"Nézzünk egy pulzust is, most jön a tudományos rész. Kínaiul fogok beszélni, már nem szó szerint: pici tüdőenergia-hiány van, ami azt jelenti, hogy a levegőből való oxigén felhasználása és a vérképzés nem teljesen jó. És húros, feszes a pulzus, ami elfojtott feszültséget mutat a háttérben nekem. A keze meleg. A májpulzusa is feszes, most visszanézek kontrollba..., egyszerre kettőt nézek, ennek gyengébbnek kéne lennie, de erősebb, ami azt jelenti, van elfojtott feszültség… A nyelve lesz a fő megoldás… Nagyon jó! A nyelvhegy piros.” Ezeket az izgalmakat a Juglandis Bt. vezetőjével, Hartmann Ferenccel éltem át, aki a nyugati és keleti orvoslás elemeit ötvözve, mintegy öt percben kóstolót adott az állapotfelmérésből. Ez arra pont elég volt, hogy megtudjam, savhiányom van, időnként túlérzékeny vagyok, és görögsaláta helyett köményes zellerkrémlevest kellene ennem, mert az meleg-hatású táplálék. A XII. Vegetáriánus Fesztiválra indulva felkészültem a tavalyi fizikai bántalmazáshoz hasonló élményekre, ehelyett viszont kedélyes ételkóstolásban, némi erőltetett mantrázásban és Harcsa Veronika-koncertben volt részünk.
Azt ugyan a Kerepesi úton Nagyiccetelep felé bringázva már rég elfelejtettük, hogy Budapesten vagyunk, mégsem csak pártucat lézengő látványa fogadott. Mikor végignéztünk az Erzsébetligeti Színház parkjának sétányán, megsejtettük, hogy vegetáriánus fesztivált mégiscsak érdemes a zöldben tartani. Mi is végigandalogtunk a fák között felállított standoknál, mialatt Harcsa Veronika és zenekara játszott, és megkóstoltunk pár tartósítószer- és állati alapanyag-mentes levesport, tökmagos energiaszeletet és zöldhagymás pogácsát. A jazzénekesnő két szám között megosztota a közönséggel, hogy régi vágya volt ezen a fesztiválon fellépni, mert ő vegetáriánus, nagybőgősük pedig vegán.
„Először úgy terveztem, hogy két hétig nem eszem húst, de aztán a végén rájöttem, hogy egyszerűen nem kívánom, nem hiányzik egyáltalán. És gyakorlatilag így maradtam”, mesélte Harcsa Veronika a Velvetnek. Turnézás közben nem nagyon szokott probléma lenni a húsmentes étkezés, bár a vegán nagybőgős számára – aki tejterméket és halat sem fogyaszt – valamivel nehezebb. Az énekesnő hozzátette, kérni szokta a szervezőket, hogy legalább friss gyümölcsöket kaphassanak, és míg Szlovákiában sima ügy a vegetáriánus opció, Magyarországon még nem mindig figyelnek erre. Ennek ellenére sem változtatna az életmódján, mert „egyszerűen jobban esik így élni”.
Vegán babák a napfényben
A színpad előtt majdnem átestünk néhány mosolygós apróságon, és egy féléves anyukáját megkérdeztem, hogy vajon a terhesség alatt is kerülte-e a húsfogyasztást. Ildikó elmesélte, hogy csak a kisfia megszületése után lett vegán a férjével együtt. „Meghallgattuk A tej barát vagy ellenség című előadást és elhatároztuk, hogy nem iszunk több tejet. Nincs rá szükségünk.” Hozzátette, hogy a fehérjepótlást gabonafélékkel igyekeznek megoldani, de a gabonát egyéves kor alatt nem ajánlják, mert allergizáló hatású lehet. Viszont a zöld leveles növények (mint például a káposzta, a kelkáposzta, a spenót, a sóska, a karfiol) szintén nagy fehérjetartalmúak, és „nagyon sok olyan növény van, amit hagyományosan nem a táplálékok közé szoktunk sorolni, mint például a pongyolapitypang (másnéven gyermekláncfű), aminek a leveléből mi minden este turmixot csinálunk”. Ildikó hozzátette, hogy a vegán életmóddal kapcsolatos kérdésekről „véletlenül sem a védőnőmet vagy a háziorvost kérdezném meg”.
Társalogtunk még egy októberben nyíló bio-vegán büfé vezetőjével, aki dolgozott már tejiparban és azóta gyanúsan méregeti a tejesdobozt – szerinte ugyanis „pancsolják” a tejet és sajtgyártásból származó permeátumot, azaz tejsavót kevernek hozzá. Ennek ellenére ő mégis csak 98 %-ban vegán, mert „rejtett tejtermékeket”, mint amilyen a tejcsokoládé is, azért vígan elfogyaszt.
Megkóstoltuk a tejmentes sajtot, amelynek mozzarellás és cheddar változata is kapható már, de fotós kollégám szerint ízre olyan, mint a legolcsóbb gumisajt. A laktózérzékenyeknek hasznos lehet, viszont a szójára allergiások kerüljék el jól. Végül tettünk még egy kört a végkiárusított indiai ruhák és a gusztusos bio-lekvárok között, de a színpadhoz közelítve rádöbbentünk, hogy sokak számára elérkezett a boldog egymásraborulás ideje. A közönség hangosan mantrázta, hogy „nem felejtem el a feladatom”, így inkább hazafelé vettük az irányt.