Manapság már kevesen viselnek szkafandernek látszó síruhát. Világoszöldet meg egyenesen senki. A Velvet Ausztriába delegált tudósítója mégsem érezte kellemetlenül magát, amikor pamut cicanadrággal kitömött felszerelését cipzárazta: egy hidegháborús Bond-lányra ugyan nem annyira hasonlított ebben az öltözetben, de egy atomreaktor alkalmazottjához annál inkább, és az is nagyon izgalmas szerep. Abban is biztos volt, hogy a síelőtársakat úgyis inkább az köti majd le, hogy igyekezzenek nem frontálisan ütközni vele a terepen, mert kiszámíthatatlanul, mondhatni bénán síel. Nekik meg úgyis ez lesz az igazi izgalom.
Szovjet smink és 1700 kilométeres pálya
A Salzburg tartományban található Zell am See Kaprun fő kölcsönzőjében riporterünk épp egy Tacchini nosztalgia-szemüveget próbált norvégmintás sapkája alá tolni, amikor észrevette, mellette egy tizenkét év körüli orosz kislány erősíti a türkiz szemhéjfestékét. A tartománynak ezt a részét jómódú dán és orosz turisták nagy számban keresik fel, kisebb számban kék sídzsekis angolok is, lévén közvetlen fapados járatuk indul a térségbe. Évente összesen 160 ezer turista érkezik a sípályákra, de a hegyalja január végén már a Sziget fesztivál vasárnapi népmozgását idézi.
A világ legbiztonságosabb sífelvonói közt emlegetett szerkezetek alig győzték az embertömegeket a hegyre szállítani. Riporterünk meglepetésére nem okozott gondot a felvonó kapszulába ülni, és miközben felfelé menet a kék pályán manőverezőket figyelte, nem látta értelmét megemlíteni társainak, hogy nemcsak tériszonnyal, de klausztrofóbiával is küzd. Látva, utastársai is a panorámát figyelik, nem közölt magvas gondolatokat, csupán annyit, hogy tudomása szerint síeléskor célszerűbb műszálas zoknit húzni, mert jobban tartja a meleget. A válaszból pedig megtudta, sápadt, ezért ajánlott 30-40 faktoros fényvédő krémet használnia.
Lipcsei nyaraló, avagy haladó oktató
Társaságuk egy szakaszon - úgy kétezer méternél - kettévált, a profik a csúcsra tartottak egy újabb felvonóval, a műkedvelők az oktatót követve viszonylag sík terepet kerestek. Snájdig, napbarnította negyvenest osztott ausztriai delegáltunkra a véletlen: Kassán született, remekül beszélt magyarul, és otthon volt a néhány évvel ezelőtti fővárosi szlengben. Ezt az önbizalmat növelő "kened" és "vágod" kifejezések néhányszori említésével bizonyította.
A tudósítónak oktatók további érdekes alfajait sikerült beazonosítania a pályán száguldó, hasonló piros egyen-orkánt viselő kollégái közt. Megjelent például a balatoni emlékek sorában emlegetett láncdohányos lipcsei nyaralókhoz hasonló típus, illetve a tehetséges tanítványnőiket kultiváló klasszikus macsó tanárok is, akik nyaranta a tartomány gleccserein síelnek, illetve vitorlázást oktatnak az Adrián.
Felfelé a léccel és egyéb aktivitások
|
Snájdig negyvenesünknek két óra kellett ahhoz, hogy haladó módszereivel a hóekét és más fortélyokat oly mértékben frissítse fel, hogy tanítványai már szinte tempóban tudjanak haladni a kék pályáról lefelé. Salzburg sívidékén valószínűleg kevés mozi található, mással legalábbis nem tudta magyarázni helyszíni tudósítónk a helyieknek azt az időtöltését, amelyet nyolc éve folytatnak. A mountain attack nevű sport lényege, hogy a résztvevők lécekkel a lábukon másznak fel a csúcsra, majd lesiklanak, és eközben hihetetlen módon egy tüdőt sem használnak el teljesen. Ezt a tevékenységet nők is végzik, bár kisebb számban.
Ugyancsak kevés nőt látni arrafelé sífutás, jégfalmászás, és snowkite közben, ahogyan a snowtubingnak nevezett aktivitást sem jellemzően ők választják, amikor is egy gumiabroncson csúsznak le a hegyről. A helyiek meséltek még a zorbingról is, amelynek művelői egy óriási, felfújt gömbbe zárva gurulnak le a lankákon, de ennek delegáltunk nem volt szemtanúja.
