Nem mondunk újat azzal, hogy a menstruáció jelentősen meghatározza a nők életminőségét: nemcsak a hangulatunkra és a komfortérzetünkre, hanem a teljesítményünkre is hatással lehet. Behatárolja a programlehetőségeinket is, azokon a bizonyos napokon sokszor legszívesebben csak otthon ülnénk rengeteg édesség és néhány sorozat társaságában, meghagyva a sportolást, a randizást és a bulizást a hónap kellemesebb napjaira.
A premenstruációs szindrómát, vagyis a PMS-t meghatározni sem egyszerű. Egy tünetegyüttesről van szó ugyanis, ami mindenkinél másként jelentkezik, és ciklusonként is változó, hogy milyenek és mennyire súlyosak a panaszok.
A PMS pontos okát sem tudják biztosan, valószínűleg több tényező áll a hátterében. Az egyik a hormonok – az ösztrogén (tüszőhormon) és a progeszteron (sárgatesthormon) – szintjének változása, illetve ezek egyensúlyának megbomlása, de a stressz és az egészségtelen életmód szintén hozzájárul ahhoz, hogy a menstruáció előtti napokban néha még magunkat is alig bírjuk elviselni.
Sárkánnyá válunk, eszünk és sírunk
A PMS jellemzően a tüszőrepedést követő időszakban, a menstruáció előtt 7-10 nappal rúgja ránk az ajtót, majd a vérzés első napjaiban megszűnik. Ha pontos a ciklusunk, akkor valamennyire fel tudunk készülni az érzelmi hullámvasútra, de ha nem, akkor úgy érhet minket – és a környezetünket –, mint derült égből a villámcsapás. A legtöbbször enyhébb, és csak néhány napig fennálló tünetekről van szó, de súlyosabb esetekben a PMS a munkaképességünkre, a kapcsolatainkra is kihat, és jelentősen rontja az életminőségünket.
Testi szinten a gyakori tünetek közé tartozik a fejfájás, az alhasi görcsök, a mellfeszülés vagy az ízületi és izomfájdalom – ami így pokollá tehet még egy kocogást is. Jellemző az is, hogy a testünk felpüffed (testérzetünk egy bálnáéhoz hasonlít), ezért ilyenkor jobb kerülni a mérleget, mert a bennünk felgyülemlett víz miatt valószínűleg többet mutat, mint amennyit amúgy is érzékeny lelkivilágunk fel tud dolgozni.
Ehhez jön még az is, hogy fokozottabban verejtékezünk, a hajunk és a bőrünk zsírosabbá válik, pattanások jelennek meg rajtunk. Legszívesebben egész nap csak ennénk, és főleg olyan dolgokat, amik egészségtelenek és hizlalnak, de az is előfordul, hogy az étvágytalanság és az éhségrohamok random jelentkeznek a legkülönbözőbb időpontokban.
Ami talán a fentieknél is nehezebb, az a lelki és mentális tünetek átvészelése.
Csökkenhet a türelmünk, gyengülhet a koncentrációs készségünk és a döntési képességünk. Lehet, hogy álmatlanul forgolódunk az ágyban, de az is lehet, hogy nem bírunk felkelni, és az ólmos, indokolatlan fáradtság egész nap velünk marad. Akár csak az ingerlékenység, a düh, a szorongás és a túlérzékenység, az önértékelés zuhanása, féltékenység és konfliktusok kezdeményezése. Egyik pillanatról a másikra tüzet okádó sárkánnyá válhatunk, aztán 10 perc múlva sírva fakadunk egy giccses reklámon... – és az egészben az a legrosszabb, hogy úgy érezzük, elveszítettük a kontrollt.
Van segítség, de egyénfüggő
Nem törvényszerű azonban, hogy ezeken a napokon megjárjuk a poklot. Ha a PMS okát nem is tudjuk pontosan, a tüneteket jelentősen csökkenthetjük. Mivel nincs olyan egységes terápia, ami mindenkinél eredményes lehet, ki kell kísérletezni, melyik számunkra a hatékony. Érdemes naptárt vezetni, és megfigyelni, jellemzően mikor kezdődnek a tünetek, mivel járnak, és azt is feljegyezhetjük, mi működött ezek ellen és mi nem.
A „szelíd” gyógymódok közé tartoznak a különféle gyógynövényes készítmények, amelyek hatása sok száz, vagy akár sok ezer éves tapasztalaton, népi megfigyelésen alapul. A barátcserjét már az ókorban is használták nőgyógyászati panaszok enyhítésére
(ebből is látszik, hogy a PMS nem a 21. század hisztije, hanem mindig is létezett).
A növény hatóanyagai pozitívan befolyásolják a női hormonális szabályozó rendszer működését, így a testi és lelki panaszok enyhítése mellett a rendszertelen ciklus szabályozására is be lehet vetni. A levendula nyugtat, a cickafark görcsoldó hatású, a citromfű pedig többek között az alvászavarok megszüntetésében segíthet.
Érdemes kipróbálni különféle stresszkezelő technikákat és a női jógát, az AVIVA tornát és az intimtornát is. Az sem kizárt, hogy az étrendünkön kell változtatni, kerülve a koffeint, a sok cukrot és sót. Az ösztrogénszintünkre hatással lehet a hormonháztartásunkba belezavaró fitoösztrogén tartalmú ételek (pl. szója) túlzott mértékű fogyasztása is. A dohányzás mellőzését pedig nem is kell mondanunk.
Súlyosabb és tartósan fennálló panaszok esetén azonban érdemes orvoshoz fordulnunk. Szintén ne hagyjuk kezeletlenül, ha szabálytalan a menstruációnk, vagy ha szokatlan és ismétlődő köztivérzéseket tapasztalunk, mert az ilyen tünetek hátterében komolyabb betegség is állhat.
