Ízek és érzések 2009. december-január, 455 Ft
Ennek a magazinnak a legszebbek a fotói, gyönyörűen stylingolt, világos, kívánatos képek, szemtelenül szellős grafika, ami a címlapon is rögtön feltűnik. Jóval drágább a többi kiadványnál, ezért az elvárásaim is magasabbak.
Előszeretettel olvasok szerkesztői leveleket, utoljára az Elle-lel tettem meg, mert azt hiába gondolták komolyan, egy kiapadhatatlan humorforrás volt. Egy főszerkesztő idegállapota sokat elárul a magazinról. Az ízek és érzések ráadásul egy első szám, a köszöntő szimpatikus, nem tántorítanak el vele a magazin megvásárlásától.
Kicsit súlytalan írással indítanak a kiegyensúlyozott táplálkozás alapvetéseiről, egy kis holisztikus táplálkozástudomány, majd a receptek. A két szezonális finomság, a sütőtök és a gesztenye külön anyagban kiemelve, ami remek ötlet, bár ha a színek hatása, lelki megerősítés vonal elmaradna, nekem nem hiányozna. A többi receptet átfutva megértem, ez a lap nem a jó minőségű alapanyagokat hangsúlyozza, helyette színekről, zabkorpáról írnak, és becsúszik idézet a Bibliából is. Kár.
Jó ötlet az üveges csatnik és más ajándékozható finomságok, karácsonyfadíszek receptjei, de ez a téma idén szinte mindegyik gasztromagazint elérte. Mi tavaly foglalkoztunk vele két részben, itt és itt.
Sajnos a reform flódniba szerintük kerülhet margarin, de a bejglibe is, ami nem értem, hogyan jön az egészséges táplálkozáshoz 2009-ben, ez a margarinnal kikent lemez húsz éve lejárt. A húsos recepteknél technológiai pontatlanságok, hiányosságok, a malackarajnál az „időnként a saját levével locsolgatva ropogósra sütjük” kevés támasz, mert így a bőre nyúlós lesz, a húsa száraz tapló. A ropogós bőr sütése ennél sokkal bonyolultabb.
A vega halászlé tofuval, és a kölessel töltött káposzta a kilencvenes évek bioszánalmát idéző, rossz irány. Egy pikáns gesztenyelevessel, vagy izgalmas indiai főétellel élvezetesebben tudnak karácsonyozni a vegák, pláne egy vegyes társaság, mint egy hamis, megnyomorított étellel.
A humusz receptje pontatlan, zabpehely, gyömbér, napraforgóolaj és vöröshagyma nem való bele, olívaolaj és szezámmagkrém - tahini - annál inkább. Melléírják: „gluténérzékenyek a pehely helyett használjanak kukoricadarát”. Nem, ne rakják bele egyiket se, könyörgöm, vagy nevezzék reform csicseriborsókrémnek, mert a reform szó a táplálkozásban semmivel sem jelent többet a receptbe erőltetett zabkorpánál.
A receptek nagy része fontos technológiai információkat nélkülöz, vagy pontatlan, az egészséges táplálkozást régimódi szemlélettel, holisztikával és a megszokott ételeink megerőszakolásával próbálja hirdetni, közben lazán használnának margarint. A szép és drága külső mögött nem világos, és az egészséges táplálkozás hirdetéséhez nem elég pontos, és egyáltalán nem kozmopolita és határozott a mondanivaló.
Nők lapja konyha 2009 december - 2010. január, 240 Ft
A címlapmezőnyben ez a legjobb alkotás, de a női tematikájú magazinoknak megfelelően túl sok szöveg, túl sok betűtípus, árnyékolt fonttal szedett szöveg, arany, és magenta színek. Ebben a kőkorszaki eszközökkel operáló kategóriában az Ízek és Érzésekkel együtt nagyon jó címlap, de magamtól soha nem vásárolnám meg.
Lajos Mari rovatát leszámítva, ahol továbbra is a túlzsúfolt styling hódit, a magazin összes fotója példásan aktuális, a dizájn világos és kulturált. A receptek egy darabig érdekesek és pontosan követhetők, és van borajánló is. Mániámat, a sztéksütést is jól közelítik meg, a recept alapján és a képen is medium-rare lesz a hús, pont ahogy a legjobb.
