Beindult az import
Nagyon fontos pillanat az ember életében, amikor először lát egy házra kiakasztott, kötéllétrán felfelé mászó Mikulást. Ugyan nálunk elvileg nem a kéményig, csak az ablakig kapaszkodik a piros ruhás öregember, és nem is karácsonykor jön, hanem három héttel korábban, de ettől még mi is értjük a viccet. Kinek ne tetszene meg elsőre egy ilyen jópofa figura?
Itthon pár évvel ezelőtt még igazi ritkaságnak számított, de úgy tűnik, beindult az import, mert minden karácsonykor egyre többet lehet látni a külföldön már klisének számító díszből. Kétféle ember van. Az egyiknek annyira megtetszik a lajtorján felkapaszkodó Mikulás, hogy ha törik, ha szakad, beszerez egyet és saját házára is felszerel belőle. A másik csoportba tartozók azonban csak először találják jópofának ezt a viccet, másodszorra már nem nevetnek fel, huszadszorra pedig azt kívánják, bár megállt volna az idő akkor, amikor az első ilyet behozták az országba. Kíváncsiak lennénk, melyik csoport a nagyobb.
Csapadék vagy kurva?
Persze a lajtorjázó Mikulások még így is messze kisebbségben vannak az ünneplő ingatlantulajdonosok által közszemlére tett díszítőelemek között. Jézuska nem túl dekoratív, így itthon is a Mikulás lett az egyik központi eleme a karácsonyi díszítésnek. Hogy a azakállas öregember itthon is azt mondja-e, hogy "hó-hó-hó!", az egyelőre még nem dőlt el egyértelműen, de végülis miért ne mondaná, amikor magyarul ez a szó legalább az ilyenkor várt csapadékot jelenti, angolul viszont azt, hogy kurva.
A nyugati Mikulás-mondakör további szereplői szintén gyakran megjelennek itthon is a karácsonyi díszítésekben, így például a szán, a rénszarvas, vagy akár a manócskák. Igaz, őket azért kevesebbszer látni a közterületre magánszorgalomból kitett-kiaggatott karácsonyi díszítésekben. Angyalkából viszont nincs hiány, aminek a bibliai karácsonyt ünneplők örülhetnek, még akkor is, ha az eredeti történet szerint az angyalok se nem nők, se nem gyerekek, mint ahogy manapság szokás őket ábrázolni.
Ennyi erővel akár stroboszkópot is
Mindenesetre egyelőre a legjellemzőbb az, hogy ha valaki karácsonyra feldíszíti lakhelyét, úgy, hogy az az utcáról is látható legyen, akkor az illető égőket alkalmaz. Ez ellen tényleg senkinek nem lehet kifogása, igazán hangulatos tud lenni egy kis karácsonyi díszkivilágítás, akár erkélyen, akár kertben, akár fára, akár egyébre felszerelt égősor segítségével. Nagyon kedves tud lenni egy ablakba kitett háromszög alakú gyertyasor is.
A baj valahol ott kezdődik, ha valaki nem elégszik meg az apró égők szerény fényével, és úgy érzi, az összhatást villogással kell feldobnia. Karácsony táján egy-egy belvárosi ház belső udvarán az embernek néha olyan érzése tud lenni a gangra felszerelt, fehér vagy színes villogóktól, mintha a húsz évvel ezelőtti Arató Diszkóban járna. Szinte hálásnak kell lennünk, hogy - talán az epilepsziásokra való tekintettel - a stroboszkóp még nem tartozik a standard magyar karácsonyi díszítés elemei közé.
Karácsonyi díszítés vs taggelés
A taggelés azt jelenti, amikor valaki otthagyja a jelét-aláírását, azaz tagjét valami közterületen. Azaz nem egy kidolgozott, művészinek is felfogható graffitit alkot, hanem csak csuklóból odafirkant egy krikszkrakszot egy jobb sorsra érdemes házfalra vagy vasúti kocsira. A karácsonyi külszíni díszítés-mánia kicsit erre a jelenségre emlékeztet, hiszen ilyenkor is önjelölt kreatívok nyomják az utca embere arcába azt, amit igénytelenségükben az alkalomhoz illőnek találnak.
Persze vannak hatalmas különbségek is a taggelés és az ünnepi cicomázás között. Ezek közül a legfontosabb az, hogy az utóbbit lehet jól is csinálni, ráadásul mindenki saját ingatlanán garázdálkodik, nem a másét rondítja el, ha mégse sikerül. Fontos és szerencsés tényező továbbá, hogy a karácsonyi gramancokat néhány hét után maguktól eltüntetik az azt kiaggatók, míg ugyanezt a taggelőktől hiába várnánk. A közterületen kreatívkodók egyik csoportja zömében valószínűleg meg nem értett tizenéves fiúkból áll, míg a másikban minden bizonnyal a húszon jóval felüli nők vannak többségben. Az viszont közös bennük, hogy egyikük se kérdez meg senkit, mielőtt alakít valamit a városképen, pedig sokszor nem ártana.
Ön se legyen kíméletes!
A napokban nyilván ön is elment már egy-két borzalmasan feldíszített lakóház vagy üzlet mellett. Ha ez még egyszer előfordul, ne hagyja annyiban a dolgot! Kapja elő fényképezőgépét, telefonját vagy egyéb fotózásra alkalmas készülékét, és kattintson bátran! A házigazda úgyis biztosan bóknak fogja venni. Ezután pedig kérjük, küldje be nekünk erre a címre a karácsony alkalmából ízléstelenre feldíszített épület fotóját, hadd sírjunk mi is!