horoszkóp

Festett monoklik és 24 karátos csokieurók

dns
2006.03.06. 12:12
A zongorista a Casablancából játszott rotációban, Gorcsevék egy Agatha Christie-féle jelenetben szivaroztak. Rejtő Jenő világától némileg különbözött az a szállodai bálterem, ahol az író szobrához szükséges alapot igyekezett összegyűjteni a budapesti elit egy jótékonysági jelmezbál keretében nagyböjt idején.

„Igyekeztem a lehető legigénytelenebbül felöltözni”- mutatta büszkén kockás zakóját a lépcső tetején Filló Pál, Erzsébetváros MSZP-s országgyűlési képviselője. „Na persze, ez a zakó nem elég szakadt egy Piszkos Fred karakterhez” – tette hozzá, de mivel alatta Jägermeister feliratú pólót viselt, értékelhető a próbálkozása. Piros nyakkendőt azonban az érintett hős nem viselt, Filló igen.

Tízmillió forintos szobor

Klikk a képre!

A tavaszi havazás utolsó hajrájában nagyböjt idején a Royal Hotel báltermében Rejtő Jenő jelmezbált rendezett az Index Törzsasztalának 2001-es olvasói kezdeményezéséből létrejött Törzsasztal Alapítvány azzal a céllal, hogy pénzt gyűjtsenek egy Rejtő Jenőt megformáló szobor állításához. Az est fővédnöke, Szabó Zoltán MSZP-s képviselő szerint tízmillió forint szükséges a kivitelezéshez, de amikor erre reagálva a híres fotel-hasonlattal éltem, nem vált világossá, mi kerül egy szoborban ennyibe. Főleg, hogy az alapanyagául szolgáló követ a Reneszánsz Kőfaragó rt. ajándékozza.

Az író szobrát egyébként 2001 óta tervezik, amikor is a magyar internezetés történetében eddig legsikeresebb népi kezdeményezés eredményeképp Rejtő Jenőről utcát neveztek el Erzsébetvárosban: akkor a Szövetség utca egy rövid szakasza kapta meg az író nevét. A szmokingot és tippünk szerint Vanek úréra emlékeztető festett bajszot viselő Szabó Zoltán elmondta, ezt követően vetődött fel a szobor ötlete is, amelyet először az író törzshelyének számító Japán Kávéház helyén álló Írók Boltja elé szerették volna állítani, majd a Magyar Színház előtti térben állapodtak meg. Mivel azonban az elmúlt öt év alatt nem sikerült az erre fordítandó alapot gyarapítani, most szerveztek egy jótékonysági estet tehetős rajongóknak 30 ezer forintos belépővel, jelmezbállal, tombolával.

Szilvakék paradicsom helyett szálloda

„Elővételben kétszáz belépő fogyott” – mondta Szabó, de este hatkor, a kezdés után egy órával még csak lézengtek a vendégek a márványpadlós termekben. Egy részük tengerészpólót viselő személyzet, köztük egy-egy lábszárközépig érő, nehezen azonosítható dresszkód szerinti koktélruhát viselő fiatal nő.

„Lássuk be, jótékonysági koncert az árvízkárosultaknak egy jó dolog, de a charity bálnak még nincs hagyománya idehaza” – mondta egy magát Fülig Jimmy-fanatikusnak valló vendégtársam, majd egy welcome-pálinkáért sietett. „Az író szellemiségéhez egyébként sem illik egy előkelő bál” – fordult vissza még egy pillanatra, Az úgynevezett szivarszoba ezekben a percekben valóban nem a Szilvakék Paradicsom nevű, szolidnak mondott, ám dekadens vendéglátóhely hangulatát közvetítette, a szófákon dohányzó vendégek inkább Agatha Christie világába illettek volna, akik közül Poirot hosszú és stresszel terhelt fejtegetését követően rámutat a gyilkos arisztokratára.

Zongora és André monoklija

A sarokban ülő zongorista egy ideje rotációban játszotta a Casablancából ismert As Time Goes By című betétdalt. A másik oldalon a jelmezek hitelesítésére érkezett sminkes monoklit festett egy André, a lakájnak öltözött középkorú férfinak, aki talán megússza, hogy egy Gorcsev Ivánnak maszkírozott személy a zongora alá tolja. „Eredetileg Gorcsev akartam lenni, de Vanek úr” lettem – mondta Szabó képviselő fia, aki épp egy sétapálcára igyekezett szert tenni. Mellette egy elsőbálozó-korú lány Karády Katalintól kölcsönzött cigarettázást imitált. „Bártáncosnő vagyok” – mondta, miután nem tudtam kitalálni a karakterét. Egész este mosolygott.

„Én meg vagyok az igazi Trebitsch” – mondta egy csuklyás, felhajtott szárú nadrágot viselő férfi, aki egy szemüveggel bajlódott épp, de a mellette álló csuklyás nő nem rémlett egyetlen Korcsmáros Pál által illusztrált képregényből sem. „Én vagyok az igazi Trebitschné” – nevezett; majd a kaszinó felé indult, ahol épp a Fideszes Juhos Katalin próbált némi nyereményhez jutni. „Ha nyerünk, veszünk egy autót, olyan 24 karátosat” – mosolygott, mielőtt megállt volna a golyó, és elvesztette volna a zero spielt, „Ezek amúgy csokieurók, ha valaki nyer, az alapítvány kapja a pénzt” – mutatott a zsetonokra egy mellettem álló vendég, de nem úgy tűnt, mintha nagy összegekkel tudta volna bárki gyarapítani a szoboralapot.

Nagy Levin öltönyben és Ady lenéz

Galéria!

A vendégek továbbra is lézengtek, de már a vacsoraasztal körül. „Nem vagy hiteles Nagy Levin, öltöny helyett fegyencruhát kellett volna venned” – szólt egy kritikus a börtönben szakáccsá avanzsált szereplőt megformáló vendégnek a Privát Elek-féle birka tálja közelében. Eközben a bálteremben elhalkult a szintén nem Rejtő-kompatibilis noszalgiazenét játszó Lucky Boys csapat, és a fővédnök lépett a mikrofonhoz.

Szabó Zoltán egy komplett abszurd monológgal készült, és annak ellenére, hogy humorosra sikerült, nem igazán értékelte a közönség. Meglehetősen passzívan figyelték Besenczi Áprád és Blazsovszky Ákos jelenetét is a József Attila Színházban idén bemutatott Vanek úr Afrikában című darabból. A színészekre a magyar kultúra plafon alá festett nagy alakjai néztek le: a sarokban Liszt, mellette Munkácsy portréja látható, de gondoltak Adyra és Csontváryra is. A festő híres önarcképét a belmagasság ellenére könnyen beazonosítottam, mivel vele és Jean Cocteau-val is egy napon születtem. Ez, mint bemutatkozó szöveg, sikeres egyes körökben, de itt egy japán tenyésztettgyöngy-nyaklánccal többre mentem.

Mellettem ismét felvetette egy vendég, hogy Rejtőhöz jobban illett volna egy füstös kocsmában tartani a rendezvényt, akkor azonban az itt megjelentek egy részéről le kellett volna mondanunk. „Elfogyott a söröm, hozok” – mondta végül egy búzakék szakállas Wagner úr, és elindult hasznossá tenni magát.