Előre kell bocsátanom, hogy ebben a posztban teljesen szubjektív véleményemet osztom meg, ami azon alapszik, hogy életem körülbelül első húsz nyarát teljes egészében a Balaton déli partján töltöttem, és az itthon szokásos szabadstrandokon szocializálódtam. Nekem világéletemben a füves vízpart volt a normális.
Viszont jó pár éve már sok időt töltök Magyarországtól távol, így újabban többször jutok el a tengerhez, mint a Balcsihoz. Itt döbbentem rá arra, hogy igazából mekkora luxus a Magyarországra jellemző füves strand, és most már kicsit bosszantónak is találom, amikor Siófokot mondjuk azzal reklámozzák, hogy hurrá, csináltak 2000 négyzetméter homokos partot.
A homokos part előnyei a füves parthoz képest
- Egzotikusnak néz ki.
- Lehet benne ásni.
- Nem lépcsőn kell bemenni a vízbe.
A homokos part hátrányai a füves parthoz képest
- A homok mindenbe belemegy, fürdőruhába, cipőbe, zsebbe, testnyílásokba, táskába.
- A homokot a szél belefújja a törölközőre óvatosan letett kajába.
- Ha hozzám túl közel megy el valaki, miközben napozok, rám rúgja a homokot, vagy belerúgja a törölközőmre óvatosan letett kajába.
- Ezek után bizonyos, hogy az ember visz magával egy kis homokot a strandról a szállásra, ami aztán a padlón, lefolyóban, mosógépben és egyéb helyeken végzi. Persze, ha az ember olyan helyen száll meg, ahol takarítanak utána, akkor ez nem zavarja különösebben.
- A homok általában olyan forró lesz délutánra, hogy nem lehet rajta járni. Mezítláb a homokban futkosás-labdázás-sétálás körülbelül 11-12 órától nem lehetséges.
- Mivel a homok mindenre ráragad, valamint felforrósodik, az ember nem fekhet le, csakis, szigorúan, a törölközőre. Ha mondjuk lelóg a lába a törölközőről, akkor arra egyrészt ráragad a homok, ezért potenciálisan hülyén sül le, másrészt bejátszik a harmadik pont is: éget a talaj, ahol lelógunk a törölközőről.
Tehát
Ha én a fenti két listát összevetem, akkor nekem ebből a végeredmény az, hogy jobb a füves strand, mint a homokos, de lehet, hogy ön más következtetésre jut, ezért tettük ide ezt a szavazógépet.
Természetesen én is nagyon szeretek tengerparton lenni, de én nem a homok miatt szeretem, hanem a homok ellenére. A tengerpartban a homok az egyetlen potenciálisan rossz dolog – nem nevetséges egy kicsit, ha egy tónál pont ezt kezdik el majmolni?
Főleg az a problematikus, ha a homokos part nem is egy csodálatosan egzotikus helyen van, hanem Siófokon, és ha a homok nem az a selymes, hófehér csoda, amit a fotókon lát mindig az ember, hanem ugyanaz a magyar lakossági homok, amit egyébként építkezéseken meg játszótéri homokozókban szoktak alkalmazni. Számomra az abszurditás netovábbja, hogy valaki eljut a Balatonra, ahol szép zöld füvön strandolhatna, erre fogja, és belefekszik egy homokhányásba.
Ad egy kis extra adag szomorúságot a siófoki homokos partnak, hogy a trópusokon a homokos partok zöme sem önmagában a homoktól szép, hanem attól, hogy mellé még tiszta kék a víz, hogy pálmafák vannak és színes halak a tengerben. Nyilván ezt szeretnénk utánozni, csak ezek közül a Balatonra egyik se jellemző, viszont az egyetlen, amit itthon is tudunk imitálni, az a homok, úgyhogy nesze, áthoztak pár köbmétert az építkezésről a partra. Az átlátszó vizet, pálmafákat meg színes halakat meg képzelje hozzá mindenki.
A magyarok többsége érthető okokból unja a Balcsit, és senkit se lehet hibáztatni azért, hogy a tengerhez vágyik, de ettől még tény marad, hogy világviszonylatban a Balaton sokkal különlegesebb, mint egy homokos tengerpart.
A képzavarok kedvelői azt is mondhatnák, hogy homokos tengerpartokkal Dunát lehetne rekeszteni. Sokkal több homokos tengerpart van a világon, mint ahány helyen füvön lehet strandolni egy olyan, iható tisztaságú vizű, természetes tó mellett, aminek a vize 25 fok köré vagy fölé is felmelegszik.
Pont ezért szánnivaló, amikor a Balatont valami mediterrán helynek vagy homokos tengerpartnak akarják álcázni – a Balaton szerintem abban legyen jó, amire alkalmassá teszik az adottságai, fölösleges egy mezőnyben indítani a trópusi üdülőhelyekkel, mert azt a versenyt biztosan el fogja veszteni. A fapados járatokkal ma már simán egy hétvégére is el lehet ugrani egy tengerparthoz Magyarországról. Aki tengert akar, menjen a tengerhez, a Balaton meg szerintem maradjon meg az, ami.
A Balatonhoz az jöjjön, aki Balatont akar – éppen hogy azt kéne fejleszteni a Balatonban, ami máshol ritkaság, de mi nem értékeljünk, mert a sajátunk, és hozzá vagyunk szokva: hogy az ember gyakorlatilag egy zöld parkban strandolhat természetes, de nem jéghideg víznél. Szerintem ne homokkal felszórás legyen, hanem ápolják a füvet, legyenek lombos, árnyat adó fák a parton és így tovább.
Ha szemmel láthatólag mi magunk se fogtuk még fel, hogy igazából mi a jó és a különleges a Balatonban, akkor hogy várhatjuk el, hogy a külföldiek viszont felismerjék és eljöjjenek ide turistáskodni?