Így szívatják a vegákat a Balatonon

2015.07.07. 14:02

Szoktunk arról írni, mit ehet az ember, ha a Balatonra megy, azzal viszont ritkán foglalkozunk, hogy mit ehetnek azok a tónál, akik húsmentesen étkeznek. Étkeznének. Szerencsére a Velvet egyik jóbarátja, a zirci Pataky Attila pont ilyen ember, aki pont enni szeretett volna a Balatonnál – de átadjuk neki a szót, majd ő beszámol a viszontagságairól.

Tud másmilyet?

Büféje, étkezdéje van a Balatonon, ahol a húsnemevőket, vegánokat ennél több és jobb ételválasztás várja? Evett ilyen helyen? Írja meg nekünk, előre is köszönjük!

„Nézzük dióhéjban, az események sorrendjében:

1. Ülünk egy amúgy tökéletesen dizájnos étteremben, vacillálok a vegetáriánus lepény és a pizza között, végül utóbbi mellett döntök. Egy óra múlva a pincér széles mosollyal megjelenik az asztalnál, és letesz elém egy amerikai focilabda alakú képződményt. Mondom neki: »bocs, én vegetáriánus PIZZÁT kértem«. Válasz még szélesebb mosoly és szolid hátba veregetés közben: »Jó lesz ez!« A jedi elmetrükk bejött, nem reklamáltam. Bár leginkább a döbbenet késztetett passzivitásra.

2. A helyszín egy büfészerű objektum házias gyorsételekkel, első látásra semmi nem ad okot gyanakvásra. Ennek hamar vége szakad. Felső hangon 18 éves diákmunkás srác érkezik. »Szia, pizzát szeretnénk rendelni.« Válasz: »Sajnos pizza nincsen, MÉG NEM ÉBREDT FEL A FIÚ, AKI CSINÁLJA.« »Őőő... rántott sajtotok van?« - kérdezem Plútó méretűre kerekedett szemekkel. »Persze!«... Húsz perc múlva fiúcska érkezik: »Bocs, de kicsit még várni kell, mert a rántott sajtot SZÉTFŐZTÉK.« (A végeredmény láttán elgondolkodtam, hogy tán nem véletlenül használta ezt a kifejezést.)

shutterstock 174204623

3. Normális ember az előzőhöz hasonló helyszínt ilyen előzmények után úgy elkerüli, mint egy szomáliai lepratelepet, mi visszatérünk. Kb. hat óra telt el az előző incidens óta. Fiúcska érkezik. »Szia, lehet már pizzát rendelni?« Válasz: »Bocs, de elfogyott.«

4. Pizzéria nr. 3: Barátságos hely, láthatóan túlterhelt személyzet, tökéletesebb rémálom nem is létezik egy kezdő felszolgáló számára. Megszeppent kislány hozza a rendelés első felét. »Sziasztok, itt a gombás pizza«, majd leteszi és fejvesztve távozni próbál. »Őőőő, bocs, de mi nem rendeltünk gombásat.« Felkapja a tányért, a pulthoz siet, majd vissza az asztalunkhoz. »Bocs, rosszul mondtam, ez a vegetáriánus«, majd leteszi elém a pizzát, amiből egy akkora sonkadarab ágaskodik ki, mint egy komplett szopós malac. Reklamáció in-dul, tapasztalt kolléganő érkezik, helyzet rendeződik. »A kezdő pincért arról ismered meg, hogy fizetéskor odaadod a pénz, majd a köszönömre a szívesen választ adja, és ódzkodik az olyan szófordulatoktól, mint egészségetekre« – sütöm el az életbölcsességet. Fizetünk, szerencsétlen lányka érkezik.
– Köszönöm!
- Szívesen!”