Szlovákiai körkép fesztivállal
Eközben néhány hegységgel észak-keletebbre a Velvet szlovákiai tudósítója a Martinska Holén hobbisíelt folyamatosan frissülő hóban. A szlovákiai tudósító minden évben egy bizonyos fesztiválra látogat el ilyenkor januárban, ahol telemarkos freakek találkoznak egymással, lécekről és kötésekről beszélgetnek és arcukra fagyott (muhaha!) mosollyal élvezik azt, hogy a carving-lécek korában olyan technikával síelhetnek (térdhajlítós-guggolósan kanyarodós formában), ami már rég túlhaladott. A tudósítónak csodás élmény nézni, amint sporttársai általuk épített krosszpályán versenyeznek és korhű maskarában száguldoznak le a hegyről.
A szlovákiai tudósító a következő általános megfigyeléseket tette: a szlovákok a sípályán gyorsan, céltudatosan és technikásan közlekednek, a sípályahasználat íratlan szabályait tiszteletben tartva. Virtuskodás nem jellemző. A férfiak a funkciónak megfelelő termóöltözékeket hordanak, a nőkről később beszélünk.
Bár nem szlovák, hanem cseh márka, de sok szlovák ölt magára Warmpeace szerelést, ami a magyar Sherpához vagy Sandstone-hoz hasonlóan bizonyítja, hogy a szétvert kelet-európai textilipar újra termelésre kész - még ha ennek gyakorlati megvalósulása valószínűleg Kínában folyik is.
Trend a női sívidéken
A női sípálya-trend már árnyaltabb: itt a divat is beleszól az alapvetően funkcionális öltözékek kiválasztásába. Tudósítónk megfigyelése szerint a hölgyek a hóban is törekednek a színharmóniára valamint a szemet vonzó vonalvezetésre.
Vannak úgynevezett kísérőhölgyek is a hegyen, akik nem síelnek, csak eljöttek apuval szellőzni egy kicsit. Őket onnan lehet felismerni, hogy nincs rajtuk síbakancs, intenzívebben sminkeltek, mozgásuk lassabb és összeszedettebb, valamint hogy ritkán hagyják el a büfé 10 méteres vonzáskörzetét. Erős napsütésben könnyen leéghet az arcbőrük, sminkjük ez esetben akár életük végéig is tartós maradhat.
Szlovákiában amúgy azért is jó síelni, mert még állnak az otthonos meleget árasztó szocreál épületek, melyek fölött vicces nevű ételek és drukkoló családtagok uralják a terepet. Emellett nincsenek mérnöki pontossággal kimérve és letarolva a sípályák, és nincs tömeg, de friss a hó.
Glühweinnal kezdjük, snapsszal fejezzük be
Ausztriába kihelyezett riporterünket eközben lenyűgözte az élmény, amint társaságával egy ratrackon közelítette meg a hegy tetején található vendéglőt. Síeléstől felhevült arcát a hóláncon keresztül felverődő hókása hűtötte, miközben arra gondolt, megkóstolja a forralt bort. A hütte teraszának nagy része a nap minden szakában foglalt. A specialitások közt a legkedveltebbek a sajtgombócleves (Kasknödelsuppe), a sajtos galuska (Kasnockerln), a szilvalekvárral töltött gőzgombóc (Germknödel), és a császármorzsa (Kaiserschmarrn)
Bár Salzburg híres sörvidék, de odafönn ritka, hogy síelés után jéghideg csapolt sör mellett lazítsanak a vendégek. Az étkezést forralt borral, vagy Stroh rumos jagateevel indítják legtöbben, és snapsszal zárják. Ugyanezeket az italokat a sípályák alján található "gombában" is el lehet fogyasztani, amennyiben bírjuk a rotációban játszott nyolcvanas évek diszkóslágereit, különösen az Ich Liebe Dich című rémisztő szerzeményt. További hasznos tudnivaló, hogy az osztrák hegyek felvonói délután négy óra után leállnak, így a hüttében estig időzni nem tanácsos.
Sztrapacska és lepukkant külsejű ízbomba
A szlovák pálya mentén a következő gasztrocsodákkal találkozhatunk: gőzgombóc, knédli, juhtúrós sztarpacska. Könnyed uzsonna a nálunk tócsni néven futó lapos, burgonyás valami, ami már csak a neve miatt is kihagyhatatlan: packa. Csokoládék közül a Milát ajánljuk, mely a lepukkant külső ellenére csodás ízvilágot rejt, a klasszikus Deli csoki azonban a rendszerváltás nagy vesztese: manapság sokkal nyálkásabb, folyósabb mint régen és már a fogazatba sem ragad be úgy. Puszedlik közül a Bambi fantázianevűre esküsznek a hozzáértők.