Mit csináljunk a Balatonnál, ha beüt a rosszidő?

Nincs mese. Azok, akik az északi parton vannak, Badacsony, és Füred környékén, elzarándokolhatnak egy-egy borospincéhez, vagy bejárhatnak esetleg többet is, ahol nyájasan kóstolgathatják a különféle borokat. Bár ilyenkor néha nem árt egy józan sofőr. Azoknak, akik a déli parton várják, hogy vége legyen a szakadó esőnek, többnyire nem maradt más, mint a sör. Ha tehetik üljenek ki a teraszra, vagy a verandára, vagy az erkélye, sóhajtsanak baromi fájdalmasakat, káromkodjanak, és időnként nagy kortyokban nyeljék a sört. Kiváló alkalom ez, hogy összejöjjenek az emberek, és egy kicsit beszélgessenek.

Úgy képzeljük, hogy a pénztárnál azonnal gúnyos mosollyal üdvözölnek minket, gúnyos mosollyal nyújtják át a jegyeinket, miután remegve kiszámoltuk a pénzt, és gúnyos mosollyal integetnek utánunk, amikor értetlenül kijövünk az épületből. Mégis mi a franc lehet egy tojás múzeumban? Tényleg tojásokat mutogatnak? De mennyit? Meg milyeneket? Vajon büdös van bent? Vagy ezek ilyen porcelán bizbaszok? Ki találta ezt ki? És miért pont Siófokon? Ezernyi kérdés, és nekünk lövésünk sincs a válaszokról. Tojásmúzeum? Ez komoly? Rohadtul meg kéne nézni egyszer.

A fonyódi Kripta-villát Abrudbányay Ödön, erdélyi származású pécsi gyógyszerész emeltette szerelme, Magdus emlékére. A lányt az 1910-es években ismerte meg Kolozsváron, eljegyezte, de Magdus három héttel az esküvő előtt meghalt. Az épület kábé harminc évvel később készült el, Magdus hamvai ugyan soha nem érkeztek meg, de látható benne egy márványból készült hitvesi ágy, amin a pár háton fekve, kézen fogva fekszik. A legenda szerint, ha a szerelmesek megfogják egymás kezét a nászágy felett, akkor a szerelmük örökké fog tartani. Sötét, borús, esős napokra semmi sem lehetne tökéletesebb kikapcsolódás, mint egy ilyen bizarr házban sétálgatni.

Minden évben szakadt, lerohadt, minden szempontból vészjósló vándorcirkuszok tucatjai köröznek a Balaton körül, jellemzően a városok határában letáborozva, amitől az embernek olyan érzése támad, mintha egy David Lynch filmbe került volna. Minden villanyoszlopon ott virítanak a hirdetéseik, akár évekkel korábbról is, rajta oroszlánnal, bohóccal, meg elefánttal. Soha senkiről nem hallottunk még, aki benézett volna akár csak egybe is, úgyhogy most itt az idő, hogy kiderítsük, hogy ezek a fenyegető, abszurd sátrak valóban cirkuszok-e, vagy csak beteges képzelődések. A legbátrabbak azonnal az őrülten veszélyesnek hangzó hüllőmutogatót keressék.

A kalandvágyóbbak, akiket nem riaszt meg egy kis utazás, elmehetnek egészen Hévízig a gyógytóhoz, ahol tavirózsák között mereszthetik a feneküket. A kevésbé merészek jegyet válthatnak a közeli wellness szálló medencéihez, úgyis megszámlálhatatlan hasonló szálloda nyílt a Balatonnál. Akik az ilyesmihez lusták, vagy nem akarnak költeni, azok rohanhatnak a strandra. Ilyenkor általában nincs belépő, nincs tömeg se, a szakadó esőben pedig őrült dili lehet a Balaton vizével fröccskölni egymást, miközben dörög az ég is, és időnként lesújt egy-egy villám. Ráadásul a víz is sokkal melegebbnek szokott tűnni.

Az is napokig eltart, amíg valaki egyáltalán megtanulja a játékot, utána pedig még hetekig kell játszani, hogy élvezhető partikat lehessen összehozni, tehát egy balatoni monszunt is el lehetne ütni vele. Közben persze sokat lehet inni, asztalt csapkodni, veszekedni, pillanatok alatt elmélyíthetjük tehát a kapcsolatokat. Ha valaki ügyesen játszik, a végére még némi zsebpénzt is összekaparhat vele. Az ultit szinte képtelenség megunni, rengeteg lehetőség van benne, ráadásul az asztal mellől se kell felállni, nem kell bohócot csinálni magunkból, tökéletes játék dögléshez. Az eső meg ott dögöljön meg.