Ne csak csapassa és zabáljon a Balatonon, itt egy jó kiállítás is!

„A Balatonhoz mindenkit fűz valamilyen emlék, vagy egy talán még ennél is erősebb kötelék: szokás. A Balatonhoz kötnek élményeink a szüleinkkel, a nagyszüleinkkel, a barátainkkal, a házastársunkkal, majd egy szinte újrainduló időszámításban – saját gyerekeinkkel. Ez a hely egy életen át kísér bennünket” – így kezdődik a bemutatkozása annak a kiállításnak, amelyre meghívtak minket, de sajnos nem tudtunk még elmenni. Önöknek viszont feltétlenül ajánljuk!

Az Emlékek tava kiállítás Szentbékkállán, a Pegazusban – amelynek eddig csak a konyháját próbáltuk ki – látható július 11-étől. Fiatal képzőművészek és költők alkotásain keresztül mutatja be a Balaton szubjektív képét, mert „a Balaton egy szelet az életünkből, kitörölhetetlen kötődéseinkből”. Zimmerfreiestül, nagymamánál nyaralásostul, szerelmestül, képeslapíróstul.

Ha minden jól alakul, akkor a kiállítótér egyszer majd „folyamatosan működő nonprofit kortárs galériával egészül ki”. Egyelőre az a biztos, hogy 11-én, este hatkor az Emlékek tavával kezd működni a galéria. Nem akárhogy: Aknai Katalin művészettörténész és Alföldi Róbert közös performansszal nyitják meg, utána buli lesz, amelyre mindenkit várnak.  

Szőllőssy Balázs: A Kilátó Presszóban

Vajon hány évig tart még ez az átkozott november,
és meddig várjuk még az örökzöld esőt, mi elmossa mind a neonszíneket?
Riadt csonkokra lát a löszfalon lezúduló anyag,
nem éri el, és nincs már visszaút a lejtőn fölfelé.
Hány évig körösítjük még a négyszöget,
míg áthajlik végre teljesen? Nehéz falak,
ne vágj beléjük óvatlan-biztosítókötéltelen;
a tetőről, már felülről kell csinálni.
Lent lángoló kardjába dől az elgyötört föld: szikkad megfele.

***

Elül a köd. Lenőnek rólam, kisimulnak
göcsörtös körmeim. Lustán elomló hegyvonalba
pendül be egy-egy rianás. Ülünk.
Néhány esetleges kődarab kirajzol,
kiró egy büfét, már összerakva. Ember vagyok, én is,
ölelést eszem, ölést iszom; a saját gyengeségre már
senkitől nem várok bíztatást, egy fröccsöt még kikérek –
a Kilátó Presszóban mégis elemelt a naplemente:
szemüveges, nyugalmas bácsit képzelek tulajnak. Ülünk
a valódi fáradalmak kezdetén, a Kilátó Presszóban
az életem már nem egy harc: az életem a szabadban telik.