Kedden nyílt meg Fazekas Fanni kiállítása "Miért tabu?" címmel, az ismert, és kevésbé ismert tamponok és betétek gazdag tárházáról. Az iparművész elégedetlen a kínálattal és szeretné nőtársait tudatosabb tamponhasználatra és termékválasztásra ösztönözni. A kiállítás részletesen járja körbe az egészségügyi betéteket történelmi, irodalmi, és főleg környezetvédelmi szempontból.

Az Olaszországban dizájntervezéssel foglalkozó iparművész három éve merült el az egészségügyi betétek gazdag világában, és azóta alaposan körbejárta a témát. Először, mint a Velvetnek elmondta, csak a forma érdekelte. "Magam elé tettem a terméket, és minden oldalról kielemeztem. Nem voltam ugyanis megelégedve vele, célom egy új, számomra tetsző termék létrehozása volt."

Tízezer betét

Tekintse meg képeinket!
A formaelemzésből szép lassan hatalmas gyűjtemény lett, ennek eredménye a betétekről és tamponokról szóló irodalmi, történelmi és környezetvédelmi dizájn kiállítás. Az iparművész szerint a bemutatott anyag pusztán a jéghegy csúcsa, hiszen nagyon le kellet szűkíteni a kiállítást. Ennek ellenére a betétreklámokat és az azokban bemutatott kék folyadék útját kívülről ismerő, magát tájékozottnak vélő átlag női látogató rengeteg új dologgal szembesülhet a kiállításon. Mint ahogyan az is meglepő újdonságnak tűnhet, hogy egy nő életében átlagosan 10 000 betétet használ el, az alatt a 2400 nap alatt, amit menstruációval tölt. Ez megfelel az áltag életkor 10 százalékával, tehát ha azt vesszük, hogy egy nő 70 évig él, ebből 7 éven keresztül használ betétet, tampont, vagy egyéb terméket.

A vér legyen vér

Az első betétreklám 1921-ben készült az Egyesült Államokban, és azóta nem sikerült népszerűségbe taszítani ezt a műfajt, ezt mutatja legalábbis az a felmérés, miszerint a nők kétharmadát kirázza a hideg a betétreklámoktól, a statisztaként alkalmazott kék folyadék pedig sérti a nők önérzetét, többségük szerint ugyanis jobb lenne nevén nevezni dolgokat. A reklámokban bemutatott betétek mindegyike az eldobható kategóriába tartozik, ellentétben a kiállításon látható darabokkal, hiszen a tárlat célja éppen az alternatív megoldások bemutatása. Fazekas Fanni ugyanis a menstruációval járó kellékek környezetkárosító voltát szerette volna leginkább kidomborítani, így a kiállításon a számos egyszer használatos kellék mellett, elsőbbséget élveznek a többször használatos eszközök. Az egészségügyi betét és tampon előállítása ugyanis rengeteg vízpazarlással jár, emellett a gyártás során cellulóz, oldószerek és nehézfémek kerülnek a környezetbe, melyek mennyisége beszorozva az egy főre jutó tízezres számmal, elég tetemes.

Emellett azonban a kiállító egészségügyi kétségeit is hangsúlyozza, nem kellemes ugyanis olyan eszközök alkalmazása intimtestrészünk környékén, melyeket ellenőrizhetetlen vegyi folyamatok közepette állítottak elő. A szintetikus anyagokkal kevert egészségügyi betétek sok nőnél okoznak allergiás panaszokat, kiütéseket és gyulladást, arról nem beszélve, hogy veszélyes hulladéknak számít, újrahasznosítása lehetetlen és nem bomlik le. A kiállítás tehát mindenki számára rendkívül érdekesnek bizonyulhat, igazi csemegét azonban valószínűleg az alternatív megoldások után kutatóknak kínál majd. A hely szűkössége miatt, mint arra Fazekas Fanni is rámutatott, nem nyílt alkalom igazán nagy méretű installációk kiállítására, de a plafonról lógó tamponerdő, valamint a befőttesüvegben bemutatott tamponteszt így is látványos.

