„Amikor egy beszélgetésben felvetődik, hogy nem érdemes divatról beszélgetni Magyarországon, emlékeztetem arra, hogy a két világháború között három fővárosa volt az európai divatnak: Párizs, Berlin, és Budapest. Egészen a hetvenes évekig kifinomult ízléssel öltözködtek az emberek idehaza, amikor is az olcsó, rosszabb színvonalú ruhaboltok elterjedésének, majd később a multik bejövetelének következtében eltűnt a hazai szalonkultúra”- mondta Stumpf Imre divattervező a 12. Lakástrend és Design kiállítás megnyitója után tartott divatbemutatója után.
Aki ismert, annak hamar kopik az arca
Nem vitatkoztunk a tervezővel, habár archív anyagokból nem rémlik, hogy az ötvenes években a szalonban varratott, egyedi kreációkra helyezték volna a hangsúlyt a hazai emberek, és emiatt őrjöngött volna ez egész Május 1. Ruhagyár. Inkább elhagytuk a nosztalgiát, és a jelenre koncentráltunk. A lakberendezési kiállításon az első divatbemutatót a Műcsarnok belső termében – a szervezők az apszis szót igyekeztek újra elterjeszteni a helyiség megnevezésére – rendezték meg csupa fekete kosztümös divatszakember és Réz András családjának a jelenlétében.
A divatbemutatón megjelent modellek közt felfedeztünk néhány lányt, akik a Velvet Arca házi szépségversenyünkön is indultak. Egyikük, Hoboth Adrienn például az a versenyző, akinek olvasóink megszavazták a jelenlétet az Operabálra, de betegség miatt végül nem tudott elmenni. Ha elment volna, aranyban jelent volna meg, legalábbis ezen a show-n arany estélyit viselt. Stumpf Imre elmondta, ismert arcokat nem tervez felkérni, hogy népszerűsítsék a márkáját. „Aki ismert, annak nagyon hamar elhasználódik az arca, most nincsenek igazán időtálló ikonok.”
Az alkalom az, amikor kilépünk az utcára
Stumpf Imre
Stump Imre fiatal divattervező, aki 2007-ben nyitotta meg saját név alatt futó szalonját. Úgy látja, Magyarországon nehezen találhatók olyan, elsősorban üzletasszonyoknak készült öltözékek, amelyeket munkába, és esti rendezvényekre is fel lehet venni, és egész nap viselhetők különböző jellegű programokon. Stumpf célja, hogy elterjessze az elegáns öltözékeket nemcsak bálokon és lagzikon, hanem a hétköznapokban is. Úgy tartja, minden olyan eset alkalom, amikor kilépünk az utcára. A divattervező hazai vevőkörnek dolgozik - ruháin magyar motivumokat örömmel alkalmaz, nincs jelen a nemzetközi divatvilágban.
A bemutatón alkalmi női szetteket láthattunk, kiskosztümöket, pasztell komplékat, bézs koktélruhákat, estélyi ruhákat, mindenfélét a black tie kategóriában. A kollekcióban általános trendeket nehéz lett volna fontos felfedeznünk, a tervező ugyanis méretre készít ruhákat női megrendelőknek. Jelzők keresése helyett tehát inkább a tervezővel beszélgettünk a ruháiról. Stumpf Imre úgy véli, nem kell alkalmat keresnünk arra, hogy elegáns ruhát viseljünk, minden helyzet alkalomnak számít ugyanis, amikor kilépünk az utcára.
„Bármikor fel lehet venni szép ruhát, csak - mint már utaltam rá - nincs meg ennek a kultúrája Magyarországon. Amíg évtizedekkel ezelőtt az volt a természetes, hogy az emberek méretre készíttettek ruhát maguknak, addig ma már eszükbe sem jut ilyesmi. Pedig egy konfekcióruha sosem passzol annyira az emberre, mint egy saját alakra szabott ruha, amelyből rengeteg jöhet szembe velünk az utcán”- vélte a divattervező, aki 2006-ban nyitotta meg saját szalonját.
Nincs értelme az általános stílustanácsadásnak
A tervező szerint az embereket több ok mellett az tartja távol a ruhaszalonoktól, hogy úgy vélik, időigényes szabóval, vagy divattervezővel varratni. Hozzátette, hogy tapasztalata szerint a gazdasági válság hatására most egyébként is kevesebben költenek ruhára, ezért a méretre készített ruháknak az aranykora nem mostanában jön el ismét.
A divattervező szerint a multicégek hazai megjelenése, és az olcsó ruhák elterjedése közrejátszott abban, hogy a nők ízlése kopjon. Részünkről felvetődött a kérdés, ha így látja a helyzetet, miért nem vállal stílustanácsadást. „Általánosságban nem sok értelmét látom stílustanácsadással foglalkozni, mert akinek nincs gyakorlata abban, hogy mi áll jól neki, annak nehéz elmondani, hogy mely színek, mely fazonok, mely stílusok azok, amelyeket keressen, és melyek azok, amelyeket inkább kerüljön. Csak az egyénekre szabott tanácsadásnak van értelme, és olyan nők esetében, akik már eleve nyitottak erre, és van némi tapasztalatuk.”