A karácsony sokunknak jellemzően arról szól, hogy három napig módszeresen betegre esszük magunkat, aztán persze a bűnbánattól hajtva újévi fogadalmunkként felesküszünk az egészséges életmódra és a mértékletességre. Az éles váltást elkerülendő és mivel egyébként is szerettük volna valami egészséges újdonsággal feldobni a hagyományos téli, esetleg karácsonyi menüt, magunk mögött hagytuk a várost, és meg sem álltunk Sóskútig. Egy családi házban macskákkal, saját dióterméssel, több kosárnyi szuperegészséges étekkel és szakavatott vendégekkel körülvéve belevetettük magunkat a misztikusan hangzó makrobiotikába. Amíg elkészültek a neveink japán átiratával feliratozott matricák, a kandallóban ropogott a tűz, mi pedig lúgosító zöld teát hörpölgettünk, mert az állítólag nagyon jó nekünk.
A makrobiotika idillinek tűnő világában a Londonban élő japán szakács, Ohka Setsuko Dawson terelgetett minket koraestébe nyúló főzőbemutatója keretében. Ohka idén már másodszorra járt Magyarországon, mostanra teljesen beleszeretett Szentendrébe és a magyar fűzött kosarakba. Arról is mesélt, hogy kis országunk egyelőre kevéssé van felkészülve a makrobiotikára, amikor például a Sofitelben a pincérrel hosszas egyeztetés után kiválasztotta a leginkább makrobiotikusnak tűnő halételt, azt egy jókora marhanyelvvel töltve tálalták neki. A makrobiotika pedig nemhogy marhanyelvet, de halat is ritkán engedélyez követőinek. A Gwyneth Paltrow által is régóta istenített diéta ezenkívül teljesen leszámol a cukrokkal, a tejtermékekkel, a vajjal és az alkohollal. Az alapanyagoknál, mint azt neve is jelzi, különösen nagy hangsúlyt kap a bio, de emellett ugyanilyen lényeges, hogy évszaknak megfelelő zöldségeket, gyümölcsöket és minél több általunk termesztett ételt használjunk.
Kinek van erre ennyi pénze és ideje?
Erről ez embernek első hallásra az ugrik be, hogy mégis kinek van erre ennyi ideje, a pénzről nem is beszélve. Tény, hogy a makrobiotikus és egyáltalán a bio étrend rendesen meg tudja dobni a családi költségvetést, különösen, ha egy 4-6 tagú családról van szó, sokan tehát még ha akarnának, sem tudnának hódolni az egészséges étrendnek. Ami viszont az időt illeti, ez pusztán gyakorlás kérdése. Mint azt a bemutató egyik résztvevőjétől, Betty-től megtudtuk, kezdetben még hat keserves órát töltött egy makrobiotikus ebéd főzésével, mára azonban 1-2 óra alatt laktató, bár nem éppen markáns ízvilágú ételeket készít egy kosár nyers zöldségből és a makrobiotika első számú alapanyagából, a barnarizsből. Betty cukorbetegsége miatt vágott bele ebbe a cseppet sem egyszerű táplálkozási rendszerbe, egy ideje pedig már gyógyultan halad tovább a sok gyakorlást és még annál is több pénzt igénylő makrobiotikus ösvényen. Gyógyulására persze minden valamirevaló háziorvos hitetlenkedve forgatná a szemeit, csalást sejtve.
Antibiotikum savanyított szilvából
A makrobiotikus étrend akár hatásos gyógyítódiéta is lehet, a gyakran használt gyömbér például különösen tél idején hasznos immunrendszerünk erősítésében, a szójaszószos kinpirához szükséges bojtorján és répa a belek tisztántartásában segítenek, az erjesztett és savanyú szilvából készült umeboshi paszta pedig, amivel Ohka a blansírozott keltekercseket töltötte meg, antibiotikumként is alkalmazható, így például hüvelyöblítésre is jó, amint azt megtudtuk az egyik makrobiotika veterántól. Ohka szerint azonban a makrobiotika elsősorban mégiscsak az egészségről szól, a betegségek megelőzéséről, nem pedig gyógyításukról.
