horoszkóp

Ne csak csapassa és zabáljon a Balatonon, itt egy jó kiállítás is!

2015.07.09. 16:21

Az ő műveikkel találkozhatnak

Képzőművészek

Czene Márta
Csáky Marianne
Gruppo Tökmag
Kovács Olívia
Moizer Zsuzsa
Szabó Eszter
Szász Lilla
Szinyova Gergő
Vécsei Júlia.

Költők

Fehér Renátó
Hevesi Judit
Sirokai Mátyás
Szőllőssy Balázs
Závada Péter

„A Balatonhoz mindenkit fűz valamilyen emlék, vagy egy talán még ennél is erősebb kötelék: szokás. A Balatonhoz kötnek élményeink a szüleinkkel, a nagyszüleinkkel, a barátainkkal, a házastársunkkal, majd egy szinte újrainduló időszámításban – saját gyerekeinkkel. Ez a hely egy életen át kísér bennünket” – így kezdődik a bemutatkozása annak a kiállításnak, amelyre meghívtak minket, de sajnos nem tudtunk még elmenni. Önöknek viszont feltétlenül ajánljuk!

pegazus kert

Az Emlékek tava kiállítás Szentbékkállán, a Pegazusban – amelynek eddig csak a konyháját próbáltuk ki – látható július 11-étől. Fiatal képzőművészek és költők alkotásain keresztül mutatja be a Balaton szubjektív képét, mert „a Balaton egy szelet az életünkből, kitörölhetetlen kötődéseinkből”. Zimmerfreiestül, nagymamánál nyaralásostul, szerelmestül, képeslapíróstul.

Ha minden jól alakul, akkor a kiállítótér egyszer majd „folyamatosan működő nonprofit kortárs galériával egészül ki”. Egyelőre az a biztos, hogy 11-én, este hatkor az Emlékek tavával kezd működni a galéria. Nem akárhogy: Aknai Katalin művészettörténész és Alföldi Róbert közös performansszal nyitják meg, utána buli lesz, amelyre mindenkit várnak.  

Szóval?

Mi: Emlékek tava kiállítás.
Mikor: Július 11-től szeptember 6-ig.
Hol:Pegazus (8281 Szentbékkálla,  Kossuth utca 39.).
Látogatható: Hétfő: 10-18 óráig; kedd: zárva; szerda–vasárnap: 10-18 óráig.
Program: A kiállítás ideje alatt többféle is lesz. Találkozni lehet az alkotókkal, várhatók koncertek és bezsélgetések.
Kurátorok: Bódi Kinga és Farkas Zsófia művészettörténészek

Szőllőssy Balázs: A Kilátó Presszóban

Vajon hány évig tart még ez az átkozott november,
és meddig várjuk még az örökzöld esőt, mi elmossa mind a neonszíneket?
Riadt csonkokra lát a löszfalon lezúduló anyag,
nem éri el, és nincs már visszaút a lejtőn fölfelé.
Hány évig körösítjük még a négyszöget,
míg áthajlik végre teljesen? Nehéz falak,
ne vágj beléjük óvatlan-biztosítókötéltelen;
a tetőről, már felülről kell csinálni.
Lent lángoló kardjába dől az elgyötört föld: szikkad megfele.

***

Elül a köd. Lenőnek rólam, kisimulnak
göcsörtös körmeim. Lustán elomló hegyvonalba
pendül be egy-egy rianás. Ülünk.
Néhány esetleges kődarab kirajzol,
kiró egy büfét, már összerakva. Ember vagyok, én is,
ölelést eszem, ölést iszom; a saját gyengeségre már
senkitől nem várok bíztatást, egy fröccsöt még kikérek –
a Kilátó Presszóban mégis elemelt a naplemente:
szemüveges, nyugalmas bácsit képzelek tulajnak. Ülünk
a valódi fáradalmak kezdetén, a Kilátó Presszóban
az életem már nem egy harc: az életem a szabadban telik.

Kovács Olívia: Mások múltja pótkeréken
Kovács Olívia: Mások múltja pótkeréken
Fotó: Kovács Olívia