Lajos Mari rovatába beugrik a vaníliás cukor, habfixáló, margarin, ezekkel az alapanyagokkal nálam nem készül élelmiszer. Továbblapozva megjelenik egy margarinnal kikevert porcukorral töltött panettone, amitől minden olasz kitépné a haját, de én is félretolnám a tányéron a több centi vastag margarinnal lerétegzett tésztát. Fúj.
A csokoládédíszes szájbarágó remek ötlet, a házi szaloncukorkészítés még jobb. A szilveszteri Fakanál mellékletben Vrábel Kriszta és Mautner Zsófia receptjei frissek, könnyen elkészíthetők, és gyönyörűek a fotók. Egyedül a koktélparadicsom sántít a magyar decemberben, de az egész magazinból hiányolom a szezonális, hazai termékek - sütőtök, gesztenye, alma, káposzta, kelkáposzta - kihangsúlyozását, csupán egy-két receptben szerepelnek.
A kímélő fogások a téli hónapokra oldalpár visszaránt a múltba, sok hagymával, csirkemájjal, tésztával, tejszínnel, trappista sajttal készülő ételeket kímélőnek nevezik. Kímélő a herbatea, meg a galambleves. Ezek a receptek a kilencvenes évek reformbénázását idézik, amikor a pörkölt kiváltására azonos, ha nem magasabb kalóriatartalmú, de húsmentes és sokkal alacsonyabb élvezeti értékű élelmiszereket főztek anyáink, az enyém is. Nem tudták friss kézzel megközelíteni, ezért megerőszakolták a zöldségeket, a szóját, az üvegtésztát.
A magazinban nem csak a fényképeken, hanem a tartalomban is a múlt és jelen viaskodik, minden, de aztán minden nőt meg akarnak vele fogni. Ha a négy oldal múltidézést kitépjük, informatív és ízléses magazint kapunk, ami még így, a kényszerű időutazással együtt is kiemelkedik a mezőnyből.
Príma konyha 2009. december, 285 Ft
Sötétkék, arany, csillagok, négy fogás, négyféle tányéron, fenyő, piros dísz, igazi karácsonyfa-dizájn, aminek nem én vagyok a célcsoportja. A magazinban egységes képi világ fogad, a tányér mentén körbevágott, utólag árnyékolt fotókat olcsó szalvétákat idéző mintás, vagy sötét alapra helyezik, ami nem elegáns megoldás. A folyamatábrák teljesen feleslegesek.
A főszerkesztő a levelében bevallja, nem hallott még Julia Childról. Ez önöknek, kedves olvasók, nem ciki, nem kell ismerniük a gasztronómia ikonjait, de egy gasztronómiai lap főszerkesztőjének?
A magazin egy okos, átlátható receptkeresővel kezdődik, majd a hónap receptjével - pulykatoros - folytatódik. Rengeteg pulykarecept, és végre ötleteket kapunk az ünnepi reggelihez.
A reformos karácsonyi menü egy fokkal könnyebb a nők lapja válogatásnál, de a sütőmargarinos-vaníliás cukros süti nem lesz reformabb a zabkorpától, csak még kevésbé ehető. Ó, el is felejtettem reform=minden, amiben zabkorpa van, akár a zabkorpás disznózsír kólával elkeverve is reform? Oké.
A blogokról vett receptek rovata semmiben sem különbözik a magazin saját receptjeitől, egyik sem kelti fel az érdeklődésem, ahogy az egész újság célja, mondanivalója és célcsoportja sem vált előttem világossá.
Fanny konyha 2009. november-december, 160 Ft
A legolcsóbb versenyzőé a harmadik legkevésbé gagyi címlap. A képanyag ingadozó minőségű, pár kifejezetten modern, gyönyörűen stylingolt és profin fotózott képtől (mint a csillagos torta) a rossz minőségű, homályosig (mellette a diós tallér) terjed, de a legjellemzőbbek a túlterhelt körítéssel fotózott, régimódi fotók.