Amiről nem tudunk

A környezetvédelmi problémát szem előtt tartóknak kínál megoldást a kiállításon bemutatott FlushAway nemű termék, amelynek külső része olyan anyagból készül, amely hideg vízzel érintkezve 48 óra alatt lebomlik, így akár a vécébe is dobható, és a környezetet sem károsítja. Szintén majdnem 100 százalékos arányban lebomlanak a Natracare termékek, amelyeket nem klórral fehérítenek, így nem okoznak allergiát és szintén környezetbarátnak bizonyulnak. Ennél jóval bizarabbnak tűnnek a "mosható" betétek, melyeket bátrabb és környezettudatosabb nők állítólag sikerrel használnak. Itt van például rögtön az Eco Centrika nevű termék, kifejezetten allergiásoknak, amely puha, mosható flanelből készült, légáteresztő, nem gyűrődik, és minden méretben kapható. Vidámabb lányoknak a Lunapads való, ami szintén 100 százalék pamut, viszont szinte mindenféle színben kapható, a kiállításon egy lila-rózsaszín-pöttyös darabot vehetnek szemügyre a látogatók. A Lunapads külseje műszálas textil, mely szárnyként szolgál, így a fehérneműre csatolható, és nem mozdul el.

Klikk a képre!
A legkevésbé vonzó, ugyanakkor legpraktikusabb megoldásnak a Diva Cup nevű termék tűnt, mely leginkább a már nem sok nő által használt pesszáriumhoz hasonlít. Ez egy orvosi szilikonból készült domború, műanyag sapka, mely a hüvelybe helyezve összegyűjti a menstruációs váladékot és elegendő 12 óránként üríteni, majd alapos tisztítás után vissza lehet helyezni a hüvelybe. Szintén érdekesnek tűnik a száz százalékig természetes, a görög tengerpartról származó menstruációs szivacs, melynek használatával a fertőzés veszélye állítólag nullára csökken. A nedves szivacs rugalmas, így könnyen a hüvelybe helyezhető, majd egy madzag segítségével bármikor eltávolítható, kimosható és visszahelyezhető.

Gyolcs és gyapot

Mint látható, számos alternatív módszer kínálkozik az eldobható betétek helyettesítésére, melyek nem csak a környezethez barátságosabbak, de állítólag az allergia és fertőzés veszélyét is csökkentik. Az eldobható betétek egyébként csak az 1920-as években kezdtek megjelenni, de ekkor még inkább a tradicionális módszerek voltak használatban. Sokáig használtak gyolcsot, vagy a módosabbak erre a célra készült vásznat, később pedig elterjedt a kötött betét, melyet négy sarkánál fogva a derékhoz lehetett rögzíteni. A háború után gyapotbetét volt használatos, legalábbis Magyarországon, aztán pedig a műszálas vatta. A tampont az 1930-as években fedezte fel egy amerikai orvos, és ez kezdetben nem volt más, mint összesodort gyapot, végén madzaggal. Nálunk érdekes módon sokkal hamarabb terjedt el a tampon, míg az eldobható betétek térhódítása csak az utóbbi évtizedekre tehető.

Miért rossz?
A tamponokat, egészségügyi betéteket és tisztasági betéteket vattából, farostból és cellulózból állítják elő. Ezt a természetes magot egy szintetikus réteg veszi körül, mely leginkább a fehérnemű védelmére szolgál. Ez a műanyag réteg amellett, hogy elősegíti a baktériumok szaporodását, meggátolja az amúgy természetes anyagok újrahasznosítását, így a menstruációs kellékekből használat után le nem bomló, különösen veszélyes hulladék keletkezik, mely vagy a lerakóhelyeken halmozódik, vagy némileg szerencsésebb esetben az égetőbe kerül. A bemutatott alternatív termékek nálunk még csak most kezdenek elterjedni, aki szívesen kipróbálná, a biotampon@freemail.hu címen rendelhet ingyenes termékmintát. A kiállítás február 26-ig tekinthető meg a Fiatal Iparművészek Stúdiójában, a Kálmán Imre utca 16. szám alatt.