Az év legfinomabb, legdrágább, legolcsóbb, legszebb szaloncukra és az ezekhez hasonló kevésbé izgalmas címkézés helyett arra gondoltunk, elvisszük olvasóinkat egy magyar csokigyárba, hiszen Európában csak hazánkban készül ez a csoda. Előzetesben annyit elárulunk, hogy ezért az élményért nem kell az ország másik felébe utaznunk, elég volt Budapesten a Vágóhíd utcáig vándorolni. A látogatásunkat azzal akartuk megfejelni, hogy egy hamisítatlan óvodással, Kéki Szonjával túráztunk a csokik közt, aki nemcsak a cukiságfaktorát növelte a videónak, de szebb látványt is nyújtott, mint mi. Egyik kollégának sem áll jól ugyanis a fehérköpeny, sem a hajhálóra hajazó, zöld védősapka.
Emlékeznek a négercsók-reklámra a nyolcvanas évekből? Ez a videó segít felidézni!
Fotósunk érezte, hogy csak egy kis barnítás kell, és azonnal a Nők a pult mögött csehszlovák hangulata buggyan fel belőlünk, amit pedig hosszú évek alatt sikerült elhomályosítani a mindennapjainkból. Mivel a videóból egyértelműen kiderül, hogyan készül a szaloncukor, ennek a műveletsorozatnak a megírásával nem is kísérleteznénk, inkább csak arról számolnánk be, amit a kamera nem mutat.
Émelyítő szagorgiára számítottunk
Egy csokigyárban az ember émelyítő szagorgiára számít, és az előzetes elvárást a valóság nem is cáfolta. A masszakészítő emeleten hihetetlen illatok terjengnek, néha már túllépték az "ezt még könnyen befogadom határt," emellett az iszonyú meleget is el kell viselni. A következő szinten azonban a hőmérséklet normalizálódott, és a kellemes, tágas szinten csak emberhiánytól szenvedtünk. Berkes Gábor üzemvezető elmondta, ez többek közt annak is köszönhető, hogy ebben az iparágban humánerőforrás-hiánnyal küzdenek, mert ma már senki nem akar szakmunkás lenni, pedig bőven lenne munka.
Johnny Deppnek és a remek díszleteknek köszönhetően a csokigyárról a "Charlie és a..." szavak jutnak az ember eszébe, úgyhogy a fantáziánkat mesterségesen kellett visszafognunk a gyárba vezető úton, nehogy csalódjunk a látottakban. Mégiscsak egy gyárról van szó, rengeteg napi rutinművelettel. Johnny Depp ide, díszlet oda, a csokigyár igazából is nagyon jópofa hely. Már csak azért is, mert van olyan része, aminek az a neve, hogy Puhacukorka üzem.
Azon sem csodálkoztunk volna különösebben, ha a talpazógépnél valaki jön és a "Szia, neked mi a kedvenc színed?" kérdést szegezi nekünk. A gyárban mászkálni olyan, mint élőben ott lenni a Discovery Channel How it's made című sorozatában, de az egésznek nagyon bájos hangulata van. Puhacukorka üzem, csokifüggöny, a suhanó szaloncukrok és a tudat, hogy a gyártósoron szinte minden ehető az egyszeri látogató számára elvarázsolt hellyé teszi a csokigyárat.
A munka a gépek mellett iszonyú monoton lehet hosszútávon, de azért mégiscsak jó lehet elmondani azt, hogy "Csokigyárban dolgozom, szaloncukrot csinálok". Hiszen a csokigyárnak nincsen semmilyen negatív konnotációja, a csokigyárban dolgozókat mindenki szereti.
Szonja is szerette, aki hat életéve ellenére kiválóan értelmezte és fogadta be a hallottakat, örömmel konferálta fel a gépek nevét, és az sem volt ellenére, hogy mindezt rögzítsük. A gyárlátogatást követően pedig annyira lefoglalta az ott ért élményhalmaz, hogy hazafelé meg sem szólalt a kocsiban, nagyot utazhatott fejben.
Cukorkatörténelem röviden
A szaloncukor Franciaországból származik, ott papillotes néven fut. Először a XIV. században tesznek róla említést. A legenda szerint a szaloncukor Lyonban született egy fiatal cukrász a kedvesének szánt szerelmes levelet csoki köré csavarta és úgy akarta neki odaadni. Sajnos a főnöke, Monsieur Papillot észrevette, hogy mit akar csinálni a fiatal tanonca, nem is hagyta neki a dolgot, de megtetszett neki a papírba csomagolt csoki ötlete (A szerelem további alakulásáról nem tesznek említést a továbbiakban). Aztán a XVII. században a szaloncukor elkerült Berlinbe, ahonnan egyenes út volt már Magyarország, bár egyesek szerint török örökség ez is. A lényeg, hogy nálunk nagyon népszerű lett, és az is maradt mostanáig. A szaloncukor a mai napig megtaláható Franciaországban, és valószínűleg még egy pár országban, de az, hogy feltesszük az édességeket a karácsonyfára a Wikipedia szerint hungarikumnak tekinthető.