akik reklám és pr-szakon tanulnak.

„Bárcsak ilyen derekam lenne”- sóhajtott egy újságírónő a testhezálló, fehér csipkeruhás modell láttán, aki egy pódiumon állt a könyvesbolt közepén éppen félig lehajolva a könyvek felé. Amikor lassan kiegyenesedett, kétségtelenné vált, hogy férfi.

Ágyékkötőjéből fehér por hull

Nézzen csipkekosztümös férfimodellt!

Lakatos Márk stylist Kemesesi Tünde jelmeztervezővel közösen performanszt tervezett, hogy egy Sophie Gee nevű angol szerzőnő Botrányos viszonyok című lektűrjét beharangozzák. Az Ulpius kiadó akcióját első hallásra túl merész ötletnek gondolta a Mammutban található Libri vezetősége, végül belementek, hogy egy áttetsző ruhás férfi hirdesse az új megjelenést, aki ágyékkötőjéből időnként fehér porral hinti meg az arra járókat. Az esemény nem vonzott nagy tömegeket a szomszédos éttermekből, sem a könyvesbolt kávézójából, újságírók és kiadó-közeli emberek azonban szép számban megjelentek.

A könyv cselekménye 1711-ben, Londonban bonyolódik, de inkább a performansz közben elhangzottakat részletezzük, a szervezők szerint ugyanis rendkívüli a hasonlóság a rokokó életstílus és a mai kor életvitele közt.

A virtuális maszkjaink

Performansz

A performansz a hatvanas években kialakuló akcióművészeti jelenség volt, amelyet a kor képzőművészei hoztak létre, hogy munkáikat kiterjesszék más megnyilvánulási formák felé is, mint például a body art. Több forrás Yves Klein 1962-es, Ugrás az ürességbe című előadását tekinti az első performansznak. Az ugrás két merőleges közt valósult meg, az egyik a házat, a hagyományt jelentette, a másik a földet, ahová a performer megérkezett.

Lakatos Márk az élőszobor alatt állva arról emlékezett meg, hogy a rokokó korszakában készítette Kempelen Farkas a sakkozógépét. „Ez is jó jelképe a kornak, amikor az emberek álarcba bújtak és olyan komoly önmarketinget adtak el magukról, amelyhez hasonló a jelen korunkban is megfigyelhető. Ha valaki állásinterjúra megy, akkor a siker érdekében egészen más sztorit körít maga köré, mint amilyen az élete, vagy csak elég említeni azt a virtuális maszkot, amit egy ember kialakít magáról az internetes chatszobákban. Az a személyiség köszönőviszonyban sincs a valódival”- vázolta fel a párhuzamokat a Velvetnek a stylist.

Lakatos Márk még egy megfigyelését megosztotta velünk, amelyikben szerinte a rokokó időszakát a mostani korral összefüggésbe lehet hozni. „A XVIII. században a férfi és női divat nagyon hasonlított egymásra. Mindkét nem egyaránt nagy parókát viselt, a férfiak is festették az arcukat, és viselték a pasztellszínű, és csipkés ruhákat”- mondta Lakatos Márk, aki szerint az öltözködésben és az értékek terén manapság is megesik, hogy elmosódnak a határok a nemek közt. A stylist többek közt ezt a gondolatot szerette volna megjeleníteni a férfimodelljénak az arcát is takaró, kezeslábas kosztümjében.

Disznó pletykákra dűl a pénz

A kiadó képviseletében a magát „hangos fülszövegként” tituláló Réz András még egy hasonlóságot említett. Eszerint a könyv szerzője Alexander Pope Fürtrablás című, jellemzően rokokó elbeszélését tekintette alapul. Ez a Pope pedig olyan sikeresen ráérzett a kor emberének ízlésére és elvárásaira, hogy a „hírnév felkapta őt, és dűlt a pénz.”

„A költő egy frivoll társasági esetet írt le, mert pontosan tudta, hogy korának embere imádja a jó, disznó pletykákat”- mondta Réz a mai kor ízlésére is utalva. Mialatt mindketten a performaszt csodálták, a vendégeket kérdezve kerestük a mai rokokó-értelmezést. A leginkább szórakoztató elemzést Vincze Lilla, majd Bódy Magdi adta nekünk, akik a művészettörténetről szóló mondataikba szőtték bele azt az üzenetet, hogy éppen új lemez kiadására készülnek.

Az ember leveti a giccset és megtisztul

„Az új klipem egy templomban forog majd. A tervek szerint rokokó ruhában jelenek meg, rizsparókában egy különleges figuraként. A díszes, giccsre hajlamos világból folyamatosan levetkőzöm. Az egésznek az a mondanivalója, hogy megtisztul az ember. Ami maníros, ami közönséges, attól menekülök. Miután levetem ezt, marad a finomság, a titok”- mondta a magát neoromantikus alkatnak nevező Vincze Lilla énekesnő, és most idézzük a jazzénekesnő szavait is, amelyek szintén érdekesek lehetnek a pr-szakos hallgatóknak.

„A rokokó a magamutogatás kora volt, amikor mindenki ezerrel próbálta a saját egyéniségéből a maximumot kihozni. Ez nagyon erősen megjelenik a mai korban. A stílusok, a színek, az értékrendek keverednek. Ha jó ízléssel kevered mindezt, akkor működik. Ezt én főleg a zenémben tudom kamatoztatni, a jazz éppen egy ilyen műfaj.” - üzente Bódy Magdi.

Rokokó

A rokokó a barokk kései változata, amelyik jellemzően a Németalföldön és Franciaországban divatos művészeti stílus volt a XVIII. században. Az irodalomban a legfőbb témaköre a szenvedélyes szerelem, és az erotika. A művekben gyakran jelennek meg mitológiai alakok, és olyan angyalféle lények, mint a puttók és amorettek. A stílusirányzat jellemző motívuma a csillagos ég, és a virágokkal teli rét. A divatban a paróka terjedt el, amelynek óriási méretű változatai is menők voltak. Tisztántartás végett fertőtlenítővel permetezték, és alkalmanként olyan díszekkel látták el, mint kis méretű, kitömött madarak, gyöngyfüzérek. A ruhák jellemző díszítőelemei a tollak voltak, a csipke ekkor vált divatossá.