Különböző pszichológiai kutatások megpróbálják megfejteni a testbeszéd rejtett kódjait. Akik viszont ezek ismeretével rendelkeznek, ügyelhetnek arra, hogy ne áruljanak el önmagukról kedvezőtlen vonásokat, és beszédjük szinkronban legyen a testi jeladásokkal. Azaz tudatos kontroll alatt tartják mind a verbális mind a nonverbális kommunikációt.
Öntudatlan kar- és lábjelek
A fenti példáknál maradva: tudni kell, hogy a zsebre dugott kéz - az illemhibán túl - a túlzott önbizalmat, a saját nagyság érzetét, egyben a másik lekicsinylését fejezi ki, "zsebre váglak, mert én megtehetem". Az orr, az arc különböző területeinek a vissza-visszatérő érintése, nyomogatása, simogatása, ujjal való kopogtatása a rejtőzködés kényszerét feltételezi, az attól való félelmet, hogy talán elszólja magát, olyanról beszél, amiről hallgatnia kellene.
A kézfogás
a mi kultúrköreinkben a köszönés egyik legősibb formája. Közismert, hogy a fegyvertelenséget szimbolizálja: "nem támadok, barátként jöttem!" Keleten ezt a szívre tett jobb kézzel, vagy a mellen keresztbe rakott kézzel fejezik ki. A kézfogás módja azonban az üdvözlésen túl kifejezheti az uralkodási törekvést, a behódolást csakúgy, mint az egyenrangúság kinyilvánítását. A behódoló tenyérrel lefelé fog kezet, a másik felfelé fordítja a tenyerét, az egymás felé függőlegesen nyújtott kezek, pedig az egyenlőnek tekintett partnerkapcsolatot jelzi.
A testbeszédre alkalmas a karunk és a lábunk is, aszerint, hogy miként tartjuk, helyezzük el őket. A kar az én-védekezést fejezi ki, eszerint aki járás, beszélgetés közben karját hátra téve egyik kezével fogja a másikat: magabiztosságot, esetleg önhittséget sugall, hiszen a torkát, mellét, szívét, gyomrát nem védelmezi. Aki viszont a két karjával a mellét átfogja, annál ez a gesztus ellenkező vagyis védekező, rejtőzködő, támadást feltételező jelzés.
A láb elhelyezkedése, az ülés módja is utal a személyiségre. Aki keresztbevetett lábbal a széken hátra dőlve, a fejét a két karjával átfogva ül,
az magabiztos, főnöki allűröket majmoló ember.
Ellenben, aki a szék szélén helyezkedik el, előre hajol, a két lábát összeszorítja, kezét a térdén tartja, az félénkséget, alávetettséget árul el. Mindehhez hozzáfűzhető, hogy ezek a nem verbális üzenetek nem minden esetben értelmezhetők pontosan. Noha - különösen fontosabb állások nyerteseinek kiválasztásához - gyakran pszichológusokat is foglalkoztatnak, mégis megtörténhet, hogy az álláskereső becsaphatja őket, ha ismeri e megnyilvánulások értelmezését. Így például, ha az állásra pályázó nem teszi keresztbe a lábát, ha előre hajolva figyel, túlzottan nem gesztikulál, akkor nyíltnak, őszintének találhatják.