Ismét ellátogattunk a Rudas-fürdőbe, ezúttal a Tűsarkos hölgyek által terelgetve. Szomorú számadatokkal és vidám nőkkel találkoztunk- objektív és szubjektív beszámoló.
Teljes gőzzel?

Több száz nő volt kíváncsi a Teljes gőzzel nevezetű vizes estére, amely egyébként már az aulában is ígéretesnek tűnt. Hiszen a statisztikai adatoktól eltekintve, hogy akkor mennyi időt is töltünk egy nap a tűzhely mellett, csupa szívderítő dolgot hallottunk, még Demszky Gábortól is, aki nagyon büszke volt magára, hogy lehetővé tette a nők számára a Rudasban való fürdőzést. A pár hónapos próbaidőt a Tűsarok vívta ki a nőknek, akik 1936 óta nem tehették be a lábukat a fürdőbe, amit többen igazságtalannak találtak. Demszky Gábor, ahogy maga fogalmazott, rendkívül büszke arra, hogy lehetővé tette városa hölgyeinek, hogy a hét minden napján tudjanak török fürdőbe járni, hiszen a Rudas mellett a Királyban is vannak női napok. A főpolgármestert már csak az tetté ennél is boldogabbá, ha a parlamentben is több nő ülne, most ugyanis az arab országok szintjén vagyunk.

A fürdő vezetőség által delegált hölgy azonban már nem örvendett akkora népszerűségnek, mint a női nemet mélyen csodáló Demszky, a küldött ugyanis kizárólag számadatokat ismertetett. Hogy nem jönnek a nők fürödni, és ezért nekik évi 45 millió bevételkieséssel kell számolni, ezért jobban tennék a nők, ha összeszednék végre magukat. Mert ezt a két hónapos próbaidőt egyáltalán nem használták ki, így félő, hogy a Rudas ismét csak a férfiaké lesz. Hiszen ők akár ötszázan is bejönnek egy nap, míg a nők jó, ha hetvenen.

A közönség soraiból felcsendült egy "kapjátok be" felkiáltás, ám ezek után mindenki belemerült Somába, aki Szilágyi Szilvia, Sisso egyik írását olvasta fel, aki ettől meglehetősen magába fordulva feszengett. Aztán Soma még két dalt is előadott, amin legjobban a halláskárosultak szórakoztak, a humorral felfegyverkezett jeltolmács ugyanis a dal minden sorát tolmácsolta nekik. Ekkor kezdett el terjengeni az a pletyka, hogy több embert már nem engednek be, mert ha 111-nél többen vannak bent, az ÁNTSZ mindenkit jól elfenekel. Pár perces káosz után azonban eldőlt, mindenki bemehet.

Hoztunk fürdőruhaalsót, ezért kicsit izgulunk, mert itt meztelenül, vászonköténnyel szokás fürdőzni. Félünk, ki fogunk lógni a rengeteg csupasz közül. Ehhez képes már az ajtóban kiderül, kötény nekünk nem jut. A kötényben sokkal jobb izzadni, mert kellemes vászon anyagból van, és legalább elöl takar, egészen addig, amíg egy egészen apró mozdulatot nem tesz az ember. Viszont ha a fürdőző mozdulatra vetemedik, a kötény a köldökén kívül tulajdonképpen mindent láttatni enged. Ahogy az öltözők felé haladunk, megdöbbenve látjuk, a legtöbb csaj fürdőruhában tolong a medence felé. 'Csak alsó'-megoldásunkkal innentől meg már attól félek, ki fogunk lógni a rengeteg bikinis közül. A választ a hideg elleni atlétatrikó adja, amitől az első hűsítő csobbanás után a kerületi vizespóló-verseny utolsó előtti helyezettjének érezem magam.