Bento, a japán uzsicsomag
Ohka már harminc éve makrobiotikusan táplálkozik, férje a bioélelmiszereket forgalmazó Clearspring cég tulajdonosa, négy gyermekük pedig magzati koruk óta nem kapott tejet, vajat, cukrot, ennek ellenére vígan élnek. Sőt, a japán szakácsnő lánya, Maria, aki a főzésben is segédkezett a bemutató alatt, kicsattan az egészségtől. Azt azért nehezen tudjuk elképzelni, miként lehet megmagyarázni egy kisgyereknek, hogy óvodás csoporttársaival ellentétben ő miért nem ehet soha csokit, cukorkákat, hamburgert és fogyasztói létünk további gyöngyszemeit. Ohka az egész családját több, mint két évtizede, mindennap jól megpakolt bentokkal, vagyis japán uzsonnacsomagokkall indítja útnak (a hazafelé repülőútra is ilyen csomagot készített magának). A gondosan megkomponált, teljes értékű uzsonnacsomag, amire még Jamie Oliver is büszke lenne, elsőre furcsállást, idővel azonban a gyerekek csoporttársainak nagy rajongását és folyamatos "megrendeléseket" eredményezett. Kevésbé elfogadó légkörre számíthatnak itthon a makrobiotikus szülők gyermekei. A makrobiotika guru Zita például arról panaszkodott, hogy az óvodában komplett idiótának tartják őket táplálkozási szokásaik miatt.Egy ilyen diétát pedig képtelenség hosszútávon úgy betartani, ha a család többi tagja Nutellán, szalámin és vajkrémeken él. A közösségi szellem azonban nem csak a praktikum miatt lényeges, mint megtudtuk, fontos az is, hogy együtt együnk családtagjainkkal, ne pedig egyedül, szomorkás hangulatban. A makrobiotikával kapcsolatban gyakori félreértés, hogy a diéta valójában nyerskosztot jelent. Valójában pont a sok nyers ételtől int minket Ohka. A manapság kedvelt saláták és frissen facsart gyümölcslevek ugyan kétségtelenül egészségesek, a nyers dolgok azonban megterhelik a beleket. A tűz ezért különösen fontos a makrobiotikában. Amellett, hogy így könnyebben emészthetők, a főzéstől az ételek energiája is megváltozik, jangabb lesz.
Az energiával teli bojtorján és a jang gyömbér esete
Az energia szó említésénél bejelzett a lilaködös, ezotériadetektorunk, csakúgy mint a sok jin és jang hallatán. Valamelyest tisztult a kép, amikor Ohka elmagyarázta, hogy a zöldségeket, a kinpirába való bojtorjánt, a gyömbért, a répát és a miso levesbe szánt shitake gombát, az ételek energiája miatt kell ferdén szeletelni és hosszúkásan aprítani, a leveshez szükséges hagymagerezdek felvágásánal pedig azt is megtudtuk, az egyensúly megőrzése érdekében a szeleteket mindig ugyanakkorára kell vágni.
Öt óra leforgása alatt végigkóstoltunk egy komplett makrobiotikus menüt. Különösen szerettük az umeboshival megtöltött blansírozott keltekercseket és az enyhén sózott, chipsre emlékeztető, annál viszont jóval egészségesebb és bőséges fehérjebevitelt biztosító szárított szejtánt, a fu-t. A fent is említett egyensúly jegyében minden fogásnál több, egymást kiegészítő kisebb ételhalom került a tányérokra, melyek a nálunk népszerű hús-köret párosítással ellentétben, egyenrangúak. Így a sós íz mellett megjelent a savanyú, az olajos ételek mellett pedig a párolt zöldségek, a brokkoli és a karfiol, a hideg mellett a meleg. A makrobiotika leggyakrabban használt és talán legkevésbé izgalmas alapanyagát, a barnarizst mochi formájában találtuk a legérdekesebbnek: a ragacsos téglalapokká összepréselt rizst forró olajban kell kisütni, amely ízében kevéssé, látványában viszont a rántott sajtra emlékeztetett minket. Az összes étel közül egyértelműen a shitake gombával, kombu algával, udontésztával készült miso leves vitte a pálmát. A hiedelmekkel ellentétben a makrobiotikában sem kell megtagadnunk magunktól az édességet. Az almaszószos gyümölcstorta azonnal belopta magát a szívünkbe, kulináris befogadóképességünk azonban az azuki babból készült süteményig már nem terjedt: az alapvetően sós ételekből ismert bab és az édes amazake szósz olyan elegyet alkotott, melynek emlékét szeretnénk kitörölni emlékezetünkből.
A számunkra leginkább tetsző makrobiotikus ételek karácsonyra kalibrálható receptjeit a Velvet Tejbenvajban blogján olvashatja.