Ez így nem mutat egységes képet, ami sokat ront a magazin megítélésén, hiszen így valószínűsíthető, hogy nem az összes, ha egyáltalán egyetlen kép származik a kiadó saját, vagy megbízott stúdiójából. Ez pedig felveti a kérdést, a recepteket vajon kipróbálták, vagy érhet minket meglepetés?
Praktikusak a szuflékészítési tanácsok, de a többi receptben nem sok fantáziát találtam, egy oldal keresztrejtvényt viszont igen.
Kiskegyed konyhája, 2009. december-2010. január 295 Ft
A címlapon a magyar nyomtatott gasztromagazinok körében még mindig sikeres, tematikusan körbepakolt ételfotó egy édességről, túl sokféle betűtípus, alul durván körbevágott ételek, cserébe egész jó témák. 111 receptet hirdet, ezzel is alaposan alulpozícionálva a terméket, nekem elég tíz recept, de azok üssenek.
A képek pontosan ugyanolyan szórást mutatnak, mint a Fanny konyhájában, és ez ugyanazokat a problémákat veti fel. Ebben is van keresztrejtvény, sőt naptár is. Az újságban az én ízlésemnek túl sok a szöveges, nem egyértelmű státuszú hirdetés, recept mellé applikált ajánló, nehéz a tartalmat elválasztani a fizetett tartalomtól, ami bizalmatlanságot szül. A rengeteg (111) recept közül egy se keltette fel az érdeklődésem, kivéve az egyik szponzorált oldalpáron talált nutellás-zselatinporos tiramisu, aminek a gondolatától rosszul lettem. Ez a második megcsúfolása az olasz konyhának, először margarinnal töltött panettone a Nők Lapjában, majd ez.
Vidék Íze 2009. december, 390 Ft
Még egy klasszikus arannyal operáló címlap, tortapapírra, fenyő és piros csavart gyertya elé állított tortával, régimódi stílusban. Egységes, de a közismert, 99 halétel, 33 vadétel sorozat stílusában készült képanyag, amik gyerekkorom sikeres kiadványai voltak.
A puncsos recept jó indítás, szokatlan kezdés, de ügyes. Gyöngytyúklevesek, amit nagyon támogatok, mert a gyöngyi kiváló, mégis csak a háttérből káráló alapanyagunk. A hirdető virslis ételeit ugorjuk át, mert sertésnyelv, tökös-májas bejgli, currys jérce, érdekes halas és gesztenyés receptek következnek, a kelkáposztaágyon sült ponty különösen megtetszett. Szilveszterre malacos receptek, a tormás malaczselé, ami lényegében egy kocsonya de luxe is megtetszik. A tortáknál itt is becsúszik a habfixáló, és konzervből nem lesz jó a bólé.
A Rókusfalvy fogadó receptjeivel a pr-gyanús cikk nem zavar, mert kellemes étterem, néhány erős fogással, ugyanígy Bangó Margit könyvének ajánlója se bánt, mert egy hangulatos könyvről van szó. Az újságban felbukkannak tájegységek jellegzetes fogásai és egy orosz kitekintés, és még több édesvízi halas recept.
Ebben a kiadványban is túl sok a receptbe mászó hirdetés, de még éppen elviselhető.
Kellemes meglepetés ez az újság, mert a címlap alapján sohasem vettem volna le az állványról. Sok hallal, őszintén és hangsúlyosan támogatják helyi és szezonális alapanyagainkat, mindezt kellemetlen népnemzeti nyomulás nélkül.
Reform, az van
A magazinok tökéletesen tükrözik az ország gasztronómiai állapotát. Szerencsére itt-ott felbukkannak progresszív arcok, idényzöldségek, és a Vidék Íze nyakló nélkül ajánlja az édesvízi halakat, de a többség nem akar a reform langymelegből kilépni, csuka vagy fogas helyett szálkátlan, de vizes tengeri halfiléről és holisztikáról beszél, mert az reform, de nem tud húst sütni, halászlevet főzni, de hamisat már főzne, nem mer kitekinteni külföldre, nem ismeri Julia Childot.
Nekik biztosan megfelel a nutellás tiramisu, a margarinnal töltött panettone, és a hamis halászlé, de én inkább maradok karácsonykor is az igazi halászlénél. Jó étvágyat!