Mindenki vigyorog

Rohanunk a szaunába. Idilli kép, valaki halkan a számelmélet óra borzalmairól duruzsol, valaki a lábszőréről tart kiselőadást, valaki arról, vajon narancsos, vagy citromos a Bambi, amit az előtérben adtak. Narancsos. Feltűnik, hogy mindenki vigyorog. Na nem olyan debilmódon, hanem felszabadultan. Felszabadult vigyorgók vállnak lassan, de szisztematikusan cseppfolyóssá, egyetlen, hömpölygő izzadtságtócsában egyesülve. Hogy örülne Rousseau, ha látná - persze nem azért, mert csupasz nőket leshet egy rakáson-, hanem mert tócsa szempontból mindenki egyenlő.

Filozofikus gondolatkora jól jön a hideg zuhany, aztán a középső medence. A szemfesték és a víz találkozása Marilyn Mansonná alakít, de nem érdekel, hanyatt vágódunk a vízfelszínen és nézegetjük a kupola kaleidoszkópszerű színes fénymozaikjait. Amikor ebből is elég, rohanunk a nedves gőzbe. Ötven fokos, hatalmas a páratartalom, és ki van rá írva, hogy csak saját felelősségre. Bátor, vizespólós Marilyn Mansonok vagyunk, miért ne mernénk? Éget. A bőrünk, a torkunk, a szemünk, a szánk, fel akar gyulladni. Ülj le, mindjárt jobb lesz, szól oda egy kötényes, és már irigykedő pillantásra sincs erőnk, lerogyunk a törölközőre. Tényleg jobb lett, legalább tíz percig maradunk, közben magazincikkeket idézünk fel, amik azt írják, a gőzben kitágul a pórus, és kijön onnan a méreg.

Vöröslő fejjel előmászok a gőzből, Lánczi Éva, a Tűsarok.org főszerkesztője éppen kihirdeti, a nagy pihenőben lesz a felolvasás. A pihenő kényelmes ágyakat jelent, ahol lehet fetrengeni, ha nagyon elfáradtunk a melegben. Mindenki kíváncsi az irodalmárokra, ha lenne csillár, még onnan is lógnának, de nincs.

Irodalmi izzadás

Karafiáth Orsolya és Kiss Noémi beöltözve adja elő a darabot, amit erre az alkalomra írt. Karafiáth égőpiros göndör parókában, felfújhatós krokodillal és óriás rózsaszín úszógumival feszít, Kiss Noémi békatalppal, úszósapkával - később a szövegből kiderül -, NDK-s úszónőnek öltözött. A darab kerete a pletyka: a két csaj összefutott a strandon, és kibeszéli a fürdőben pancsoló nőket, akik amúgy a világtörténelem és irodalom nagy alakjai. Hatalmas röhögés közepette leszólják az arra pancsoló Susan Sontagot, (őt Kiss Noémi Vasárnapi Zsuzsiként emlegeti), kap a medence szélén sápadtan álldogáló Jane Austen, és Szapphó is, aki épp el van foglalva, fel akar szedni egy kiscsajt.

Bódis Kriszta egy verset és készülő könyvének részletét hozta. Utóbbiról előljáróban elmondja, nyomasztónak szánta. Utólag elmondhatjuk, zseniális, de tényleg nyomasztó. A címe Apa, egy férfi mesél a gyerekéről és a feleségéről, aki egy kurva, mert a szelídségével felhergeli az embert, és ha megverik, és elzavarják a háztól, napokig képes arra, hogy nem főz. Nagy Ildikó Noémi következik. Fekete bőrtanga és hozzá illő bőrfűző a ruhája, a hajában két evőpálca, és végül is ez a legérdekesebb, amit a produkciójáról mondhatunk. Élete nagy élményéről, az egerszalóki fürdőzésről mesél, ahol körülölelték őt az emberek. Ez sokkal jobb élmény volt, mint százötven négyzetméteres amerikai otthonában az a buli, amikor 14 éves volt, és a többiek nem segítettek összeszedni a pattogatott kukoricát, és ráadásul még csak el sem köszöntek.