Szakácskönyvben újat mondani manapság nagyon nehéz, mert már szinte mindent megírtak, amit csak lehetett. Hetente jelennek meg újabb és újabb szakácskönyvek: ha csak a Libri online katalógusát böngésszük végig, megtudjuk, hogy jelenleg 459-féle magyarnyelvű szakácskönyv van forgalomban, és akkor még csak egy könyvesáruház kínálatát néztük végig.
Válság van
Polcz Alaine "Főzzünk örömmel" című szakácskönyve először 1998-ban jelent meg, a jelenleg forgalomban lévő kiadás a harmadik. Az eddig főként az öregedéssel, a halállal és a haldoklással foglalkozó írónő elmondása szerint még akkor kezdett szakácskönyvet írni, amikor "Magyarországon a gazdasági válság nem volt ilyen mértékű, viszont az emberek folyton arról panaszkodtak, hogy nincs elég pénzük és nem tudják, hogy mit főzzenek". Most viszont szerinte már igenis van válság, sokak kényszerülnek spórolásra, ezért kell olcsó, gyorsan elkészíthető, rég elfelejtett recepteket közre adni.
Pont emiatt a fő célkitűzés miatt voltunk bajban, amikor Polcz Alaine könyvét kézbe vettük. Első látásra ugyanis a könyv kétszáz receptjéből maximum tíz ütötte meg az ingerküszöbünket, annyira sikerült egészségesre, olcsóra és gyorsra varázsolni mindet. A 84 éves írónő olyan fogásokkal próbálja lenyűgözni az olvasót, mint a lecsós csirke, a rácponty vagy a madártej untig ismert elkészítési módjai. Ennek ellenére meglepően sokan hallottak erről a szakácskönyvről, valószínűleg azért, mert a ma aktívan főző nők nagyobb százaléka tudja fejből összerakni bármilyen egyszerűbb édes-savanyú hozzávalóit, mint mondjuk pont a rácpontyét.
Elengedhetetlen alapok
|
Polcz Alaine könyve nem a tradicionális magyar receptekben nyújt újat, hanem olyan a főzéshez elengedhetetlen alapokból, melyekért legtöbbször anyáinkat hívjuk telefonon. Ilyen például a máj sütésének titka, vagy az, hogy hogyan szeleteljünk húst, anélkül, hogy széttrancsíroznánk, mikor sózzunk, vagy hogy hogyan lesz a legjobb a rántott csirke. Emellett olyan marginálisnak tűnő kérdésekben is segítséget nyújt, mint hogy elrakhatjuk-e a már darabolt, de még nem felhasznált nyers hagymát? Hogyan használjunk fel maradékokat? Vagy hogy hogyan készül a jó galuska, a nokedli vagy a grízgaluska.
A szegényebb néprétegeknek
A könyv legtöbb receptje maximum 1500 forintból összehozható, de vannak direkt "spórolós" receptek is, melyek körülbelül százötven forintból kijönnek. A szegényebb néprétegek megszólítása mindvégig érezhető a könyvön, ami már-már idegesítő mértékeket ölt olyan esetekben például, amikor az írónő olyanokat ajánl, hogy mosogassunk leforrázott fahamuval és ha nincs lehetőségünk az ilyen beszerzésére, kérjük meg "víkendházzal" és persze fahamuval rendelkező ismerőseinket, hogy adjanak némi égési terméket. Érthetetlen egyébként az is, hogy minek "te, barátném"-ként megszólítani az olvasót, minek a pastétomok és paték korában kenyérre kenhető dolgokat összefoglalva "kenőkéknek" nevezni, a mosatlant csetresnek, de éppúgy felesleges túlságosan sokszor erőltetni a globalizáció szót egy szakácskönyvben, vagy esetleg az "úri gőgöt" hibáztatni, ha a nők többsége szívesebben mosogat bacilusgazda szivaccsal, mint csíkokra tépett rongyokkal. Az ilyen apróbb, inkább stílusbeli hibákon azonban jobb ha egyből túltesszük magunkat, végülis Polcz Alaine mégicsak elmúlt már nyolcvan.
Egyébként pedig a "vissza a természethez" attitűdnek vannak előnyei is a könyvben. Megtudhatjuk például, hogy milyen bogyóból lehet lekvárt, teát, szörpöt vagy sima főzetet készíteni és azt is, hogy mire érdemes figyelni, ha vadvirágokat vagy gombát szedünk.
Összességében Polcz Alaine "Főzzünk örömmel" című szakácskönyve inkább jó, mint nem, és ha nem is az írónő receptjeivel fogjuk elkápráztatni fontosabb vendégeinket, arra jó, hogy az alapok miatt újra és újra fellapozzuk. Vagy legalább örüljünk, hogy nem kell mindennap "szegényember levesét" ennünk.
|